Sokan úgy vélik, ez inkább a FIFA világbajnoksága, semmint a mexikóiaké

– Megéri Mexikónak világbajnokságot rendeznie?
– A rövid válasz az, hogy igen, de csak bizonyos mértékig – mondta a Nemzeti Sportnak Francisco Mucino Martínez, a Forbes México gazdasági újságírója. – Lapunk egyik elemzése szerint a torna valamivel több mint négymilliárd dolláros gazdasági hatást gyakorolhat Mexikóra, ami nagyjából a GDP 0.14 százalékának felel meg. Ez nem elhanyagolható összeg, ugyanakkor nem is akkora, hogy érdemben megváltoztatná az ország gazdasági pályáját. A becslések szerint a haszon egyharmada Mexikóvárosban csapódhat le, egyharmada Guadalajarában és Monterreyben, a fennmaradó rész pedig az ország más területein. Emellett mintegy százezer ideiglenes munkahely létrejöttével számolnak az országban. Csakhogy ezek a hatások döntően rövid távúak. 

Még a legolcsóbb belépő ára is gondot jelent egy családnak

– Hogyhogy?
– Az új munkahelyek többsége ideiglenes, a gazdasági aktivitás nagy része pedig a torna hónapjaira koncentrálódik. Nem várható, hogy a világbajnokság hosszú évekre felgyorsítja a gazdasági növekedést vagy megoldja az ország szerkezeti problémáit. A szakértők ráadásul jelentősen eltérő becslésekkel dolgoznak: míg egyes hivatalos számítások több mint ötmillió látogató érkezésével kalkulálnak, más elemzők szerint az egymillió fő alatti vendégszám lehet reális. Ez a különbség jól mutatja, hogy jelenleg még inkább várakozásról beszélhetünk, semmint biztos gazdasági eredményekről.

– Mely ágazatok profitálhatnak a legtöbbet a rendezésből?
– Elsősorban azok, amelyek közvetlenül a turisták és a szurkolók költéseihez kapcsolódnak: a szállodaipar, az éttermek, a kiskereskedelem, a szórakoztatóipar és a közlekedés. Jelentős összegeket fordítottak infrastruktúra-fejlesztésekre is, különösen a közlekedés területén. A mexikóvárosi metró egyes állomásainak felújítása és a közlekedési kapcsolatok javítása mind olyan beruházás, amelyet részben a világbajnokság indokolt, ahogyan az Azték Stadion környezetének fejlesztése is ilyen.

– Ha vannak nyertesek, vesztesek is biztosan akadnak: kik azok?
– A kis- és középvállalkozások egy része. Sokan azt gondolják, hogy egy labdarúgó-világbajnokság mindenkinek üzleti lehetőség, de a valóság ennél összetettebb. A FIFA rendkívül szigorúan védi a saját márkáit és szponzorait, ezért számos helyi vállalkozás nem tudja kihasználni a tornát övező érdeklődést. Az Azték Stadion körül például évtizedek alatt alakult ki egy sajátos gazdasági rendszer: meccsnapokon árusok százai értékesítenek mezeket, zászlókat, ételt vagy italt. Sok családnak ezek a napok fontos bevételi forrást jelentenek, a világbajnokság alatt azonban sokan nem dolgozhatnak a megszokott helyükön, mert a FIFA kizárólag a hivatalos partnerek jelenlétét engedélyezi a stadion közvetlen környezetében. Látni kell, hogy az ország gazdaságának jelentős része az informális szektorban működik. Az elmúlt években a gyenge gazdasági növekedés és a visszafogott beruházások miatt nem jött létre elegendő munkahely, ezért emberek milliói kisebb vállalkozásokból, utcai árusításból vagy alkalmi munkákból élnek. Az alacsony beruházási szint nemcsak a gazdasági növekedést fogja vissza, hanem a foglalkoztatást is – ebből fakad, hogy az informális gazdaság sok ember számára továbbra is létfontosságú.

