Barnabeu Tapas: a bártulajdonost Real Madrid-mezben búcsúztatták
A világbajnokság idején Mexikóváros szinte minden szabad falfelületén feltűnik a hazai válogatott zöld meze vagy futballistáinak arcképe, az utcai árusoknál pedig mindent el lehet adni, amire ráfér a nemzeti címer. A Colonia Nápoles egyik útkereszteződésében azonban a lilára festett saroképület oldalán feltűnően nagy Real Madrid-címer, fölötte pedig kissé szokatlan felirat jelöl egy teljesen más világot: ez a Barnabeu Tapas.
A járdára kitolt asztalok fölött kék ponyva feszül, az ajtón belépve pedig gyorsan világossá válik, hogy ez jóval több egyszerű spanyol étteremnél. Mintha a királyi gárda múzeumát, egy családi nappalit és egy mexikóvárosi kiskocsmát gyúrtak volna össze – némi lila festékkel leöntve.
A névben felcserélt két betű nem véletlen. A család elmondása szerint jogi okokból nem használhatták a Real Madrid stadionjának, a Santiago Bernabéunak a nevét, ezért maradt a szójátékon alapuló változat: a Barnabeu. A helyet José Fidel Martínez Arias alapította 2004-ben. Tulajdonosként jellegzetes spanyol bárt szeretett volna létrehozni házias, családi receptek alapján készülő ételekkel. A Real Madrid szeretetét otthonról hozta, mivel gyerekkorában a nagyszüleitől, nagybátyjairól és ismerőseitől folyton a királyi gárdáról hallott.
Azóta szinte nem maradt üres hely a szűköske vendéglátóhelyiség falain. A plafonról sálak tucatja lóg, alattuk bekeretezett mezek, zászlók, csapatfotók és apró ajándéktárgyak sorakoznak egymás mellett. Az összhatásról azért nem egy gondosan megtervezett kiállítás jut az ember eszébe, az enteriőr inkább húsz éven át bővülő futballnaplóra emlékeztet. A tárgyak jelentős részét nem is a tulajdonos vásárolta, hanem a törzsvendégek jóvoltából került a Barnabeuba: ha Madridban jártak, rendszerint hoztak valamit, egy sálat, egy címert vagy egy fényképet, amiről úgy érezték, itt jobb helye lesz, mint az otthoni fiókban.
Puskás Ferenc nevét hallva itt is felcsillannak a szemek
Magyarként persze egy fekete-fehér csapatkép előtt állunk meg a leghosszabban. Az 1960-as BEK-győztes Real Madrid játékosai néznek vissza ránk – köztük az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt szerző Puskás Ferenc. A fénykép nincs külön megvilágítva, az egyik sarokban lóg a falon, magyarként mégis azonnal kiszúrjuk rajta az alsó sorban guggoló „Panchót”. A házigazdák arcán jól látható az öröm, amikor megtudják, hogy Magyarországról érkeztünk, és részben éppen Puskás Ferenc miatt kerestük fel a helyet.
A Barnabeu legnagyobb becsben tartott relikviája azonban – érthető módon – minden idők legjobb mexikói labdarúgójához kötődik: Hugo Sánchez a Pumasból indulva lett a Real Madrid legendája, a királyi gárdában 282 tétmérkőzésen 208 gólt szerzett. A bár egyik falán az ő látványos mozdulatát megörökítő, felnagyított és dedikált fénykép függ. Az aláírás 2005-ben, a Pumas stadionjában került az eredeti képre, és a történet szerint óriási munkát igényelt, hogy az eredeti felvételből megfelelő minőségű, falra helyezhető nagyítást készítsenek.
A futballrajongó üzletember szívéhez meglepő módon nem az ötvenes-hatvanas évek legendás együttese, sőt még csak nem is Hugo Sánchez korszaka állt a legközelebb, hanem a galaktikusok csapata. Kedvence Iker Casillas volt, rajongásáról leginkább az árulkodik, hogy az egyik unokáját a kapus után Ikernek nevezték el – sőt, egy mexikói televíziós műsorban később a kisfiút bemutatták Casillasnak, s a felvétel után közös fénykép készült, majd a világbajnok kapus megajándékozta egy mezzel, amit természetesen aláírt.
