Brazília ünnepi futballshow nélkül is továbbjutott – Csillag Péter helyszíni jelentése

Vágólapra másolva!

2022.11.28. 19:47

Címkék

Elmaradt a várt varázslat, de a sérült Neymar nélkül küszködő dél-amerikai csapat Casemiro bombagóljával kicsikarta a győzelmet.

VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR

2. FORDULÓ
G-CSOPORT
BRAZÍLIA–SVÁJC 1–0 (0–0)
Doha, 974 Stadion, 43 649 néző.Vezette: Barton (salvadori)
BRAZÍLIA: Alisson – Militao, Marquinhos, Thiago Silva, Alex Sandro (Telles, 86.) – Casemiro – Fred (Bruno Guimaraes, 58.), Paquetá (Rodrygo, a szünetben) – Raphinha (Antony, 74.), Richarlison (G. Jesus, 73.), Vinícius Júnior.Szövetségi kapitány: Tite
SVÁJC: Sommer – Widmer (Frei, 86.), Akanji, Elvedi, Ricardo Rodríguez – Freuler, G. Xhaka – Rieder (R. Steffen, 58.), Sow (Aebischer, 75.), Vargas (E. Fernandes, 58.) – Embolo (Seferovic, 76.).Szövetségi kapitány: Murat Yakin
Gólszerző: Casemiro (83.)

A TALÁLKOZÓ ONLINE KÖZVETÍTÉSE ÉRDEKESSÉGEKKEL, STATISZTIKÁKKAL, ITT!

Ha Brazília világbajnoki mérkőzést játszik, mindig ünnepnek számít.

A futballvilág alaptézise valószínűleg akkor is érvényes marad, ha a legrangosabb válogatott tornát egy őrült napon a FIFA-birodalom expanziója jegyében kiszervezik a Holdra. Az idén a meghökkentő közel-keleti helyszín egy lépéssel közelebb vitt a holdbéli vb-rendezéshez, de a szabály a furcsa katari vb-n sem veszített erejéből, a G-csoport második körének Brazília–Svájc mérkőzése éppúgy meghozta az izgatott várakozást, a levegőben vibráló, nagy esemény előtti pozitív feszültséget, mint a brazil válogatott bármely korábbi hasonló fellépése.

Audiodrog futballturistáknak
A világbajnokság dalaira alaposan rá lehet szokni, igazi audiodrog ez itt Katarban, a futballturisták zenei kokainja. A függőség jeleit rémülten tapasztalom magamon is, amikor egy-egy stadion közelébe érve megnyugtató bizsergés tölt el a milliószor hallott dallamok első foszlányait észlelve, vagy ha a dohai pláza kapuján belépve szinte már vágyom a vásárlóközönségre végtelenítve öntött muzikális vb-propagandára. Sőt időnként azon kapom magam, hogy a világbajnoki hangszennyezés hatósugarától távol magamban is „hajahajázok”. Az addiktív zenei produkciók legdurvább hatását talán már pszichológussal kellene megbeszélnem, időnként ugyanis néma szállodai szobámban is hallani vélem Dzsung Kuk dél-koreai énekest, amint mézes tinihangján zengi, hogy „Look who we are, we are the dreamers”. Pedig a legkevésbé sem vagyok álmodozó, főként ha a FIFA varázsvilágában kell rózsaszín ábrándokat kergetni, a hivatalos vb-sláger gejl szövegétől például egyenesen viszolygok. Azt nem írhatom, hogy nem értek egyet az üzenetével, hiszen nincs is üzenete, az „elérjük, hogy megtörténjen, mert hiszünk benne” és a „riszpekt, ó, ó, je” blőd semmitmondása még egy óvodai csoportban sem mozgatná meg a gyermekek értelmét. De éppen ez az efféle tömegdalok lényege, néhány butácska sor, valami fülbemászó alapdallam, az összhatással gerjesztett könnyed feeling, és már kész is a mesteri produkció. Másként fogalmazva: az ördögien kikevert zenei méreg. Utána már nincs is más hátra, mint gondoskodni a kétkomponensű szer kellő adagolásáról. A katari recept tapasztalataim alapján körülbelül így néz ki: naponta 40-45 dózis a Dreamersből (hányingerre érzékenyeknek éhgyomorra nem ajánlott), és mellé minimum napi 20-25 porció a Hayya Hayyából. Akinek esetleg túlságosan szirupos lenne a katari zenekészítményben az „Ó, ó, ó, ó, ó, tudod, hogy együtt jobbak vagyunk” részlet, nyugodtan öblítse le egy pohár vízzel a FIFA-stadionok mosdójában. Ahol, ha szerencséje van, közben éppen Dzsunk Kuk dúdol a fülébe.

