Hiába a drámai egyenlítés, Anglia 11-esekkel (!) továbbment

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
NYOLCADDÖNTŐ
KOLUMBIA–ANGLIA 1–1(0–0, 1–1, 1–1) – tizenegyesekkel 3–4
Moszkva, Szpartak Stadion, 44 190 néző. Vezette: Geiger (amerikai)
KOLUMBIA: Ospina – Arias (C. Zapata, 116.), Mina, D. Sánchez, Mojica – Barrios, C. Sánchez (Uribe, 79.), Lerma (Bacca, 61.) – Juan Cuadrado, Quintero (Muriel, 88.) – Falcao. Szövetségi kapitány: José Pékerman
ANGLIA: Pickford – Walker (Rashford, 113.), Stones, Maguire – Trippier, Alli (Dier, 81.), Henderson, Lingard, A. Young (Rose, 102.) – Sterling (Vardy, 88.), Kane. Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
Gólszerző: Mina (90+3.), ill. Kane (57. – 11-esből)
Sárga lap: Barrios (41.), Arias (52.), C. Sánchez (54.), Falcao (63.), Bacca (64.), Juan Cuadrado (118.), ill. Henderson (56.), Lingard (69.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A mérkőzést megelőzően mindkét félnél egy-egy kulcskérdés foglalkoztatta a szurkolókat: kolumbiai oldalon James Rodríguez felépüléséért imádkoztak, míg az angolok azon tanakodtak, hogy Harry Kane belgák elleni pihentetése milyen hatással lesz a Tottenham kiválóságára. A dél-amerikaiak irányítója végül nem tudta vállalni a játékot, még a keretbe sem került be, Kane viszont főszereplőnek bizonyult.

De ne szaladjunk ennyire előre, a végkifejletig ugyanis történt egy és más. A kolumbiai kapitány, José Pékerman egyik legjobbja hiányában a 4–3–2–1-es felállás mellett döntött, Radamel Falcaót Juan Cuadrado és Juan Fernando Quintero segítette a támadásoknál, Anglia pedig ismét az első mérkőzésen látott kezdőcsapatával állt fel, a Belgium ellen tartalékolt futballisták mellett visszatért a Tunézia ellen megsérülő Dele Alli is.

Az egymás elleni mérleg egyértelmű angol fölényt mutatott, a keddit megelőző öt meccsből hármat nyert Anglia és kétszer született döntetlen, míg világbajnokságon egyszer találkoztak eddig a felek, 1998-ban 2–0-ra nyertek a szigetországiak – azon a meccsen Gareth Southgate játékosként ült a kispadon, de nem lépett pályára.

Az angolok nem bíztak semmit a véletlenre, rögtön magukhoz ragadták az irányítást, a korai pontrúgások azonban nem jelentettek jelentős veszélyt David Ospina kapujára, Raheem Sterling lövését blokkolták, Kane fejese viszont már okozott némi riadalmat, ám a kolumbiaiak szerencséjére eléggé „kifacsart” szögből kellett volna betalálnia, s a labda végül a háló tetején landolt.

A mezőnyfölény mellett az is gyönyörűen kirajzolódott az első negyedórában, hogy mi lehet Anglia gyenge pontja: a háromvédős rendszer a nem túl gyakran jelentkező kolumbiai kontráknál kész életveszélyt rejtett magában, ráadásul Falcaóék ennek tudatában keményen le is támadták a brit védőket. Dél-amerikai kezdeményezésnél viszont fordult a kocka, a visszahúzódó és betömörülő angolok komoly nehézséget okoztak, így amennyire lehetett, Kolumbia átadta a területet, és elsősorban villámgyors szélsői révén próbálta megbontani a reteszt.

A remek iram kissé visszaesett a játékrész hajrájára, a szünet előtt még feljegyezhettük az első kolumbiai próbálkozást, illetve kaput eltaláló lövést (34 és 46 percet kellett rájuk várni, és mindkettő teljesen veszélytelen volt), ezek mellett Wílmar Barrios keménykedése (visszafejelt Harry Maguire-nak, amiért csak sárga lapot kapott) és Kieran Trippier veszélyes szabadrúgása zárta a félidőt.

