Matthäus a Maradona által viselt cipőben lőtte volna a 11-est

Aki csak pár héten át is futballozott, nagyon jól tudja, ebben a sportban kiemelkedő szerepet játszik a cipő: a színe, a formája, az anyaga, a márkája és az aurája, legyen szó 45-ös Tisza-cipőről a nyolcvanas évekből, kisipari bőrremekekről a korábbi időkből, VIII. Henrik királyi surranójáról vagy a legújabb műanyag csodákról.

Befutása előtt sem volt gondja az új cipőkre Lothar Matthäusnak, az NSZK egyik legjobb labdarúgójának, az 1990-es vébén azonban alaposan meggyűlt a baja a cipőkkel. A bombaformában lévő középpályás a hátán vitte a csapatot a döntőbe, ott azonban nem merte elvállalni nulla nullás állásnál a 85. percben a németek javára megítélt büntetőt, ezt Brehme végezte el helyette, és bevonult a történelembe.

Nem véletlenül volt óvatos a nagy Matthäus, a kapuban ugyanis az Olaszországban a kivédett 11-esekkel hőssé váló Sergio Goycochea állt, ellene a legkisebb hiba sem fért bele – és az argentin majdnem kivédte Brehme lövését!

A sajtó természetesen azonnal találgatni kezdett, miért nem a csapatkapitány, a biztos lábú végrehajtó lőtte a torna legfontosabb büntetőjét, korábbi játékostársa, Karl-Heinz Rummenigge is egyszerűen gyávának nevezték Matthäust...

Megszólalt maga a középpályás is, de így sem lett tisztább a kép: az első nyilatkozatok szerint szakadt cipőben játszotta végig a döntőt, de nem mert új cipőt felvenni. „Az villant át rajtam, mi van, ha pont a szakadt résszel találom el a labdát, és hibázok”. Mások szerint kitört a stoplija, így bicegősen nem mert lőni, egy harmadik verzió szerint egyszerűen eltört a régóta használt csuka talpa a meccs közben, ezért jött Brehme, a negyedik azt állítja, hogy a jobblábas cipő jobb felső stoplija kitört a helyéről a menettel együtt, és Matthäus a második félidőben egyazon márka két külön cipőjét viselte, a bal lábán egy World Cup, a jobbon egy Etrusco típusút.

Matthäust a Puma cég szponzorálta, de a válogatottban Adidasban kellett játszania neki is, ezért éveken át ugyanazt a cipőt használta a nationalelfben. Ugyanazt a cipőt és azon azt a fűzőkötést, amelyet Michel Platini búcsúmérkőzésén tanult meg – Diego Maradonától!Aki elfelejtett cipőt vinni magával Franciaországba, és Matthäus a sajátját adta neki oda, mert neki is éppen 40 és feles volt a cipőmérete! A német meg használta a másik cipőjét, amelyet a saját szponzora adott. Maradona a mérkőzés után visszaadta a cipőt a későbbi riválisnak.

„És miután azt a cipőt csak évente körülbelül tíz meccsen használtam, nagyon sokáig bírta. Az utolsó mérkőzés ebben a cipőben pont az 1990-es olaszországi vb döntője volt. Harminc perc után szétesett, széttört a talpa, és teljesen új lábbelire volt szükségem. Pedig mekkora pillanat lett volna az argentinok elleni döntő tizenegyest egy olyan cipőben lőni, amelyet a leghíresebb argentin saját maga fűzött be?! Sebaj, így is két éven keresztül viselhettem, és a segítségével egészen a döntőig jutottunk. De ahogy az Argentína elleni meccs a döntő fázisba ért, elhagyta az ereje, mintha csak meg akarta volna akadályozni a győzelmet Maradonáék ellen. Egy ilyen csukának szinte a második bőrként kell funkcionálnia, de ez nem így volt, egyszerűen nem volt még elég ideje a lábamon, hogy tökéletesen illeszkedjen. Ezért jutott Andynak a döntő szerep” – írta maga Matthäus a nálunk 2013-ban megjelent életrajzi könyvében (Teljes gőzzel, vagy sehogy!).

Ne feledjük el azt a tényt sem, hogy Brehme büntetői ellen lehetetlen volt készülni, ugyanis a játékos abszolúte kétlábas volt – a balhátvéd végül jobbal lőtt a jobb alsó sarokba.

A titokról mi magunk a lehető legegyszerűbb módon lebbentettük fel a fátylat: utánanéztünk a cipőcserének a saját szemünkkel is. A csapatkapitány a fináléra olyan cipőkben vonult ki, amelyeknek mind a két kilógó nyelve fehér volt, a kupát azonban már olyanban ünnepli Rudi Völler mellett, amelynek a bal nyelve fehér, a jobb pedig teljesen fekete. Matthäus ballábas bombagóljai ellenére jobblábas volt, a büntetőket is jobb lábbal rúgta – és vegyük számításba azt is, hogy a futballista nagyon babonás volt, és hitt az előjelekben!

Matthäus a döntő félidőjében nemcsak cipőt cserélt, hanem mezt is, mégpedig Maradonával, ezt a felsőt nemrégiben Argentínának adományozta.

Nem csak a könyveknek, a tárgyaknak is megvan a maguk sorsa, és hol máshol is láttunk volna erre szép példát, mint Rómában?

Maradona abban a bizonyos cipőben...