– Kint van Katarban?
– Nem, itthonról, Svájcból nézem a világbajnokságot – válaszolta lapunk telefonos megkeresésére Thomas von Ubrizsy, aki 48 éve, 1974-ben kezdett dolgozni a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnél (FIFA); spanyol fordítóként kezdett, majd fotós és sajtós is volt, kilenc világbajnokságon dolgozott a FIFA-nak, 2001-ben pedig Sepp Blatter korábbi elnök személyi fotósa lett, de híres divatfotós is. – Munkaszerződésem van a FIFA-val, de a vébére nem mentem el, öreg vagyok ehhez.
– Szurkol valamelyik csapatnak?
– A magyar válogatottnak szurkolnék a legszívesebben, ha kijutott volna. Pedig jól játszott, kár volt elrontani azt a két selejtezőt Albánia ellen. Egyébként Uruguay az én csapatom.
– Magyar szülők gyermeke, jól is beszél magyarul, de Uruguayban nőtt fel.
– Igazi világpolgár vagyok. A szüleim magyarok, Bajorországban születtem, Montevideóban nevelkedtem, régóta Svájcban élek. Mindig ott érzem jól magam, ahol éppen vagyok. Budapest is az otthonom, vannak ott barátaim és rokonaim, akikkel magyarul beszélgetünk. Mindig gondban vagyok, amikor a csapataim egymás ellen játszanak a futballban. Ha például svájci–magyar meccs van, a magyaroknak szurkolok, de ha német–magyar, akkor inkább a német válogatottnak, amely az egyik kedvencem. Ha viszont Uruguay bárkivel is játszik, övé a szívem.
– Hogy tetszik eddig az uruguayi válogatott Katarban?
– Nagyon sz...r a csapat! Tulajdonképpen semmit sem csinált az első két meccsen Dél-Korea és Portugália ellen. Három éve nem voltam már Uruguayban, de telefonon gyakran beszélek a barátaimmal, és mindenkinek lesújtó a véleménye, senki sem hisz a továbbjutásban. Úgy tudom, még a szövetségben sem. Az új szövetségi kapitány, Diego Alonso túl fiatal, nincs meg a szükséges tapasztalata.
– Nem úgy, mint régi jó barátjának, Óscar Tabáreznek, aki 1988 és 1990, majd 2006 és 2021 között is irányította az uruguayi válogatottat. Mi van vele mostanában?
– Ahogy ismerem, biztos, hogy nagyon rosszul érzi magát. Súlyos betegséggel küzd, mint mindenki tudja, hosszú ideje Guillain–Barré-szindrómával kezelik, emiatt mankóval kényszerül járni, és egyre rosszabbodik az állapota. Már hetvenöt éves, de éppen az tartotta benne a lelket, hogy dolgozhat az uruguayi labdarúgásért, hiszen jó ideig nemcsak szövetségi kapitány volt, hanem az utánpótlást is ő felügyelte. Olyan tekintélynek örvendett, hogy meneszteni nem merték, de olyan nyomás alá helyezték, hogy tavaly kénytelen volt felállni. Azzal vádolták, hogy nem eléggé támadó szellemű a csapat – na, és most olyan támadó?!
– Mint mondta, a németeknek is szurkol. Ők hogy tetszenek két meccs után?
– Még életben vannak, ez a legfőbb pozitívum. Hansi Flick nagyszerű klubedző volt a Bayern Münchennél, mindent megnyert, de már a kinevezésekor azt mondtam, ő nem szövetségi kapitánynak való, nem az a típus. Nem vagyok benne biztos, hogy kézben tudja tartani a válogatottat.
– És mi a helyzet jelenlegi hazája, Svájc együttesével?
– Á, a svájciak nem tudnak futballozni. Mindig sz...r csapatuk van, most is.
– Kit vár világbajnoknak?
– Brazíliát. Eddig talán a brazilok hozzák magukat úgy-ahogy, de ők sem játszottak azért olyan szépen az első két meccsen. Viszont nyertek, és ezen a vébén nagyon kevés olyan csapat van, amelyik az első két mérkőzésén győzni tudott volna.
– Kilenc vébén dolgozott a FIFA-nak. Mi a véleménye a jelenlegi helyszínről, Katarról?
– Szörnyen idegesít már, hogy mindenki támadja Katart ilyen-olyan okból. Van, aki az emberi jogokat kéri számon, de akkor miért nem szólt senki semmit, amikor 1978-ban Argentína volt a házigazda, ahol Videla tábornok diktatúrájában naponta kínozták és gyilkolták meg az embereket? Korábban meg az időjárást kritizálták, pedig sosem voltam melegebb vébén, mint 2006-ban Németországban – mindennap negyven fok volt, csorgott rólam a víz fotózás közben, mégis az volt az egyik legjobb világbajnokság.