Világfutball: momentán ez a labdarúgás legnagyobb csodája

Az egész stadionban visszhangzott az éles sípszó. Kilencvenegyedik perc, a labda mögé Omar Harbin állt. A szaúdi al-Hilal 23 éves játékosa nekifutott a tizenegyesnek, és acélidegzetről tanúságot téve az eldőlő üzbég kapus felett panenkás mozdulattal a léc alá pörgette a labdát. A pályaválasztó ezzel a góllal 1–0-ra legyőzte ellenfelét Malaccában, és négy fordulóval a selejtezősorozat vége előtt megközelítette Üzbegisztánt a tabellán egy pontra. Azaz a szír válogatott egy pontra van attól, hogy (kihangsúlyozandó: szigorúan képletesen értve) harcba induljon az interkontinentális selejtezőért és – Dél-Korea kínai veresége után – csupán kettőre a vb-kijutást jelentő második helytől.

Aki nem különösképp követi az ázsiai futballtörténéseket, azt gondolhatja, a malaccai Hang Jebat Stadion (ismét kihangsúlyozandó: szigorúan képletesen értve) felrobbant az örömtől. Nos, ez annyira volt így, amennyire a mintegy háromszáz „hazai” szurkoló el tudja nyomni az ötven vendéget. De ne csodálkozzunk az alacsony nézőszámon, leginkább azért ne, mert Malacca légvonalban is 7656 kilométerre fekszik a szír fővárostól. Malajziában.

A „kasziúni sasok” biztonsági és gazdasági okokból nem játszhatják hazai földön meccseiket. Válogatott játékosaik semleges pályára kényszerülnek, teljesítményük mégis minden várakozást felülmúl, hiszen továbbra is él a remény, hogy kijutnak az oroszországi seregszemlére. Ahhoz képest, hogy a 2014-es kvalifikáció során – zöldasztalnál hozott döntés, jogosulatlan játékosszerepeltetést követően – már az első párharcban elbuktak, illetve hogy a 2015. januári, első kört megelőző sorsolásnál a világranglista 151. helyén álltak, nem rossz.

Malajzia szeptember óta a szíriai csapat otthona, ám jellemző a „hontalanok” kiszolgáltatottságára, hogy most még ideiglenes pályájukat is le kellett cserélniük, ugyanis az eredetileg igénybe vett serembani Tuanku Abdul Rahman Stadiont – amelyben Irán és Dél-Korea is képtelen volt betalálni Szíriának – városi rendezvény miatt foglalttá vált.

A malajziai helyszínek egyébként még a szükséges rossz fogalmán is túltesznek, ha tudjuk, a szír szövetség gyakorlatilag már megegyezett „Kína Vegasával”, Makaóval, hogy a korábbi portugál gyarmatra viszik a meccseket. Minthogy Szíria egy csoportba került Kínával és Dél-Koreával, Makaó nyerészkedhetett volna a futballra repülő kaszinóturistákon, míg a szírek 150 ezer dollárral (43 millió forint) gazdagodtak volna. Ám az üzletet végül keresztülhúzták a szír szövetséget sújtó szankciók, amelyek nem tették lehetővé, hogy a makaóiak bankközileg utalják át az összeget, a készpénzes fizetést pedig nem tartották járható útnak, így elálltak a „szíves vendéglátástól”. Az ázsiai szövetség ugyan kétmillió dollárral támogatja a szírek szereplését – állja a szállást, az utazásokat és egyéb járulékos költségeket –, de a szigorítások miatt sem a kontinentális szervezet, sem a FIFA nem utal közvetlenül pénzt a szírek számlájára. Akiknek így természetesen fizetésekre is alig jut.

