A félkezű vb-hőstől a spanyol „muszájkapitányig”

KAPITÁNY, KAPITÁNYOM… (És egy fiatalnak minden régebbi sztori új.) A munkanélküli vezetőedzők nagyon várják a selejtezősorozatok és a tornák végét, mert ilyenkor sorban ürülnek a kispadok. A 2010-es világbajnoki sikert megismételni kívánó spanyolok 2018-ban minden rekordot megdöntöttek. Több remek spanyol játékos aranyéremmel akart búcsúzni, azonban néhány nappal a vb kezdete előtt a szövetségi kapitány, Julen Lopetegui bejelentette, hogy a Real Madrid mestere lesz, erre a spanyol szövetség azonnal kirúgta őt. Nem került rossz kezekbe a válogatott, mert Lopetegui egykori játékostársa, Fernando Hierro lett az új főnök – de a csoportkör után a házigazda ellen elbukott.

FAIR PLAY. Egy másik különös eset az előző torna előttről: a francia, az ausztrál és a dán válogatott csapatkapitányai a Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szervezetével együtt kérték meg a FIFÁ-t, hogy a csoportjuk negyedik tagjának, Peru csapatkapitányának eltiltását függesszék fel, hogy játszhasson a tornán. Igen, azt kérték, hogy játsszon az ellenfél legismertebb játékosa! Az akkor 34 esztendős Paolo Guerrerót doppingvétség miatt maga a FIFA tiltotta el az előző év végén, de ez lejárt volna a torna kezdésére, azonban a Nemzetközi Sportdöntőbíróság 14 hónaposra súlyosbította Guerrero büntetését. A szívhez szóló kérelem meghallgatásra, majd megértésre talált, a perui csapatkapitány játszott a vébén. Az eltiltást kokainhasználat miatt kapta – egy évre rá a 14 hónapos eltiltás fennmaradó részét „le kellett ülnie”.

SŐT. Közép-Amerikában és Dél-Amerikában (is) szent a futball, az 1990-es vb-re Costa Ricában és Uruguayban a köztársasági elnökök a munkaidőt a tv-s közvetítésekhez igazították, tehát fél kilenctől 11-ig otthon lehettek a dolgozók. A számítások szerint a vb 52 mérkőzését összesen 15 milliárd néző követte világszerte. Az első vébén nem voltak ilyen gondok, ellenben Uruguayban tízezrek lógtak el a munkahelyükről, hogy láthassák a mérkőzéseket.

ÉS EGYÉBKÉNT MIVEL? Az 1978-as vb-n nem minden szövetségi kapitány volt profi, az iráni Hesmat Mohadzseráni és a brazil Cláudio Coutinho katonatisztként dolgozott, a lengyel Jacek Gmoch tudósként (már játékosként egyetemi diplomát szerzett kommunikáció szakon), a svéd Georg Ericson pedig zeneszerző és zongoraművész volt „munkakönyvileg”.

Bezzeg a vuvuzelásokat nem büntették!

MONDANI SZOKTÁK, DE MEGTENNI?! A mérges szurkolók gyakran kívánnak rosszakat a leszereplő futballistáknak, tettlegesen azonban csak néhány afrikai és közel-keleti országban bántalmazták a játékosokat félőrült katonák és diktátorok (vagy azok fiai).

„Az a feladatunk Dél-Afrikában, hogy a kedves vezetőt, Kim Dzsong Ilt boldoggá tegyük” – jelentette ki a 2010-es torna előtt az észak-koreai szövetségi kapitány, Kim Dzsong Hun. Aki jól tudta, hogy az 1966-ban egyébként remeklő csapatot a diktátor, Kim Ir Szen megbüntette, a nemzeti csapat évekig össze sem állt – Kim Dzsong Il a leszereplés és a botrányok (eltűnt játékosok, lopott közvetítés, titkos ügynökök hada, tiltakozó afrikaiak, az Észak-Koreából ki nem engedett drukkerek helyett felbérelt szurkolók) után a keret tagjait hat órára közszemlére tette a Kultúra Népi Palotája (…) előtt, majd Kim Dzsong Il fia, Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsong Un jól leszidta őket.

