Szörnyecskék menni Amerika... a legkülönösebb kinézetű vb-csapat

Amely az 1994-es, az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságra abszolút outsiderként érkezett, a bolgárok korábban soha nem nyertek mérkőzést a vébéken. Petar Hubcsev és Jordan Lecskov a Hamburgban légióskodott, Emil Kosztadinov az FC Portóban, a legnagyobb ász, Hriszto Sztoicskov az FC Barcelonában, a két középpályás, Ivajlo Jordanov és Krasszimir Balakov a Sporting CP-t erősítette, a titkos fegyver, az Angyalbőrben-főszereplőként is vállalható kinézetét egy termetes fülbevalóval megkoronázó Naszko Szirakov pedig odahaza játszott, a Levszki Szófiában (ha nem volt éppen eltiltva), szóval nem volt éppen rossz csapat.

De Sztoicskov klasszisa ide vagy oda, nem fűztek hozzájuk nagy reményeket a saját szurkolóik sem, még annak ellenére sem, hogy a selejtezőkön elütötték Párizsban a franciákat a vb-szerepléstől, holott a hazaiakat Bernard Lama, Marcel Desailly, Laurent Blanc, Emmanuel Petit, Didier Deschamps, Jean-Pierre Papin, Frank Sauzée, Eric Cantona, Paul Le Guen, David Ginola és Vincent Guérin erősítette…

Nem sokkal később Alan Rothenberg, a vb szervezőbizottságának elnöke nagyokat mosolyogva már azt kérdezte az újságíróktól, hogy tudják-e, mennyibe került nekik, hogy a bolgárok kiverték Németországot, és tudják-e, hogy hány bolgár szurkoló utazott el Amerikába, és ők hány vb-s terméket vásároltak?

Sztoicskovék ugyanis a titkos esélyes Nigéria mögött, de a Diego Maradonát elveszítő argentinok előtt továbbjutottak a csoportjukból, tizenegyesekkel kiütötték Mexikót, Jordan Lecskov feledhetetlen góljával hazaröptették a címvédő, és bombaerős kerettel érkező németeket, az elődöntőben pedig csak nagy csatában, balszerencsés módon kaptak ki a Roberto Baggio duplájával nyerő olaszoktól. „Győzhettünk volna, de a bíró, az az undok játékvezető francia volt” – dörögte a lefújás után a kamerába Sztoicskov. „Ico” joggal volt dühös, minimum egy jogos büntetőt nem adott meg nekik Joël Quiniou. Érdekes módon egy bolgár lap, a 24 csasza már a mérkőzés előtt arról cikkezett, hogy Quiniou lesz az első, aki bosszúból kiejt egy csapatot a vb-kről…

A bronzmérkőzésre aztán szétestek, a vb-selejtezők során előttük végző svédek nagyon megverték őket, de mégis, „a bolgár aranycsapat nyara”-ként aposztrofálják sokan 1994-et, Radoszlav Dikov szerint „1994 nyarán az Isten is bolgár volt”. Sztoicskov nyilatkozta a mexikóiak megverése után, hogy „ma bolgár volt az Isten”, idézve a hazája egy tv-kommentátorát, aki miután a 90+1. percben lőtt góllal kijutottak a vébére, így ordított fel: „Isten bolgár!”. És ez igen messze elhallatszott a stadion halálos csendjében.

A remek bolgár szereplés a szervezőket is meglepte, akik nem készültek tolmácsokkal („Igazán nem mi tehetünk róla, hogy nincs bolgár tolmácsunk. Mindössze arról van szó, hogy nem gondoltuk, hogy kell majd” – tárta szét a kezét az illetékes), szerencsére kéznél volt három bolgár egyetemista és egy angolul is perfekt bolgár belügyes tiszt.

De minden szónál ékesebben beszélt a bolgárokról a bolgárok kinézete, ugyanis a Sors egy legendás kinézettel bíró gárdát hajtogatott Dimitar Penev mester keze alá. Bundesliga-sérók egyedi megoldásokkal, vad frufruk és felnyalt hajak, oldalt hátrazselézett márnaízű rettenetek a jampikorszak romjaiból, Lecskov egészen egyedi megoldása (saját bevallása szerint Csernobil okozta a fura kopaszságát), a csapatkapitány kapus, Boriszlav Mihajlov későbbi hajbeültetése előtt viselt parókája (!), Balakov csillogó csigái, Sztoicskov westernfilmek szalonjába vagy távírdájába illő, középen elválasztott haja, amellyel a rossznyelvek szerint úgy nézett ki, mint aki a fején akar átcsempészni az amerikai vámon egy fekete színű madárpókot.

„A törvénykívüliekből és betyárokból álló elszánt, szikár, jól összerakott csapat, ahol a játékosoknak vagy túl sok, vagy túl kevés volt a haja, gyönyörű és életveszélyes kontratámadásos futballt produkált, az elődöntőbe jutott, de az »isteni lófarok« miatt nem jutott tovább” – írja róluk Michael Fahey.

„A csapat középső védője, Trifon Ivanov foltos szakállával, bozontos egyszemöldökével és vörös, duzzadt szemeivel egy 40 órás műszakot éppen befejező kukásemberre emlékeztetett. Valószínűleg egy műanyag reklámszatyorban csempészte be a csizmáit a pályára, mégis, ez a férfi az Auxerre legendás menedzsere, Guy Roux szerint a kilencvenes évek elejének legjobb középső védője volt, és zsebrevágta Gabriel Batistutát, aki Ivanov tökéletes ellentéte volt.”

Trifon Ivanov 2016-ban váratlanul elhunyt, de öröksége még sokáig élni fog.

Mi pedig azt emelnénk ki, hogy amikor éppen nem a győzelmeket ünnepelték bódult állapotban egy medencében, önfeledten pöfékelve, akkor nagyon családcentrikus volt a csapat: Mihajlov például azt emelte ki a németek megverésekor, hogy éppen aznap ünnepli a kislánya a 6. születésnapját, Sztoicskov a németeknek lőtt gólja a kislányára gondolt, ez segített neki koncentrálni.