– Már otthon?
– Hazajöttem, igen – felelte érdeklődésünkre Zsemberi János, a Topolyai SC elnöke. – Egy nagyobb társasággal csodás napokat töltöttünk Katarban, a Brazília–Szerbia és az Anglia–Egyesült Államok mérkőzést is a helyszínen néztük meg. Amikor útra keltünk, még csak a szerbek meccsére volt jegyünk, szerencsére odakint a másikra is kaptunk.
– Melyik találkozó nyújtott nagyobb élményt?
– A brazil–szerb. Tudni kell rólam, mindenekelőtt a magyar válogatottnak szorítok, aztán jön a szerb, majd az exjugoszláv együttesek következnek, végül, de nem utolsósorban a braziloknak is drukkolok. A nagycsapatok közül Brazília a kedvencem, mindig is csodáltam a futballját, művészek alkották és alkotják a válogatottját. Manapság is fantasztikus csapatuk van, Szerbiát magabiztosan győzték le két góllal, és Svájcnak sem adtak esélyt. Jellemző, hogy a svájciaknak egyetlen kaput eltaláló kísérletük sem volt… Az soha senki előtt nem volt titok, hogy a brazilok támadójátéka majdhogynem egyedülálló, úgy tűnik, most a védekezésük is tökéletesen összeállt.
– Megnyerik a tornát?
– Ezt nem merném kijelenteni. Már csak azért sem, mert a kieséses szakaszban bármi megtörténhet. Tudjuk, hogy van ez a fociban: egy meccsen minden előfordulhat. Őrült mérkőzésekből eddig sem volt hiány ezen a vébén, és valami azt súgja, a folytatás is tartogat meglepetéseket.
– Hogy érezte magát Katarban?
– Jól! Azt gondolom, lehet, hogy nem volt racionális, de nem is volt rossz döntés Katarnak adni a rendezési jogot. Sok kritikát kapott, aminek – immár tapasztalatból mondhatom – a fele sem igaz. Azt látom, az ország arra az útra akar lépni, amelyen Dubai jár. Amellett, hogy profik, végtelenül vendégszeretőek a katariak. Nem vitás, vannak hibák a szervezésben, például amíg a stadionokba gyorsan megy a bejutás, a kijutás során akadnak kisebb gondok, mivel a több tízezer szurkoló elszállítása nem megy könnyen. Más kérdés, hogy jelentős probléma sehol sem támadt ebből, az emberek addig is ünnepeltek, barátkoztak, nevetgéltek, amíg várakoztak. Nyilván nem ez a legfontosabb, de azt is elárulhatom, hogy szinte mindenütt kapható sör. A stadionon belül nincs, ám a szállodákban igen. Jártunk olyan pubban, amelyben húsz tévén közvetítették a meccseket, a helyiség tele volt vígan éneklő, sörözgető drukkerekkel. A témát pedig a futball jelentette, nem a politika, aminek nagyon örültem. A sportban egyébként is betiltanék minden szimbólumot, a pályán ne üzengessen senki senkinek. Ez nem a parlament, hanem focipálya, itt nemzeti együttesek küzdenek meg egymással a fair play szellemében – semmi másnak nem szabadna szerepet kapnia, csak a játéknak!
– Nem volt furcsa november végén világbajnoki meccsre menni?
– Nekem még ez is tetszett! Kellemes, huszonöt-huszonhat fokos meleg volt. Aki előzetesen attól tartott, hogy elviselhetetlenek lesznek az időjárási körülmények, tévedett, ahogy mondani szokás, ideális labdarúgóidő volt. Persze mindenbe bele lehet kötni, hogy ez nem jó, az nem jó, de kérdem én, attól jobb lesz? A klubok úgyis a saját érdeküket nézik mindig, kiváltképp az elitmezőnyhöz tartozók. A Topolyai SC elnökeként mindenesetre nem bánom, hogy hosszú szünet van, legalább a játékosok kipihenhetik magukat a csodás ősz után. Úgyis vár rájuk a hathetes felkészülés…
– A szerb válogatott braziloktól elszenvedett vereségéről már beszéltünk, de a Kamerun elleni három-háromról még nem. Hogyan élte meg azt a meccset?
