Julian Jenner: Vissza kell találni az elveszített holland futballidentitáshoz
Véget ért a csoportkör a világbajnokságon, a mexikói rendező városok közül azonban kettőben még folytatódik a torna. Guadalajara a Spanyolország–Uruguay találkozóval elbúcsúzott, míg Mexikóvárosban további két mérkőzés lesz: Mexikó Ecuador ellen harcolhatja ki a nyolcaddöntőbe jutást, később pedig már a nyolc közé kerülés lesz a tét az Azték Stadionban. Monterrey ugyancsak az utolsó világbajnoki felvonására készül, méghozzá különösen izgalmas párosítással: a hollandok és a marokkóiak feszülnek egymásnak a nyolcaddöntőért. Noha az oranje csoportelsőként érkezik a kieséses szakaszba, Hollandiában nem mindenki elégedett az eddig mutatott játékkal. A Ronald Koeman szövetségi kapitány vezette Hollandia hét ponttal és tíz szerzett góllal jutott tovább, ám a Japán elleni 2–2, a négy kapott gól és a mérkőzéseken belüli visszaesések elbizonytalanították a közvéleményt. Julian Jenner, a Ferencváros és a DVTK korábbi játékosa kiemelt figyelemmel követi hazája szereplését a világbajnokságon: szerinte az eredmények elfogadhatók, de a játékból hiányzik valami.
Mexikóvárosban rendkívüli intézkedéseket vezettek be a világbajnokság miatt
„Mindig is ez volt Hollandia egyik nagy problémája: tudunk nagyon jól futballozni, közben hátul sebezhetőek vagyunk – mondta a Nemzeti Sportnak Julian Jenner, aki a ZTE és az MTK szakmai stábjában dolgozott, s most a Dordrecht U21-es csapatának vezetőedzője. – A Svédország elleni mérkőzésen pontosan azt láttuk, amit minden holland szurkoló szeretne, örömteli volt az öt-egyes győzelem, de a teljes csoportkört nézve nem voltam lenyűgözve. Akadtak jó periódusok, ugyanakkor túl sokszor veszítette el a csapat az irányítást. Nem látom, pontosan milyen futballt akar játszani a csapat. Az eredmények rendben vannak, a kieséses szakaszban azonban ennél egyértelműbb elképzelésekre és még jobb teljesítményre lesz szükség.”
Julian Jenner úgy véli, a hullámzás Ronald Koeman mérkőzésmenedzseléséből is következik. A kapitányt megfontolt edzőnek tartja, aki ellenfelenként változtat a stratégiáján, és ritkán vállalja fel a folyamatos kezdeményezést – pedig a jelenlegi keret szerinte bátrabb futballt indokolna.
„Ronald Koeman elsősorban az egyensúlyt keresi, megtervezi mikor, hogyan, milyen játékosokkal akar futballozni. Nem olyan edzőnek ismertem meg, aki mindenáron presszingelni és folyamatosan támadni akar. Bizonyos értelemben kevésbé a holland, inkább a régebbi spanyol iskola képviselőjére emlékeztet. Nálunk viszont mindenki szórakoztató, kezdeményező játékot vár, különösen azért, mert szinte valamennyi futballistánk európai élcsapatban szerepel. Nehéz elfogadni, hogy ezek a srácok a válogatottban sokszor óvatosabban játszanak, mint a klubjukban.”
Külön kitért Frenkie de Jong szerepére, mivel úgy érzi, az FC Barcelona középpályása túl gyakran lép vissza a belső védők közé, miközben korábban a vonalak között kérte a labdát és felgyorsította a támadásokat, s hiányolja, hogy a válogatott egyik legnagyobb tudású labdarúgója nem vállal nagyobb felelősséget a játék ritmusának meghatározásában.
„A klasszisa vitathatatlan, de azt az arcát szeretném látni, amelyet még az Ajaxban ismertünk meg. Akkor folyamatosan a vonalak között mozgott, ott kérte a labdát, majd gyorsan megjátszotta a szélsőket, a csatárt vagy a tízes pozícióban helyezkedő társat. Most sokszor visszalép a két középhátvéd közé, és onnan próbálja irányítani a játékot – ezzel persze biztonságot ad, de nem mindig gyorsítja fel eléggé a csapatot. Egy ilyen képességű futballistának többet kell vállalnia, mert ő meg tudja határozni a mérkőzés ritmusát.”
A leginkább éles bírálatot a Japán elleni találkozó váltotta ki. Hollandia kétszer is vezetett, Ronald Koeman azonban a hajrában lecserélte támadósora több tagját, két védekező középpályást küldött be, végül pedig öt védővel próbálta megőrizni az előnyt. Az eredmény: Japán egyenlített, s az eset után ismét fellángolt a vita arról, mennyire távolodott el az oranje a saját futballkultúrájától.
