Juhász Roland nagyon szurkol régi belga ismerőseinek

SEATTLE ÉS A FUTBALLŐRÜLET – az NFL-ben 2013-ban és 2025-ben bajnoki címet nyerő Seahawks stadionja rendkívül hangos is tud lenni. Emlékezetes a New Orleans Saints elleni ütközet, amelyen Marshawn Lynch megindult a labdával, és pattantak le róla az ellenfelek, olyan hangorkán kísérte, hogy a közeli szeizmológiai intézet műszerei enyhe földmozgást jeleztek (megvan az adat: 137.6 decibel). Pedig csak meccs volt – és meccs lesz megint, az Egyesült Államok Belgiumot fogadja, a tét immár a nyolc közé kerülés.

A Team USA az előző fordulóban, a 32 között Bosznia-Hercegovinát győzte le (2–0), míg Belgium a kiesés szélére sodródott Szenegál ellen: az afrikai együttes két góllal vezetett, sokkal erősebb, jobb volt, mint ellenfele, de a belgák szinte a semmiből egyenlítettek, a hosszabbítás legvégén pedig VAR-tizenegyessel megszerezték a továbbjutást jelentő gólt (3–2).

A hangorkán ezúttal is a házigazdát támogatja, kérdés, mire mennek egymás ellen.

„A Szenegál elleni mérkőzés a belgák szempontjából nem nézett ki jól – mondta lapunknak Juhász Roland, a 43 éves, 95-szörös válogatott korábbi hátvéd, aki 2005 és 2013 között a belga Anderlecht játékosaként négyszer volt bajnokcsapat tagja. – Tudom, utólag a győzni akarással, a szenvedéllyel magyarázták Leandro Trossard és Youri Tielemans meccs közben történt összeszólalkozását, de nekem akkor sem tetszett a jelenet. Az volt a néző érzése, az az egység, amely évekig jellemezte a csapatot, eltűnt, megkopott. Ezzel együtt visszahozták az elveszettnek tűnő találkozót, és továbbjutottak.”

A magyar válogatott korábbi oszlopát arról faggattuk, kire emlékezhet ellenfélként a jelenlegi belga keretből.

„Nyilván Romelu Lukaku az első, akit illik megneveznem – érkezett a válasz. – Néhány nappal a tizenhatodik születésnapja után, kétezerkilenc májusában mutatkozott be az Anderlechtben, már akkor is bivalyerős volt, tudhattuk, szép jövő vár rá. Amikor a kétezertizenhatos Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében Belgium ellen kiestünk, a mérkőzést követően volt alkalmunk beszélgetni, és akkor is megköszönte, milyen barátsággal fogadtuk őt, a kissrácot az öltözőben, nem felejtette ezt el, és hálás érte. A vb idején írtam neki, és a válaszában ugyanezt ismételte. A Szenegál ellen főszereplő, kétgólos Youri Tielemans kétezertizenhárom tavaszán már velünk edzett, azon a nyáron hazajöttem, ő pedig Brüsszelből a francia, majd az angol bajnokságba került, neki is gratuláltam, azonnal válaszolt, körülbelül ugyanazt, mint Lukaku: hogy annak idején milyen sokat jelentett neki, ahogyan mint újonc ifistát segítettük. Ők is teljesen normális emberek! Futballoztam Thibaut Courtois ellen, a Genkben már kétezernyolctól ott volt a pályán Kevin De Bruyne, akkor látszott, igazi zseni, kivételes képességekkel. Thomas Meunier és Hans Vanaken is volt ellenfelem, de ha Axel Witselt látom, eszembe jut a stoplinyom a sípcsontomon, amely a cipője emlékét őrzi. Voltak nagy csatáink, de még így is jobban jártam, mint lengyel védőtársam, Marcin Wasilewski, aki szörnyű lábtörést szenvedett, amikor Witsel rátartott. Szóval, vannak emlékeim, nyolc évig voltam az Anderlecht játékosa, természetes, hogy szorítok a belgáknak, bár úgy vélem, ezen a meccsen az Egyesült Államok az esélyes.”

A két válogatott a 2014-es világbajnokságon is a nyolcaddöntőben találkozott, s a torna egyik legjobb mérkőzésén Belgium hosszabbításban 2–1-re győzött – a két belga gólt Kevin De Bruyne és Romelu Lukaku szerezte.

VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
NYOLCADDÖNTŐ – a hétfői program
21.00: Portugália–Spanyolország, Dallas (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!
Kedd, 2.00: Egyesült Államok–Belgium, Seattle (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!