És itt az eseményhez kapcsolódóan rögtön érdemes is megemlíteni két esetet: az 1950-es vb-n, a Pelé előtti korszakban a brazilok 2:2-re végeztek a svájciakkal, a 2018-as oroszországi tornán pedig 1–1-es döntetlen született a két csapat csoportmérkőzésén. Két óra hátravolt még a kezdésig, a 974 Stadion médiatermében a mellettem ülő lengyel kollégával, a Sport című napilapnak dolgozó Michal Zichlarz-cal éppen a négy évvel ezelőtti összecsapásról beszélgettünk. Ott volt ő is Oroszországban, tisztán emlékezett az akkori találkozó harcias légkörére, a svájciak rendkívül fegyelmezett védekezésére, és határozott meggyőződése volt, hogy a svájci hozzáállás ezen a téren nem módosult az elmúlt évek során. Csevegtek körülöttünk mások is, ki szakmai kérdésekről, Neymar sérüléséről, Richarlison szerbeknek lőtt két góljáról, ki kevésbé szakmaiakról, a dohai utakon jellemző dugókról, a stadionban akadozó WIFI-hálózatról. Az egyik büféasztalnál néhány fotós ráérősen kártyázott, a sarokban afrikai kollegina gyermeke videoüzenetét nézte könnyes szemmel, a szomszéd asztalnál brazil rádiós lenyűgöző sebességgel tolmácsolta az eseményekben egyelőre kevéssé bővelkedő történéseket óceánon túli hallgatóságának. Korábban a katari vb-n nem tapasztalt zsivajgás töltötte meg a több száz fős médiasátrat, amelyben minden egyes széken ültek, az asztalok között pedig folyamatos volt a jövés-menés. Minden körülmény erősítette a benyomást, kivételes az alkalom.

Ünnep a brazil válogatott világbajnoki fellépése, még akkor is, ha a legnagyobb csillag, Neymar sérülése miatt nem juthat szóhoz. Átmeneti kiesése brazil szempontból nyilvánvalóan fájdalmas, mégis hasznos tapasztalattal szolgálhatott arról, hogy mennyire függ a válogatott játéka a Paris Saint-Germain csatárától, képes lehet-e a csapat nélküle is ugyanolyan szintű teljesítményre. Különleges esélyt jelentett a helyzet Richarlisonnak, a Tottenham 25 éves támadójának is, aki a vele egyébként állítólag kifejezetten szívélyes viszonyt ápoló párizsi szupersztár távollétében bizonyíthatta, akkor is képes vezéregyéniség lenni a támadójátékban, ha ő áll a rivaldafény fókuszában. Ha addig nem tette volna, a nemzetközi média a szerbek elleni duplája után azonnal „ráharapott” történetére – a mélyszegénységből induló sportember hányatott gyermekkoráról és kalandos életéről a Nemzeti Sportban Gyenge Balázs kollégánk írt kiváló cikket –, a romantikus történet betetőzése azonban kétségtelenül a katari megdicsőülés lenne. Bár bevallása szerint már azáltal királynak érezte magát a vb-keret 9-es számú tagja, hogy korábban alkalmilag magára ölthette a mások mellett Pelé, Ronaldinho és Neymar nyomával megszentelt, tízes számú brazil mezt, valószínűleg ő is tisztában van vele, hogy idén az igazi koronázási ünnepet december 18-án, Loszaílban tartják, a döntő lefújása után.