– Miként érinti a világbajnokság a helyiek mindennapjait?
– Ahogy látom, nem feltétlenül pozitívan. A hatóságok arra kérik az embereket, hogy a mérkőzések idején lehetőség szerint otthonról dolgozzanak, csökkentve ezzel a forgalmat. Az is furcsa, hogy egyes közlekedési helyzetekben elsőbbséget élveznek a jeggyel rendelkező szurkolók az ott élőkkel szemben. Sokan úgy érzik, hogy a saját városukban is háttérbe szorulnak a torna miatt.

– A meccsjegyárak miatt is sok kritika érte a tornát – pedig Gianni Infantino FIFA-elnök szerint nem drágák a belépők.
– A legolcsóbb jegy ára körülbelül háromszázhetven dollár volt, míg a legdrágább elérhette az ezernyolcszázat – a prémiumcsomagok árát hagyjuk is, mert azok nyolcezer dollárnál is többe kerülhettek. Eközben egy átlagos mexikói háztartás havi jövedelme mintegy ezerötszáz dollár, tehát egyetlen mérkőzés megtekintése egy család számára a havi bevétel jelentős részét felemésztené. Sok ember úgy véli, ez inkább a FIFA világbajnoksága, semmint a mexikóiaké. A torna egyre inkább a tehetősebb rétegek, a vállalati vendégek és a külföldi turisták eseményének tűnik, az átlagos futballszurkoló számára egyre inkább elérhetetlenné válik a helyszíni meccsélmény.

A legendás aréna felújítása jelentős beruházás volt

– Nyolc éve ítélték Mexikónak a társrendezői jogot: a társadalom akkoriban támogatta a rendezést?     
– Kezdettől fogva megosztottak voltak az emberek. Sokan büszkék arra, hogy Mexikó története során harmadszor lehet házigazda, mások viszont úgy vélik, jelenleg fontosabb problémákkal kellene foglalkoznia az országnak. A közbiztonság, az eltűnt személyek ügye, a korrupció, az infláció, a megélhetés költségeinek növekedése és a lakhatás mind olyan kérdés, amely sokak szerint előrébb való egy világbajnokságnál. Gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy az ország jelenlegi helyzetében nem most lenne itt az ideje egy ilyen esemény megrendezésének. A világ ugyan minket figyel, a mexikóiak többsége inkább a saját mindennapi problémáival foglalkozik.

– A világbajnokság miatt végrehajtott fejlesztések mennyire találkoztak a lakosság igényeivel?
– Sok kritikát kaptak. Az emberek egy része úgy érezte, több projekt inkább látványberuházás volt, semmint valódi fejlesztés. A közösségi médiában különösen nagy visszhangot kaptak a díszítések, festések, dekorációk és a metróállomásokon megjelent látványos elemek. Sokan azt mondják, hogy a pénzt inkább utakra, közlekedésre vagy a közszolgáltatások fejlesztésére kellett volna fordítani. Ugyanakkor történt olyan beruházás is, amelyet fontosnak tartok: a mexikóvárosi repülőtér korszerűsítését. Az utasforgalom kezelése, az automatizált rendszerek fejlesztése és a határátlépés gyorsítása hosszú távon is hasznos lehet. Emellett a legendás Azték Stadion felújítása is jelentős beruházás volt.

