Vb 2022: „Üzenem a magyaroknak, jöjjenek bátran!” – dohai magyar nagykövet

A vakító napsütésben még a fényképeken látottnál is méltóságteljesebb a keleties épület, a piros-fehér-zöldre festett őrbódé mellett díszes vaskapu, a csengő fölött aranyozott tábla: Magyarország nagykövetsége. Odabent Korom Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség korábbi parancsnoka, hazánk 2021 óta hivatalban lévő dohai nagykövete fogad, hogy beszélgessünk a világbajnokságról, Katarról és a katari–magyar kapcsolatokról.

– Friss személyes élményem: a dohai repülőtéren, az útlevél-ellenőrzésnél az egyik alkalmazott kissé belegabalyodott a Budapest–Bukarest dilemmába, kollégája pedig a Hungary–­hungry szópár hasonlóságán mosolygott. Aki hallott az országról Katarban, annak milyen kép él a fejében Magyarországról?
– Feltételezem, a repülőtéri munkatársak nem katariak, inkább vendégmunkások voltak. Ami nem jelenti azt, hogy a katariaknak túl sok ismeretük lenne Magyarországról, inkább csak mint Európa részére gondolnak hazánkra. Az alkoholtilalom miatt a magyar borok nem jelentenek vonzerőt, a tradicionális futballnemzetekkel ellentétben katari körökben az Aranycsapat nagy nevei sem mondanak sokat. Néhány mezőgazdasági termék vagy ipari eszköz jelenik meg magyar címkével, egy magyar tejtermelő vállalat például száznegyven-százötven tonna sajtot szállított katari partnerének. Ha mégis ki kellene emelni valamit, ami a kulturális kapcsolatot erősíti, a komolyzenét említeném. A magyar zenészek kezdetektől a Katari Filharmonikus Zenekar oszlopos tagjainak számítottak, és mi is szerveztünk koncerteket hazai előadók bevonásával.

– Honlapjukon olvasom a tavaly áprilisi hírt: „A világbajnokság közeledtével számos piacra lépési lehetőség nyílik meg magyar vállalkozások előtt Dohában, melyet jól illusztrál többek között az Aspire Zone-ban megtartott egyeztetés, melynek során Abdulaziz Abdullah al-Mahmud elnökhelyettes fogadta a magyar üzleti delegációt”. Szárba szökkent bármilyen együttműködés?
– Több stadion világítás- és hangtechnikáján dolgozott magyar cég, és amíg tart a torna, a működtetésben is szerepet vállalnak. De vannak más, a futballhoz nem kapcsolódó területek is, ahol dolgoznak elismert magyar szakemberek, orvosok, zenetanárok vagy sportedzők. Vagy hogy egy kevéssé közkeletű példát mondjak, az egyik híres tengerparti dohai épület, a cipzár alakú Zig Zag Tower tervezői között találni magyar építészt is. A nagykövetség igyekszik közvetíteni, ha itt felvetődik valamilyen igény, amelynek kielégítésére lenne Magyarországon kapacitás, a mi feladatunk, hogy segítsük összekötni a feleket. Itt van például a vízgazdálkodás ügye. A víz szerepe óriási Katarban, ahol évente általában csak egyszer esik eső, de akkor nagyon. Az öregebbek állítják, a klímaváltozás előtti, kiszámíthatóbb időben szinte napra meg tudták mondani előre, mikor jön a csapadék. Manapság felborult a rend, az idén októberi esőzés előtt állítólag három évig egy csepp sem esett. A hirtelen érkező nagy vízmennyiség azonban égetővé tette az esővíz-elvezetés problémáját, ahogyan a szennyvízkezelés kérdése is összetett – utóbbinak megoldásában megint csak magyar cég segédkezett.

– Mekkora a Dohában élő magyar közösség?
– Mintegy négyszázan alkotják, javarészt a munkalehetőség miatt költöztek ide. Azért is lehet viszonylag pontosan tudni a számot, mert az itteni magyaroknak működik külön Facebook-csoportja, ráadásul amúgy is gyakran összejárnak, tartják egymással a kapcsolatot. December elején például közös Mikulás-ünnepséget szervezünk a nagykövetségen. Az említett szakmák képviselői mellett vannak olajfúrással, gázkitermeléssel foglalkozó szakemberek is.

– A témánál maradva: Magyarországon használunk katari gázt?
– Az érvényben lévő nemzetközi szerződés szerint a horvátországi, krki visszagázosítón keresztül jut hazánkba is a tartályhajókon érkező katari gázszállítmányokból. Az Iránnal közös gázmezőről Katarban kitermelik a gázt, cseppfolyósítják, hajón eljuttatják a horvátországi terminálba, ahonnan visszagázosítás után jut Európa több országába, így Magyarországra a nyersanyagból.

– Hány nézőt várnak Magyarországról a katari világbajnokságra?
– Mi az utazáshoz szükséges Hayya-kártya-regisztrációk szerint tudunk számolni, ez alapján ezerkétszáz jegytulajdonos készül a helyszínre.

– Nekik mit üzenne?
– Azt, hogy jöjjenek bátran! Ha megtisztelik a katari embereket azzal, hogy tudomásul veszik egy más kultúra, más vallás szabályait, akkor nagyon jól érzik majd magukat.