A HELY SZELLEME
„Ha a szerencsés embert bedobják a tóba, egy hallal a szájában bukkan majd fel.” – arab bölcsesség

Közben megérkezett a helyszínre a brazil csapatbusz, és az ajtón bekukkantó kamera olyat „látott”, amilyet hasonló helyzetben a rendszerint méretes fejhallgatóval magukba merülő, feszülten rágózó vagy éppen megjátszott lazasággal mosolygó futballistáktól nemigen szokás: Raphinha, Vinícius Junior és társaik a jármű belsejében önfeledten táncoltak. Ahogyan nem sokkal később a hajókonténerekből összerakott stadion játékterén is, csak már labdával. Könnyedén rugdosták, emelgették, passzolgatták, húzogatták, sarkalgatták, olyan természetességgel, ahogyan asztalos kezeli a széklábat. Vagy ahogyan az ellenfelek faragják Neymar lábát: Tite kapitány jogosan panaszkodott legértékesebb bútordarabjának következetes gyalulására, a csatár 2014-es világbajnoki bemutatkozása óta 53 szabálytalanságot szenvedett el, 11-gyel többet, mint bárki más. Aligha nyugtatta a játékost a keserű tény, hogy ezen a hétfőn kisujjukkal sem nyúltak hozzá a svájciak.

Az első félóra megmutatta, néhány kellemetlen vádlin rúgás vagy elefántpuszi nem nagy ár azért, hogy Neymar a pályán legyen. Érezhetően hiányzott a támadásbefejezés első számú felelőse, a szemkápráztató brazil varázslat legalábbis váratott magára, és ennek egyik okát könnyű volt a pályán kívülre szorult „gólszakember” távollétével magyarázni. A másik, alighanem ennél erősebb magyarázat persze az lehetett, hogy Svájc szervezett védekezésével kevés teret adott a kibontakozásra az érzékelhető mezőnyfölényben játszó vetélytársának. Richarlison maradt le egy bal oldali beadásról a kapu torkában, majd Vinícius Junior közeli és Raphinha távoli lövését hárította Yann Sommer kapus – körülbelül ennyi volt az első félidő kulcseseményeinek összefoglalója, a látottal messze álltak a braziloktól már-már elvárt showműsortól. Valószínűleg a stadion világításkezelője is így gondolta, a 44. percben ugyanis félig leoltotta a negyvenezres aréna fényeit, majd néhány másodperccel később meggondolta magát, és a csapatoknak még egy esélyt adva visszakapcsolta a lámpát.

Hogy történik még valami érdemleges, arra reményt adhatott a világbajnokság korábbi tendenciája: noha a torna addigi 31 mérkőzéséből tizenhat alkalommal 0–0-s döntetlen volt a félidei állás, végül tizenegy esetben nem mentek haza a nézők gólélmény nélkül. Ám miközben ilyen, egyébként érdektelen statisztikákba kapaszkodtunk, tárgyilagosan meg kellett állapítanunk, hogy a csoport másik aznapi találkozója, a lehengerlő játékot hozó, kora délutáni Szerbia–Kamerun 3–3-as fordulatos döntetlenje után – kanáriszínű mez ide vagy oda – ez a mérkőzés nehezebben csúszott. Persze az események akadozó kibontakozásában közrejátszhatott, hogy a másik páros beragadása miatt mindkét csapat eleve viszonylag kedvező helyzetben igyekezett pluszpontokat szerezni, igaz, a győzelem biztos továbbjutást ígért. Miközben a második félidőben Richarlison az ellenfél kapujától néhány méterre ismét lemaradt egy lapos beadásról, az a nem túl barátságos megállapítás is óvatosan megfogalmazódott bennem, hogy a brazil vb-meccsek emelkedett jellegét taglaló okfejtésem során kihagytam egy fontos tényezőt: ahogyan a színesen futballozó Brazília megbízhatóan varázsol ünnepet, a betonfal szilárdságával és monotonitásával védekező Svájc hasonló magabiztossággal szokott ünnepet rontani. Itt azonban a játékvezető és a VAR-rendszer zavart bele a brazilok örömébe, amikor Vinícius Junior elsőre szabályosnak tűnő, tisztességesen meg is ünnepelt gólját les miatt – jogosan – nem érvényesítette. Ami Richarlison várt, pontosabban hiába várt ragyogását illeti, a 74. perc eseménye objektív választ adott a meccs előtt vele kapcsolatban felvetett kérdésre: Tite csatártársával, Rafinhával együtt lecserélte.