A szír futballsikerek – legyenek bármilyen távol is a hazától – természetesen kiváló propagandaeszközt jelentenek a szenvedések tépázta országban, a kormányerők ellenőrzése alatt lévő területek stadionjaiból nem is hiányoznak Bassár el-Aszad elnök képei. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ha van még közös kedvenc az országban, akkor az a futball és a válogatott, amelynek sikerei gyógyírként hatnak az emberek mindennapi gondjaira, minden szírt büszkeséggel töltenek el, legyen kormánypárti, ellenzéki – esetleg ISIS-hez csapódott terrorista.

A FIFA egyszerre megengedő és szigorú a politikai befolyásolás nyilvánvaló veszélye alatt álló tagszövetséggel: a nemzetközi szövetség hangoztatva elveit, miszerint a labdarúgás nem lehet a politika játszótere, engedi, sőt hozzájárul a válogatott szerepléséhez, ám szigorú gazdasági szankciók közé, továbbá semleges pályára szorítja.

„A futballt használva a legtöbbet próbáljuk tenni, hogy továbbra is reményt adjunk az embereknek – ecsetelte a futball országra gyakorolt hatását Kutejbah al-Refaj, a szövetség főtitkára a szír labdarúgásról mélyreható riportot közlő BBC-nek. – Ez a szeretet eszköze. Ez hozza össze a szíriaiakat. Az eredményeink próbálják ismét eggyé tenni a nemzetet, ahogy a háború előtt volt. (…) Futball és politika összefügg. Mi egy államot képviselünk, és a szír csapat Szíria mindegyik árnyékából, egész Szíriából áll össze.”

„Ez a legkeményebb állás a futballban?” – teszi fel a kérdést a brit közszolgálati médium riportere, miközben bemutatja al-Refaj problémáit. A már említett „menedékkérelmi” és gazdasági nehézségek csak a csúcsát jelentik ugyanis a jéghegynek. Például nagyon kevés válogatott van, amelynek szövetsége nehezebben talál ellenfelet felkészülési mérkőzéshez, mint Szíria. „Minden ország, amellyel felvettük a kapcsolatot, épp nem ér rá semelyik általunk kínált időpontban sem. Egyedül Irak ajánlott egy idegenbeli meccset, de az a dátum számunkra nem volt vállalható. Évek óta szenvedünk ilyen problémáktól” – teszi hozzá a főtitkár.

A riportból az is kiderült, hogy a válogatott másodedzőjének, Tarek Dzsabbannak 100 dollárt (29 ezer forint) tudnak folyósítani havonta. Az Üzbegisztán elleni győzelemért 1000 dolláros bónuszt ígértek a játékosoknak. Ez egy átlagos szír labdarúgó egyéves keresete és több, mint amennyiről az ország lakosságának túlnyomó többsége álmodhat manapság. Dzsabban hiába volt Szíria történetének egyik legeredményesebb futballistája, majdnem százszoros válogatott, elmondása szerint jelenleg csupán hazája iránti szeretete tartja a nemzeti csapat mellett. Az ellenfelek meccseit például egy kicsi, elemes televízión nézi, máskülönben az elektromos áram egész Damaszkuszban tapasztalt szakadozása miatt aligha tudna érdemlegeset leszűrni a látottakból.

A nagy dobbantás tavaly októberben volt, amikor ennek a 23 milliós, darabokra szabdalt nemzetnek – becslések szerint mintegy 4.9 millió szír menekült bolyong a nagyvilágban – a válogatottja nagy küzdelemben 1–0-ra legyűrte az 1.4 milliárd lakosú, valóságos futballtuningon áteső Kínát. Az üzbégek elleni eposzi, „történelmi, sorsdöntő” jelzőkkel illetett meccsel a szírek kaptak még egyet ajándékba.

Szöulban nem folytatódott a csoda, Szíria egygólos vereséget szenvedett, a selejtezőkör hátralévő részében Kínát és Katart fogadja még, majd a végén jöhet a csoportot vezető Irán – még nincs minden veszve, három-öt hasonló meccs várhat a csapatra.

Háromszor, ötször kilencven perc, amikor Szíria ismét eggyé lehet.