Vb 2022: mindenre jutott pénz, Katar készen áll

Bűnben fogant világbajnokságként gondol a közvélemény a 2022-es katari tornára, és nagyon úgy fest, ezen a legügyesebb PR-kampány sem igen segíthet már. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) végrehajtó bizottságának 2010-es zürichi döntése azóta is forró téma, a 2018-as vb oroszországi és a 2022-es vb katari helyszínéről határozó ülés hátterének pontos tisztázása máig várat magára. Fogalmazzunk úgy, erős a gyanú, hogy a sportvezetői erkölcs és szakmai függetlenség aznap diplomáciai érdekek és kétes ösztönzések szorításába került. Érdemes kibogozni a tizenegy évvel ezelőtti szálakat, ahogyan muszáj beszélni a katari eseményt övező egyéb súlyos emberi jogi aggályokról is, közben azonban el kell fogadnunk a tényt: bármily ingoványos morális alapokra is, de kétségtelenül épül, mégpedig gőzerővel a jövő évben esedékes világesemény infrastruktúrája és környezete. A nyolc stadionból hét használatra kész, egy közel áll a befejezéshez, a korábban – főként Dél-Afrikában és Brazíliában – jelentkező csúszásokra itt nem kell számítani.

Ám mielőtt rátérnénk a mérkőzéshelyszínek érdekességeire, nem árt rögzíteni a katari világbajnokság „legjeit”. Van belőlük néhány: ez lesz a legdrágább, legforróbb, menetrendjét tekintve a legzsúfoltabb vb, az utolsó, amelyen még 32 csapat vesz részt (2026-ban az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban rendezendő tornán már 48 válogatott szerepel). Nem mellesleg a legelső, amelyet arab országban rendeznek, és a dátumát tekintve is egyedülálló, hiszen jövőre fordul elő először, hogy nem az európai nyár hónapjaiban, hanem novemberben és decemberben bonyolítják le a mérkőzéseket – nem kevés galibát okozva a nemzeti bajnokságok szervezőinek. A teljes időkeret éppen utóbbi szempont miatt 28 naposra szűkül, a világbajnoki döntőt december 18-án játsszák majd a 80 ezer férőhelyes Loszaíli Nemzeti Stadionban.

És akkor itt bele is kezdhetünk Aladdin meséibe, a keleti luxus, a korlátlan fényűzés csodaszámba menő példáinak taglalásába, amelyek lépten-nyomon kísérik a 2.8 millió lakosú, 11 500 négyzetkilométer területű közel-keleti ország futballkarneváljának terveit. Az említett, döntőnek is otthont adó fő színtér például egy vadonatúj, még fejlesztés alatt álló város, a Dohától 23 kilométerre felhúzott Loszaíl része: a tenger­öbölben kialakított település 250 ezer állandó lakosnak, az alkalmi betelepültek közül 190 ezer irodai dolgozónak és 60 ezer kétkezi munkásnak biztosít életteret, szórakozónegyeddel, bevásárlóközpontokkal, mesterséges szigetekkel, golfpályával.

Ha már szóba hoztuk az Ezeregyéjszaka meséinek rajzfilmhőssé lett alakját, jegyezzük meg, hogy a Loszaíli Stadion formájával, kialakításával egy Aladdinéhoz hasonló, arab világban ismert lámpásfajtát próbál megidézni. Pedig a legtöbb sötétben maradt részlet éppen ehhez az arénához kapcsolódik, a Katarban dolgozó, jórészt Nepálból, Indiából, Bangladesből, Srí Lankáról érkező vendégmunkások tarthatatlan munkakörülményeire és méltatlan lakókörnyezetére az elmúlt években számos emberi jogi szervezet felhívta a figyelmet. Közvetlenül a stadionépítésekhez 37 haláleset kapcsolható (a 2010-es és a 2014-es vb előtt összesen 12 ilyen esetről lehetett tudni), a vb-helyszín odaítélését követő tizenegy évben pedig a The Guardian idén februári – több állami és egészségügyi forrásból összevetett – adata szerint összesen, vagyis nem csak a vb-fejlesztések miatt 6500 vendégmunkás veszítette életét Katarban. A nemzetközi kritikák hatására az állam látványos intézkedésekkel javított a munkások helyzetén, egyúttal törekedett bizonyítani nyitottságát az együttműködésre a különböző nemzetközi szervezetekkel. Haszan al-Tavadi, a világbajnoki előkészületek első számú felelőse a CNN-nek nyilatkozva igyekezett kontextusba helyezni az angol lap által említett megdöbbentő statisztikát.

„Megértem az emberek aggodalmát, ha efféle szenzációs adatról olvasnak – fogalmazott a katari megbízott. – Emberként mindannyiunkat érzékenyen érint, ha ilyesmiről hallunk, ezzel én sem vagyok másként. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk a tényekkel. Az építkezéseknél foganatosított szigorú biztonsági intézkedések következtében a vb-stadionok kialakításánál viszonylag alacsony volt a balesetek száma a világ hasonló kaliberű munkálataihoz képest.”