„Amikor mi vagyunk a jobb csapat, előre kell mennünk, és meg kell próbálnunk megszerezni a következő gólt. Ehelyett a kapitány lecserélte a támadóhármas több tagját, védekezőbbé tette a középpályát, miközben addig jól működött a támadójáték. Mindenki értetlenül figyelte, miért hátrál meg a csapat, amikor ráadásul nála volt a kezdeményezés. Tőlem nagyon távol áll ez a pragmatikus felfogás. Az ötvédős rendszer teljesen ellentétes azzal a szemlélettel, amit holland futballkultúrának nevezünk. Ilyen kerettel nem szabad elveszíteni a bátorságot, mert túlzottan óvatos futballal nehéz eljutni a világbajnoki döntőig.”
Julian Jenner úgy érzi, Hollandia részben elveszítette futballidentitását.
„Úgy érzem, letértünk arról az útról, amely korábban meghatározta a holland labdarúgást. Ronald Koeman gyakran beszél a Johan Cruyff-féle filozófiáról, de ha engem kérdeznek, abból jelenleg kevés köszön vissza a pályán – talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a világbajnokság még nem igazán »érkezett meg« Hollandiába. Régen mindenütt zászlók és narancssárga díszek lepték el a közterületeket, most viszont én vagyok szinte az egyetlen az utcánkban, aki kitette ezeket. Az emberek jelentős része egyelőre nem érzi magáénak a válogatottat.”
A hangulat hamar megváltozhat – ehhez azonban Hollandiának túl kell jutnia Marokkón. Sok marokkói játékos Hollandiában született vagy ott nevelkedett, többen megfordultak az Ajax, a Feyenoord, a PSV vagy az AZ utánpótlásában, úgyhogy ismerik az oranje játékosait és taktikai repertoárját. Aligha meglepő, hogy különleges motivációval léphetnek pályára.
„Rendkívül nehéz mérkőzésre számítok, mert a marokkóiak jelentős része holland futballiskolában nevelkedett. Ismerik a játékunkat, tudják, hogyan épülnek a támadások, és azt is, hol lehetnek a gyenge pontok. Sokan közülük Hollandiában születtek, mégsem kapták meg a lehetőséget a válogatottban, ezért bizonyítani akarják, hogy rossz döntés született velük kapcsolatban. Marokkó az elmúlt években jelentősen fejlődött, egyre több kiváló futballistát ad a legerősebb bajnokságoknak. Kiegyenlített párharcra számítok, amely során a hollandoknak egy pillanatra sem szabad elveszíteniük a koncentrációjukat.”
A volt FTC- és DVTK-játékos a marokkóiak közül különösen Iszmael Szaibari mozgására hívta fel a figyelmet. A PSV 25 éves támadó középpályását gyors, jól cselező, a mélységi beindulásokat kiválóan időzítő futballistának tartja, ezért Virgil van Dijknek és társainak a labdavesztések után azonnal meg kell akadályozniuk a gyors átrendeződést.
Rafael van der Vaart még a tavasszal arról beszélt, hogy a világbajnoki elődöntőről vagy tornagyőzelemről álmodó Hollandiának nem kell félnie Marokkótól. Julian Jenner a kijelentés lényegével egyetért, de fontos különbséget tesz félelem és lebecsülés között.
„Rafael nagyon hisz a holland válogatottban, és ebből a szempontból érthető, amit mondott. Valóban nem szabad félelemmel pályára lépni Marokkó ellen, ha jelentős célok vannak, ugyanakkor lebecsülni sem lehet az ellenfelet, mert kiváló a játékosállománya, rengeteg holland hatás érte a futballját. A marokkóiak pontosan tudják, mit akarunk játszani, ezért különösen veszélyesek lehetnek ránk. Nem félnünk kell tőlük, hanem maximálisan tisztelnünk őket, egyúttal minden részletre fel kell készülnünk.”
A korábbi remek játékosból lett edző továbbra is hisz abban, hogy az oranje messzire juthat. A keret életkorát optimálisnak, a játékosok nemzetközi tapasztalatát pedig meghatározónak tartja. Szerinte a Marokkó elleni találkozó lehet a fordulópont, amely után az ország hinni kezd a nagy menetelésben.
„Marokkó kiejtése lökést adhat a válogatottnak, és onnantól már bármi megtörténhet. Ha négy közé kerül a csapat, el tudom képzelni, hogy világbajnokok lesz Hollandia, de ahhoz még sikerrel kell venni néhány akadályt. Senki sem várja igazán Hollandiában, hogy összejön a történelmi elsőség, de időnként éppen az ilyen tornákon születik a legnagyobb meglepetés. Megvan a megfelelő tapasztalatunk, jó korban vannak a kulcsjátékosaink és valamennyien magas szinten futballoznak. Az aranyérem megszerzéséhez mindenekelőtt vissza kell találnunk a holland futballidentitáshoz, mert a Marokkó elleni mérkőzés valóban sok mindent meghatározhat.”