– Mindezt megengedhette magának az ország? Milyen állapotban van jelenleg a mexikói gazdaság?
– Egészen más helyzetben van Mexikó, mint az előző két hazai rendezésű világbajnokság idején. Ezerkilencszázhetvenben az úgynevezett „mexikói csoda” időszakát éltük: erőteljes gazdasági növekedés, alacsony infláció és optimizmus jellemezte az országot. A kormány akkoriban a vb-t és a két évvel korábbi olimpiát is arra használta, hogy Mexikó fejlődését a világ szeme elé tárja. 1986-ban ezzel szemben súlyos adósságválság, bankrendszeri problémák és gazdasági nehézségek jellemezték az országot, ráadásul egy évvel a torna kezdete előtt pusztító földrengés sújtotta Mexikóvárost. Most egyik helyzet sem áll fenn: nem vagyunk válságban, de nem is növekszünk igazán. Az elmúlt huszonöt év egyik legnagyobb problémája a tartósan alacsony gazdasági növekedés. A fejlődő országokhoz képest a nagyjából kétszázalékos átlagos GDP-növekedés gyengének számít, az elmúlt hét évben pedig ennél is szerényebb volt a teljesítmény. A helyzetet tovább nehezíti a köz- és magánberuházások visszaesése, ami korlátozza az új munkahelyek létrejöttét és erősíti az informális gazdaság szerepét. Bár Mexikó nincs olyan helyzetben, mint néhány másik latin-amerikai ország, az élelmiszer-infláció az elmúlt években két számjegyű volt. Az ország gazdasága nincs katasztrófahelyzetben, ám stagnál, miközben a megélhetési költségek folyamatosan emelkednek. A kormány jelentős összegeket fordít nyugdíjakra és szociális programokra, amelyek sok családnak valódi segítséget jelentenek, ugyanakkor sokan úgy érzik, hogy ez nem elegendő az ország összes problémájának kezelésére, különösen a közszolgáltatások és az infrastruktúra területén.

– Miben különbözik leginkább a mostani világbajnokság hangulata az ezerkilencszáznyolcvanhatos tornáétól?
– A legnagyobb különbség társadalmi jellegű. Negyven évvel ezelőtt nagyobb volt a lelkesedés, az emberek izgatottabban várták a tornát, és a válogatott szereplése is sokakat felvillanyozott. Manapság a közösségi média, a napi politikai viták és a folyamatosan érkező negatív hírek jelentősen befolyásolják a kedélyeket. Sokan egyszerűen nincsenek olyan hangulatban, hogy ünnepeljék a világbajnokságot.

A szervezett bűnözés elleni harcot soha nem adják fel 

– Érez valamennyi változást a közhangulatban a nyitó mérkőzést követően?     
– A torna előtt sokan közömbösen, szkeptikusan viszonyultak a világbajnoksághoz, azonban a lelkesedés lassan, de egyértelműen növekszik. Az utcákon egyre többen viselik a nemzeti csapat mezét, többet beszélnek a mérkőzésekről. A gazdasági problémák nem tűntek el, a társadalmi viták sem értek véget, de a világbajnokság első napjai után sok mexikói ismét úgy érzi, hogy végre neki is van kötődése a tornához.

– Mi lehet a világbajnokság leginkább pozitív hozadéka Mexikónak?
– A sikeres rendezés elősegítheti a nemzetközi megítélés javítását. A világsajtóban Mexikó gyakran a bűnözéssel, a drogkartellekkel vagy a biztonsági problémákkal kapcsolatban jelenik meg. Egy sikeresen lebonyolított világbajnokság ugyan nem oldja meg ezeket a gondokat, de lehetőséget ad arra, hogy az ország egy másik arcát is megmutassa: azt, hogy képes megszervezni és biztonságosan lebonyolítani a világ egyik legnagyobb sporteseményét, miközben vendégül látja a világ minden tájáról érkező szurkolókat. A hatóságoknak különösen fontos volt, hogy a torna előtt azt az üzenetet közvetítsék, hogy urai a biztonsági helyzetnek. Ennek részeként nagy figyelmet kapott egy ismert kartellvezető, El Mencho elleni sikeres akció is, amit sokan annak bizonyítékaként értelmeztek, hogy az állam képes fellépni a szervezett bűnözéssel szemben. Persze, egyetlen rendőrségi vagy katonai akció nem oldja meg Mexikó biztonsági problémáit, de a világbajnokság idején az embereknek az is fontos, hogy a világ ne kizárólag a negatív híreken keresztül tekintsen az országukra, hanem a futball miatt kerüljön középpontba.

Mexikóváros egyik legforgalmasabb körforgalmában eltűnt emberek ezreinek portréi néznek vissza az autósokra és a járókelőkre – mementóként emlékeztetve az ország egyik legsúlyosabb társadalmi problémájára.