– Ha kíváncsi voltam arra, mit gondolnak a katariak Magyarországról, fel kell tennem a kérdést fordítva is: mi jut eszébe egy átlagos magyar embernek Katarról?
– Elsősorban Doha és a világ egyik legnagyobb tranzitforgalmát bonyolító nemzetközi repülőtér. Szerintem ennél több nem nagyon. Talán sokan nem is tudják, hogy van ilyen ország, hiszen ha az ember ránéz a térképre, a nagy Szaúd-­Arábia és az Arab Emírségek mellett szinte észrevétlen ez a kis félsziget. Ha a térséghez általában kapcsolódó képzettársításokról beszélünk, akkor pedig egyértelmű a válasz: olaj, gáz. És persze a minden képzeletet felülmúló gazdagság.

– Okkal?
– Igen. A sejkek vagyonossága itt összefügg azzal, hogy Katar a világ egyetlen országa, ahol a gázbányászat a kitermeléstől az eladásig kizárólag az állam kezében van. A lehetőségekről sokat elmond, hogy a katari emír az idén ramadán alkalmával nagylelkűségből kifizette valamennyi katari állampolgár banktartozását.

– Ugyanakkor az országban élők majdnem kilencven százaléka vendégmunkás, aki nem élvezi a katari állampolgársággal járó előnyöket. A kettős társadalmi helyzet miként mutatkozik meg a hétköznapokban?
– A normális életben nagy különbséget nem látok. Természetesen megvannak az együttélés szabályai, és az is nyilvánvaló, hogy az ideérkező vendégmunkások elsősorban dolgozni jönnek. Ezt a munkát így vagy úgy, de megfizetik, elismerik. Viszont az is igaz, hogy a társadalomnak olyan értelemben nem részei, hogy elkülönülve, munkásszállásokon laknak, és csak kevés szabad­idejüket töltik a nyilvános tereken. Senki sem viszonyul hozzájuk lenézően, segítőkészek az emberek.

– Mit szól azokhoz a megdöbbentő statisztikákhoz, amelyek a világbajnoki előkészületek időszakában és részben a munkálatok következtében elhunyt vendégmunkások sanyarú élet- és munkakörülményeire engednek következtetni?
– Az első, amit szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban, hogy Katarban senki sem dolgozik rabszolgaként. Tehát mindenki, aki vendégmunkásként itt tartózkodik, önként jött ide. Szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy Katarba miként lehet munkaerőt behozni. Ez nem úgy megy, hogy elmegyek a Fülöp-szigetekre, Pakisztánba, ide-oda, elcsalom az embereket ígérgetéssel, hanem bizony a katari állam illetékes minisztériumán keresztül lehet munkaerőt igényelni. Hogy milyen körülményeket biztosít Katar a munkásoknak, ezen lehet vitatkozni. Nyilván európai mércével nézve mások a lehetőségek, de szabadon járnak, szabadon vásárolnak, kapnak ételt, kapnak szállást, még ha ezek a helyek nem is szállodai szintet jelentenek. A munkabiztonsággal kapcsolatosan az elmúlt években azért rengeteg előrelépés történt. Működik egyfajta biztosítási rendszer, amelyet minden munkaadó köteles a munkavállalóira kiterjeszteni. Például sérülésnél vagy halálesetnél a munkaadónak kárpótlási összeget kell fizetnie a károsultnak vagy az elhunyt családjának. Hogy a halálozási mutatók mekkorák valójában, szerintem senki sem tudja pontosan. És én nem is szeretnék pálcát törni sem a katari állam, sem pedig a helyzet bírálói felett. Azt gondolom, hogy ez a kicsi ország – amely nagyjából kilencszer kisebb, mint Magyarország – eddig sohasem látott lehetőséget kapott a mostani futball-világbajnoksággal. Az egész régióban, a Közel-Keleten nem volt még ilyen sportesemény. A katariak pedig igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy jól előkészítsék mind az infrastruktúra, mind a kiszolgálás tekintetében. Az elmúlt tíz évben elképesztő beruházások történtek. És ha figyelembe vesszük, hogy hány új stadiont, szállodát, metróvonalat építettek, be kell látnunk, ez nem egy normál ütemű fejlesztés volt. Biztosan előfordultak balesetek, halálesetek, de kérdés az, hogy lehet-e ugyanolyan nagyságrendekről beszélni, amikor tudjuk, hogy az elmúlt időszakban itt a normál építkezési ütemnek mondjuk a tízszeresét vagy a százszorosát lehetett tapasztalni.

– Mit akar megmutatni, bizonyítani Katar a világbajnoksággal?
– Az ország céljairól beszélve jó példa az a közvetítő funkció, amelyet korábban az afganisztáni konfliktus idején vállalt, hiszen emlékezhetünk, a tálib vezetőség Dohában tárgyalt a NATO és az akkori nagyhatalmak vezetőjével. Katar mindig is jelentős szerepet játszott mediátorként, a békefolyamatokban igyekezett közvetíteni. Másrészről ne felejtsük el, hogy a világ legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz-exportőréről beszélünk. Ez közvetve mind összhangban van a világbajnoksággal, amellyel az állam a nemzetközi diplomáciai kapcsolatai erősítésén túl szeretné elérni, hogy még jobban megismerjék. Ne csak átszállásra használják a dohai repülőteret, hanem lássák meg Katar hihetetlen természeti kincseit, kulturális gazdagságát is!