– Három-egynél nem gondoltam volna, hogy döntetlen lesz a vége. Van, aki felrója Dragan Sztojkovics szövetségi kapitánynak, hogy a segítőivel nem elemzik alaposan az ellenfeleket, hanem a balkáni csapatokra jellemző módon improvizálnak. Mindamellett a szóban forgó döntetlent semmiképp sem varrnám a szakvezető nyakába, sokkal inkább a „rendezetlen” kameruni együttes szerencséjének tudom be. No meg annak, hogy a szerbek kétgólos előnyénél kiesett a védelem oszlopa, Sztrahinja Pavlovics. Az afrikai csapat úgy támadott, hogy még a védekező játékosok is fent maradtak – bejött neki. Alekszandar Mitrovics ugyan lőtt egy gólt, nem fogott ki jó napot, olyan helyzetekben hibázott, amilyenekben nem szokott. Ha valamiért lehet esetleg kritizálni Sztojkovicsot, az az, hogy nem állította be Dusan Vlahovicsot vagy Luka Jovicsot, holott valamelyikük talán tudott volna segíteni.
– Mit vár a Svájc elleni sorsdöntő csatától?
– Nem reménytelen Szerbia helyzete. Ha esetleg három-kettőre nyert volna Kamerun ellen, akkor is győznie kellene. Úgy vélem, Svájc semmivel sem erősebb. A szerbek még nem nyertek ezen a világbajnokságon, ha a svájciak ellen sem gyűjtik be a három pontot, nem is érdemlik meg a továbbjutást. A minőség megvan, de a pályán kell bizonyítani, miért is tartják jó csapatnak Szerbiát. Ha Mitrovicsék csak azért is hangulatban mennek fel a játéktérre, megszerezhetik a nyolcaddöntőt érő győzelmet. Jósolni azonban nem szeretnék, mert sok mindent láttam már a fociban, sőt még annak az ellenkezőjét is…
– Van, aki mert tippelni: Orbán Viktor szerint Szerbia lesz a világbajnok.
– A miniszterelnök úr ezt bizonyára azt követően jósolta, hogy beszélgetett Szerbia miniszterelnökével, aki agyondicsérhette a válogatottat… A szerbek minden tornának úgy vágnak neki, vannak annyira jók, hogy megnyerjék. Azt magam sem csodálom, hogy voltak, akik a titkos favoritok közé sorolták őket, mert a csapat nem csupán erős, fiatal is. Jóllehet, az a munka nincs benne, amit például a magyar válogatottba beletett Marco Rossi. A precizitás hiányzik, ennélfogva nem beszélhetünk tökéletesen működő gépezetről. Az egyéni képesség, a már említett improvizáció manapság már nem elég a sikerhez. Ugyanakkor az is biztos, hogy ebben a szerb válogatottban több van annál, amit eddig mutatott, ha nem jutna tovább a csoportjából, nagy csalódás lenne.
– Topolyán már most van ok a büszkeségre: a város szülötte, Dusan Tadics viseli a csapatkapitányi karszalagot.
– Kevesen tudják, hogy Dusan nemcsak topolyai, hanem magyar állampolgár is, kicsit beszél is magyarul. Aranyos srác, két lábbal jár a földön, megmaradt ugyanannak a jó embernek, aki annak idején elindult a Vajdaságból, hogy aztán fényes karriert fusson be. Nem véletlen, hogy a gyerekkori barátai is ott voltak Katarban, hogy a helyszínen szurkoljanak neki. A teljes család a futball bűvöletében él, édesapja, Petar a Topolyai Körzeti Labdarúgó-szövetség elnöke, húga kisfia pedig az akadémiánkon pallérozódik, a magyar gyerkőcökkel teli U10-es csapatunk tagja. Tehetséges, szorgalmas, fejben is mindig ott van – tiszta nagybátyja.
VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR
CSOPORTKÖR
3. FORDULÓ
G-CSOPORT
20.00: Kamerun–Brazília (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
20.00: Szerbia–Svájc (Tv: Duna World) – élőben az NSO-n!
1. Brazília | 2 | 2 | – | – | 3–0 | +3 | 6 |
2. Svájc | 2 | 1 | – | 1 | 1–1 | 0 | 3 |
3. Kamerun | 2 | – | 1 | 1 | 3–4 | –1 | 1 |
4. Szerbia | 2 | – | 1 | 1 | 3–5 | –2 | 1 |