A szövetségi kapitányt több forrás szerint is munkatáborba zárták, sőt egyesek szerint, ahogyan az korábban is elő-előfordult, néhány játékosa is követte mesterét.

MAJDNEM KIHAGYTA AZ ELSŐT. Nem, nem az első helyzetet, hanem magát a tornát: az első vb-gólt 1930. július 13-án a francia Lucien Laurent szerezte a mérkőzés 19. percében, csapata megverte Mexikót. A támadó majdnem lemaradt a vébéről. Az okot kitalálják a rutinos olvasók: a szövetség tartozott neki (egy autógyárban dolgozott, a vb alatt nem kapott fizetést, a szövetség kompenzációt ígért neki), Laurent pedig sztrájkba lépett. Laurent az 1930-as csapatból egyetlenként megélte a gallok 1998-as sikerét, a második világháborúban éveken át hadifogoly volt. Volt olyan csapattársa, aki a nácikkal kollaborált, ezért kivégezték. Argentin és uruguayi források szerint a vb-k első labdaérintése a francia André Maschinot-é volt – írja Luciano Wernicke A leghihetetlenebb vb-történetek c. könyvében.

FÚJ, BÍRÓ, FÚJ! DE MIT? Említsük meg az 1934-es vb legendás és szomorú esetét, amikor az osztrák–magyar meccs előtt a „sógorok” mindenható vezetője, Hugo Meisl kiharcolta, hogy az olasz Francesco Mattea vezesse a találkozót. Aki egy csöppet sem volt hálátlan: megadott az osztrákoknak egy vitatható gólt, nem adott meg nekünk egy nyilvánvaló tizenegyest, szó nélkül tűrte, hogy két magyart is lerúgjanak, ellenben a magyar szépítés (ezt a büntetőt már nem tudta elsumákolni az olasz) után teljesen indokolatlanul kiállította Markos Imrét az 57. percben.

A magyarok és a játékvezetők a vb-ken, nagyon rövid összefoglaló

1934: eredményes osztrák beavatkozás a bíróküldésbe.
1938: eredményes olasz beavatkozás a bíróküldésbe.
1954: a döntőben Puskás Ferenc szabályos gólját les címén érvénytelenítették.
1962: Tichy Lajos szabályos, egyértelműen a gólvonal mögé vágódó lövése után nem ítélt gólt Nyikolaj Latisev a csehszlovákok ellen.
1978: a házigazda argentinok bármit megtehettek a pályán, Antonio Garrido áldatlan tevékenységének köszönhetően, Nyilasi Tibor és Törőcsik András bezzeg piros lapot kapott.
1982: bezzeg a belgák elleni sorsdöntő mérkőzésen nem kapott piros lapot a Fazekas Lászlót ledaráló kapus, Jean-Marie Pfaff!
1986: a válogatottunk sikeresen megoldotta, hogy ne tudjanak ártani nekik a játékvezetők.

A LEGFURCSÁBB SZABÁLYTALANSÁG. Az első világbajnok csapat tagja, az uruguayi Héctor Castro 13 éves korában egy fűrészgéppel véletlenül levágta jobb alkarját – a fogyatékosságát meglepő módon használta ki, amikor az argentinok elleni, nagyon feszült rangadó közben combon, majd vesén rúgta a kapust, aztán megszúrta csonka karjával az ellenfél… férfiasságát. Castro egyébként nagyon jó futballista volt, azon a tornán a „Félkezű Isten” szerezte az uruk első és utolsó vb-gólját.

A LEGFURÁBB ARANYLABDA. Lionel Messi 2014-es vb-s aranylabdája óta már semmin sem csodálkozik az ember, Oliver Kahnnak megvolt az az előnye 2002-ben, hogy a döntő előtt választották meg őt a torna legjobbjának. Utána nem kapta volna meg az elismerést, lévén a fináléban két olyan gólt kapott, amilyet nem szoktunk meg tőle…