Haszan al-Tavadi hangsúlyozta, nyilvántartásuk szerint három munkás tekinthető a stadionépítések közvetlen áldozatának, és további harmincöt vb-helyszínen alkalmazott vendégmunkás halt meg nem munkájából eredeztethető okok miatt. A téma nyilvánvalóan terítéken marad a világbajnokságig, a válogatottak körében is, Norvégia például fontolgatta a torna bojkottját (végül ki sem jutott), a Dán Labdarúgó-szövetség pedig a minap közölte, hogy a csapat edzőfelszerelésén megfogalmazott üzenetben áll ki Katarban a külföldi munkavállalók érdekeiért.

Kérdés, a lehetséges vb-turistákat elriasztják-e a negatív hírek, vagy – dacolva emberi aggályokkal, költségekkel és a ma még vírusjárvánnyal küzdő világ egészségügyi, utazási, politikai bizonytalanságaival – útra kelnek, hogy a kétségtelenül különleges katari környezetben szurkoljanak csapatuknak. A Katarban rendezett, 2019-es atlétikai világbajnokság kongó lelátói és abszurd óriáslepedőkkel borított stadionszektorai mindenesetre figyelmeztetést jelentenek a szervezőknek, akik egymillió látogatót várnak a vb heteire, miközben tisztában vannak azzal, hogy helyi szurkolói bázisra alig-alig alapozhatnak. Olvasni olyan tervről, amely szerint fizetett nézőkkel töltenék fel a foghíjas tribünöket, és az esemény nemzetközi vonzerejét növelnék a Katarban érvényes alkoholtilalom részleges feloldásával (bizonyos bárokban, éttermekben és úgynevezett „nedves” szurkolói zónákban megengedett lenne a fogyasztás). Az sem véletlen, hogy a világbajnokságok rendjével szakítva ezúttal nincsen előre meghatározva a helyszínekre és időpontokra bontott menetrend, csak a tavaszi pótselejtezők után, a teljes mezőny ismeretében dolgozzák ki. Ennek oka pénzügyi jellegű: a bevételek maximalizálása érdekében a csábítóbb párosításokat teszik majd a nagyobb stadionokba és a televíziós közvetítések szempontjából előnyösebb idősávba.

A rugalmasságot megengedi a stadionok közelsége, a szurkolóknak ugyanis biztosan nem okoz gondot igazodni csapatuk kijelölt sportteréhez, a legnagyobb távolság két mérkőzéshelyszín között mindössze 75 kilométer. A központ természetesen a főváros, a majdnem egymilliós Doha, amely három pályát is ad a vb-nek, köztük az egyetlen régi építményt: a hetvenes évek közepe óta használt, de természetesen teljesen átépített-felújított Kalifa Nemzetközi Stadiont. Építészeti szempontból rendkívül izgalmas az al-Hor városában emelt al-Bajt Stadion, a torna egyetlen fedett, ám igény esetén szabadtérivé varázsolható helyszíne, amely a sivatagi nomád törzsek jellegzetes sátrait utánozza.

A gazdaságos működtetés és az újrahasznosítás elvét szem előtt tartva több stadiont is visszabontanak a torna végén, a Loszaíli Nemzeti Stadionnak például a háromnegyede eltűnik, marad majd egy húszezres aréna. A legszélsőségesebb változás a Rasz Abu Abud Stadionnál várható: a 40 ezres létesítmény az első stadion a világon, amelyet azzal a tudattal építenek meg, hogy az esemény végeztével aztán teljesen eltüntetik, szétszerelik. Utóbbi kifejezés itt azért helytálló, mert a stadionépítmény „testét” teherszállító hajók konténerei adják, így valóban szét lehet kapni őket a vb után, hogy aztán új helyen, más funkció­ban kapjanak újra értelmes szerepet. A sportlétesítmény többi részét, a pilléreket, a székeket, a lépcsősorokat és más elemeket szintén szétosztogatják, a hivatalos marketingszöveg szerint rászoruló országokban építhetik majd be helyi stadionokba, kórházakba, szabadidős létesítményekbe.

Bár a torna téli időpontja tompítja a katari forró időjárás okozta nehézségeket, így is muszáj némely stadionban alkalmazni a már a 2010-ben győztes pályázati anyagban ígért és világszerte hitetlenkedve fogadott légkondicionáló berendezéseket. A hűtött levegőt ontó nyílások nem az egész stadion­teret tartják hidegen, csak a legszükségesebb légsávot, ám működésük így is meghökkentő: a CNN katari videójában a riporternő a hűtőlyuk előtt állva nem győz csodálkozni, hogy a stadionon kívüli 42 Celsius-fok után kellemes, 20 Celsius-fokos levegőben hűsölhet. Tegyük hozzá, a riport a nyári hónapokban készült, novemberben nyoma sem lesz a 42 fokos kánikulának: a katari utcákon csupán 25–30 fokos hőség várható.