Barnabeu Tapas, a mexikóvárosi Real Madrid-étterem (Fotók: Makádi-Ayala Péter)
Természetesen Madridban tudnak a törzshely létezéséről
| Mexikóban nem szokatlan, hogy valaki a helyi csapata mellett egy spanyol óriásnak is szurkol. Ennek történelmi gyökerei vannak: a huszadik század első felében a spanyol bevándorlók által alapított klubok meghatározó szerepet játszottak a főváros futballéletében, a Club Espana és az Asturias hosszú időn át a legerősebb egyesületek közé tartozott. Később a televíziós közvetítések, a közös nyelv és mindenekelőtt a Spanyolországban sikeressé váló mexikói játékosok teremtettek új kapcsolatot. Hugo Sánchez egy nemzedéknek a Real Madridot hozta közel, Rafael Márquez pedig évekkel később a Barcelonához kötött mexikói szurkolói tömegeket. A jelenkori érdeklődést már a világ legnagyobb sztárjai és a Bajnokok Ligája is táplálja. Egy 2026 elején ismertetett, a La Liga egyik latin-amerikai támogatójához kötődő felmérés szerint a megkérdezett mexikóiak hetvenhat százaléka a spanyol bajnokságot választotta a külföldi ligák közül, és ha egy spanyol csapatot élőben láthatna, hatvan százalék a Real Madridra, huszonnyolc százalék a Barcelonára szavazna. Az adatok jól mutatják, milyen erősen van jelen a spanyol futball Mexikóban. Sokaknak egyszerre természetes valamelyik hazai klub támogatása, és az is, hogy hétvégén magukra öltsék a fehér vagy a gránátvörös-kék mezt. |
A Barnabeu Tapas alapítója mérnökként végzett, ugyanakkor játékvezetőként a mexikói élvonalban is vezetett mérkőzéseket, élete egyik legnagyobb élményének azt tartotta, hogy a helyszínen, Lisszabonban láthatta az Atlético Madrid ellen megnyert Bajnokok Ligája-döntőt. A család büszkén meséli azt is, hogy a Real Madridnál tudnak a mexikóvárosi törzshely létezéséről: a bár egy, a klub külföldi szurkolóiról készült filmben is feltűnt, amelyet a Bernabéu múzeumában vetítettek.
José Fidel Martínez Arias két éve már nincs köztünk, temetésén – kérésének eleget téve – a család fekete öltöny helyett Real Madrid-mezbe öltözött. A Barnabeu története azonban tovább íródik, a helyet azóta a felesége, Maria del Carmen Gómez Muniello viszi tovább, noha saját bevallása szerint sohasem rajongott különösebben a futballért. Mégis meglepő részletességgel és átéléssel beszél minden fényképről, családi emlékről és madridista történetről. A vendéglátóhelyiség legújabb logóján az szerepel: 20+2, ami arra utal, hogy két éve viszi férje két évtizeden át épített örökségét.
A Real Madrid mérkőzésein rendszerint minden szék gazdára talál, és ha a vendégek már nem férnek el odabent, a társaság elfoglalja a járdára kitett asztalokat is. A rangadókon az utcáról is hallani a kiáltásokat, egy-egy gólnál pedig pillanatokra valóban úgy tűnhet, mintha Mexikóváros jóval közelebb lenne Madridhoz. Nem kizárólag a királyi klub találkozói kerülnek képernyőre: a mexikói és a spanyol válogatott meccseit szintén közvetítik, ahogyan a Club Necaxa bajnokijait is, hiszen José Fidel Martínez Ariasnak ez volt a kedvenc mexikói csapata.
A világbajnokság alatt különösen sűrű a program, nyitvatartási időben szinte folyamatosan futballközvetítések mennek – szépen meg is telik a hely. Ottjártunkkor az egyik asztalnál a családtagok és a régi ismerősök falatoztak, a beszélgetésből pedig újra és újra előkerült José Fidel Martínez Arias neve.
A nyitvatartási időben végig lehet futballt nézni
A bár a Real-rajongó tulajdonos halála után sem vált emlékhellyé a szó merev értelmében: mennek a mérkőzések a televízióban, és egy-egy Real Madrid-gólnál ma is felhangosodik a kis helyiség. Az utcára kilépve néhány lépés után már eltűnik a szem elől a hatalmas klubcímer, és ismét Mexikóváros forgatagában találjuk magunkat. A Barnabeu Tapas pontosan az maradt, aminek José Fidel Martínez Arias több mint két évtizede megálmodta: egyszerű, családias vendéglő, ahová a futball miatt térnek be az emberek, de nem feltétlenül csak azért maradnak.