Körülöttem néhányan ásítva beszélgettek szomszédjukkal, egyesek kényelmesen elindultak a kijárat felé, pedig szűk tíz perccel később következett a nagy villanás: Casemiro egy lepattanó labdából hatalmas bombagólt lőtt. A fordulat felpörgette a brazil csapatot, és végképp ellankasztotta a svájciakat, maradt az 1–0-s végeredmény – Brazília pedig továbbjutott a nyolcaddöntőbe. És a Svájc ellen látottak alapján nagyon bízhat benne, hogy Neymar mielőbb felépül...

A CSOPORT MÁSIK MÉRKŐZÉSÉN
Szerbia–Kamerun 3–3

A G-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Brazília	2	2	–	–	3–0	+3	6
2. Svájc	2	1	–	1	1–1	0	3
3. Kamerun	2	–	1	1	3–4	–1	1
4. Szerbia	2	–	1	1	3–5	–2	1

A MÉRKŐZÉS VIDEÓS ÖSSZEFOGLALÓJÁT IDE KATTINTVA NÉZHETIK MEG!

BRAZÍLIA
KAPUSOK: 1 Alisson (Liverpool – Anglia), 12 Weverton (Palmeiras), 23 Ederson (Manchester City – Anglia)
VÉDŐK: 2 Danilo (Juventus – Olaszország), 3 Thiago Silva (Chelsea – Anglia), 4 Marquinhos (Paris Saint-Germain – Franciaország), 6 Alex Sandro (Juventus – Olaszország), 13 Dani Alves (UNAM Pumas – Mexikó), 14 Éder Militao (Real Madrid – Spanyolország), 16 Alex Telles (Sevilla – Spanyolország), 24 Bremer (Juventus – Olaszország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 5 Casemiro (Manchester United – Anglia), 7 Lucas Paquetá (West Ham United – Anglia), 8 Fred (Manchester United – Anglia), 15 Fabinho (Liverpool – Anglia), 17 Bruno Guimaraes (Newcastle – Anglia), 22 Éverton Ribeiro (Flamengo)
TÁMADÓK: 9 Richarlison (Tottenham Hotspur – Anglia), 10 Neymar (Paris Saint-Germain – Franciaország), 11 Raphinha (FC Barcelona – Spanyolország), 18 Antony (Manchester United – Anglia), 19 Gabriel Jesus (Arsenal – Anglia), 20 Vinícius Júnior (Real Madrid – Spanyolország), 21 Rodrygo (Real Madrid – Spanyolország), 25 Pedro (Flamengo), 26Gabriel Martinelli (Arsenal – Anglia)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Tite

SVÁJC
KAPUSOK: 1 Yann Sommer (Borussia Mönchengladbach – Németország), 12 Jonas Omlin (Montpellier – Franciaország), 21 Gregor Kobel (Borussia Dortmund – Németország), 24 Philipp Köhn (RB Salzburg – Ausztria)
VÉDŐK: 2 Edimilson Fernandes (Mainz – Németország), 3 Silvan Widmer (Mainz – Németország), 4 Nico Elvedi (Borussia Mönchengladbach – Németország), 5 Manuel Akanji (Manchester City – Anglia), 11 Renato Steffen (Lugano), 13 Ricardo Rodriguez (Torino – Olaszország), 18 Eray Cömert (Valencia – Spanyolország), 22 Fabian Schär (Newcastle United – Anglia)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 6 Denis Zakaria (Chelsea – Anglia), 8 Remo Freuler (Nottingham Forest – Anglia), 10 Granit Xhaka (Arsenal – Anglia), 14 Michel Aebischer (Bologna – Olaszország), 15 Djibril Sow (Eintracht Frankfurt – Németország), 16 Christian Fassnacht (Young Boys), 20 Fabian Frei (Basel), 23 Xherdan Shaqiri (Chicago Fire – Egyesült Államok), 25 Fabian Rieder (Young Boys), 26 Ardon Jashari (Luzern)
TÁMADÓK: 7 Breel Embolo (Monaco – Franciaország), 9 Haris Seferovic (Galatasaray – Törökország), 17 Ruben Vargas (Augsburg – Németország), 19 Noah Okafor (RB Salzburg – Ausztria)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Murat Yakin