Argentína: Éreztem, hogy egyszer világbajnok leszek – Messi

– Mit üzenne a húszéves Lionel Messinek?
– Azt, hogy olyan csodálatos élmények várnak rá, amelyeket el sem tud képzelni – mondta az Olé által szemlézett Perros de la Calle rádióműsorban Lionel Messi, az argentinok 35 éves, 172-szeres válogatott csatára, aki először adott nagyinterjút azóta, hogy decemberben megnyerte a világbajnokságot. – Az út során lesznek nehéz pillanatok, de végül minden álma teljesül, boldogan ér véget a történet.

– Régóta vágyott a világbajnoki trófeára...
– Rengeteget szenvedtem miatta. Többször is közel álltunk a sikerhez a válogatottal, de mindig elbuktunk. Sok kritikát kaptam emiatt, ami a családomnak ugyanúgy fájt, mint nekem. Próbálták erősnek mutatni magukat, de tudtam, ők is szenvednek amiatt, amit rólam mondanak. Ez az, ami igazán bántott. De végre véget ért ez a történet. Megnyertük a Copa Américát, majd a világbajnokságot. Tudtam, hogy Isten megajándékoz ezzel, valahogy mindig éreztem, örökké hálás leszek neki érte. Ez így volt tökéletes, hogy a pályafutásom vége felé teljesült az álmom. Mindent megnyertem karrierem során a válogatottal, a Barcelonával és egyénileg is. Nem kérhettem volna ennél többet.

– Emlékszik arra, mit csinált az utolsó, győztes tizenegyes előtt?
– Nem teljesen. Úgy rémlik, azt mondtam Gonzalo Montielnek, hogy belövi a tizenegyest, és nem szenvedünk többet. És persze ahogy életem során mindig, most is kértem Istent, hogy segítsen.

– Emlékezetes pillanat volt, amikor átvette a katari torna legjobb játékosának járó Aranylabdát, majd odament a vb-trófeához – és megcsókolta.
– Tudtam, hogy nem szabad, de egyszerűen hívogatott. Olyan szépen csillogott abban a gyönyörű stadionban. Odamentem, megöleltem, megcsókoltam.

– Le tudja írni, mit érzett, miután megnyerték a döntőt?
– Ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Talán valami olyasmit, hogy végre-valahára sikerült. A válogatottal is megnyertem mindent, és olyan pályafutás vége felé járok, amilyenről korábban álmodni sem mertem. Világbajnokok lettünk, ez a maximum, amit elérhettem.

– Ezek után biztosan megünnepelték a sikert.
– Sohasem volt részem ekkora ünneplésben, óriási energia volt bennünk a győzelem után. Csak hát mindeközben nem törődtünk a tűző napsütéssel, csak élveztük a bulit, nem is figyeltük, mit és mennyit iszunk. Amikor hazaértem, mindenem vörös volt, fájt a fejem, lázas voltam, rosszul aludtam. Napokig borzalmasan éreztem magam, de olcsón megúsztam, más sokkal rosszabb állapotban volt.

– Milyen volt a hazaút Katarból?
– Jó hangulatban telt, csodálatos volt. Pedig elég hosszú volt az út. Körülbelül hét órát ünnepeltünk a hotelben, aztán reggel ötkor indultunk Rómába, majd hat óra repülés után újabb tizenhárom óra következett Argentínáig. Teljesen más lett volna, ha elveszítjük a döntőt, de így nagyon élveztem az egészet.

– Visszanézte már a Franciaország elleni döntőt?
– Még nem. Láttam összefoglalókat, videókat az ünneplő szurkolókról, de a teljes mérkőzést még nem.

– Hogyan telt a döntő előtti este?
– A feleségemmel, Antonellával beszélgettünk kicsit lefekvés előtt, de szóba sem került a mérkőzés.Nagyon nyugodt voltam, és jól aludtam, egyáltalán nem volt bennem feszültség, ami az ilyen nagy összecsapások előtt szokott.

– Ön is azt érezte, hogy világszerte sokan szurkolnak Argentínának?
– Nyilvánvaló, hogy elsősorban mindenki a saját nemzetének szurkolt, de én is tapasztaltam, nagyon sokan szorítottak azért, hogy megnyerjem a világbajnokságot, és ezért Argentínának drukkoltak. Ez hatalmas energiát adott, ami szintén hozzátett a győzelemhez.

– A Lionel Scaloni vezette szakmai stábnak tényleg kulcsszerepe volt a győzelemben?
– Az egész stáb nagyszerű volt. Olyan korábbi futballistákból áll, akik átmentek ugyanazokon az élményeken, mint mi, tudták, mikor hogyan kell kezelni az adott helyzetet. Szerepeltek világbajnokságon, kellően tapasztaltak, tisztában voltak vele, mikor mit kell mondani vagy csinálni, ez sokat jelentett.

– Visszatekintve a katari tornára, melyik volt a világbajnokság legnehezebb mérkőzése?
– A második csoportmérkőzés, a Mexikó elleni. Azon a találkozón játszottunk a legrosszabbul, de ebben közrejátszott az is, hogy mindenképpen nyernünk kellett, és a nagy tét rányomta bélyegét a játékunkra. Szerencsére minden jól alakult, nyertünk kettő nullára, és továbbjutottunk a csoportból.

– Nagy vihart kavart a Hollandia elleni negyeddöntő, amelyen előbb Louis van Gaalnak mutogatott, majd az öltözőfolyosón elküldte melegebb éghajlatra Wout Weghorstot.
– Nagyon feszült összecsapás volt, és hozzám is eljutott, mit mondott rólunk, rólam a hollandok szövetségi kapitánya a mérkőzés előtt. Nem gondolkodtam, a pillanat hevében cselekedtem. Ugyanez történt az öltözőfolyosón. A hollandok csatárával sok csörténk volt meccs közben, mindenki ideges volt. Épphogy lefújták a mérkőzést, amikor találkoztunk, még nem csillapodtak bennem az indulatok. Utólag visszanézve nem volt szép, amit csináltam, nem örülök, hogy ezek a képek és felvételek bejárták a világot.

– Van hiányérzete?
– Fantasztikus lett volna, ha Diego Maradona adja át nekem a trófeát, sajnálom, hogy ez nem valósulhatott meg. Vagy ha legalább látja, hogy Argentína ismét világbajnok lesz. De fentről ő is sok erőt adott.

Forrás: Olé