A fordulás után egy ideig az első félidő végén látott mezőnyjáték és ívelgetés köszönt vissza, utána viszont beindultak az események. Egy perc leforgása alatt előbb Dávinson Sánchez mentett óriásit Maguire elől, majd névrokona, Carlos Sánchez került középpontba, birkózásban is ritkán látható mozdulatsorral a földre vitte Kane-t, Anglia ezért büntetőhöz jutott. A labda mögé a sértett állt, és a jobbra vetődő Ospina helyére, középre emelte a labdát, megszerezve hatodik gólját a tornán (0–1). Az angol klasszis 1939 óta (Tommy Lawton) az első játékos, aki hat egymást követő meccsen képest volt betalálni a „háromoroszlánosok” mezében, egyúttal beérte az egyazon vb-n legeredményesebb angolnak számító Gary Linekert – a legendás támadó 1986-ban hat találattal lett gólkirály.

Ezután sajnos a játék háttérbe szorult, a kolumbiaiak már a tizenegyesnél is óriási cirkuszt csináltak, utána pedig a mezőnyben igyekeztek megtorolni az érzésük szerint őket ért igazságtalanságot. A méterekről bevetődések és odapakolások között néhány helyzetet is feljegyezhettünk, közülük Alli fejese volt a legveszélyesebb, a Spurs középpályása viszont három méterről a kapu fölé fejelt.

A hajrával együtt megérkeztek a nagyobb lehetőségek is, Jesse Lingard két ízben is eldönthette volna a továbbjutást, ám először kétes szituációban a földre került tizenhatoson belül – nem nézték vissza az esetet –, másodjára pedig hosszan tolta meg a labdát, ráadásul ezután ő volt szabálytalan. A kettő között Kyle Walker óriási hibáját kihasználva végigfutott egy kolumbiai kontra, aminek végén Cuadrado bombázott ziccerben a bal felső mellé.

A második félidő összefoglalója...

Sokáig úgy tűnt, ezzel ellőtte utolsó puskaporát is Kolumbia, aztán az ötperces ráadás alaposan rácáfolt erre. Már Mateus Uribe elképesztő lövése is gólt érdemelt volna, ezt azonban Jordan Pickford a vb egyik legnagyobb bravúrjával szögletre tolta, a pontrúgásnál viszont Yerry Mina emelkedett a legmagasabbra, és a labdát a földre pattintva a jobb felsőbe fejelt. A gólvonalon álló Trippier még beleért, de menteni nem tudott – kérdés, miért nem próbált felugrani (1–1). Mina egyébként harmadszor talált be a tornán, a német Paul Breitner (1974) óta egyetlen védő sem volt ilyen eredményes. Ami a túloldalt illeti, Anglia először kapott gólt a második félidő ráadásában világbajnoki meccsen.

Következett a hosszabbítás, amelyben már nyoma sem volt az addig magabiztos angoloknak, a csereként beállt Carlos Bacca, valamint Falcao is veszélyeztetett fejjel, különösen utóbbinál aludtak el a brit bekkek. A kolumbiai kapu előtt Jamie Vardy okozott kétszer bonyodalmat, aztán Danny Rose éles szögből leadott lövése, utóbbi csak centikkel kerülte el a bal alsót.

Az utolsó nagy helyzet a balhátvédé volt, jöhetett a szétlövés az angolok nagy örömére... Anglia ezt megelőzően háromszor vívott tizenegyespárbajt, ezek közül egyet sem nyert meg, és a kép akkor sem jobb, ha hozzávesszük a kontinensviadalokat: hét párbajból hatszor alulmaradtak, ráadásul értékesítési mutatójuk (65.7 százalék) is messze átlag alatti.

Hogy megszakadjon a rossz sorozat, Angliának még azt is levezették, hogyan kell tizenegyespárbajt megnyerni.És ez vagy más miatt, de az áttörést sikerült elérni! Az első két sorozatban nem hibázott senki, és bár utána Jordan Henderson lövését kivédte Ospina, az utolsó két körben Uribe és Bacca is rontott, így Anglia története során először sikerrel vette a tizenegyespárbajt világbajnokságon!

Kane-ék ellenfele a Svájcot kiverő Svédország lesz a legjobb nyolc között, folytatás pénteken az Uruguay–Franciaország és a Brazília–Belgium negyeddöntőkkel.