Maradona és Messi – Thury Gábor jegyzete

A két argentin futballzsenivel kapcsolatban a felvetés általában így szól: Diego Maradona vagy Lionel Messi? Holott a dél-amerikai országot, mi több, a földkerekséget tekintve sokkal inkább Maradona és Messi.

A sport, azon belül különösen a labdarúgás sajátossága, hogy gyakran nekiveselkedve összehasonlítjuk, melyik futballista a jobb. Ez még cirka azonos időintervallumban aktív játékosok esetében is emberes feladat, nemhogy különböző korszakok klasszisaival. Magam azt sem tudom eldönteni, Cristiano Ronaldót taksáljam-e többre, vagy Lionel Messit. Márpedig az ő esetükben könnyű lenne olyan peremfeltételeket állítani, amelyek mindkettőjük pályafutását végigkísérték. Világ- és Európa-bajnoki (Copa América-) részvétel, megszerzett Aranylabdák, válogatottság száma stb. Lehet ezek ellen berzenkedni, ám hiteles sarokpontjai egy futballista minősítésének. De tovább megyek. A minap olimpiai bajnok úszónk, Kós Hubert azt nyilatkozta, tízévesen Cseh László, Michael Phelps és Cristiano Ronaldo volt a példaképe, s ez a mai napig nem változott. A portugál mentalitása ragadta meg, a munkához való hozzáállása. Hozzátette: ha Messi-rajongó lett volna, meglehet, nem nyer olimpiát. Teljesen igaza van, ugyanakkor van, akit Ronaldo egója riaszt, a megalkuvást nem tűrő munkával szerzett tudása mellé nagy arcot is növesztett. Szebben megfogalmazva: már nem a becsvágy, hanem a dicsőség hajszolása motiválja. 

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a spanyolokkal szemben elveszített világbajnoki döntőt Messi megkönnyezte. A könnyek oka lehetett az 1–0-s vereség, úgy általában az elszalasztott lehetőség, mert vélhetően a 2030-as tornán 43 évesen már nem lesz ott.

De vissza Maradonához és Messihez! Mind a ketten világbajnokok (1986, illetve 2022) és vb-ezüstérmesek (1990, illetve 2014 és 2026), az előbbi négy, utóbbi hat részvétellel. Mondjuk, Maradona kábítószerhez kötődő múltjával nemigen lehetett példakép, mégis, az 1990-es torna argentin–olasz elődöntőjén a nápolyi San Paolo Stadion – ami már az isteni Diego nevét viseli – közönsége inkább neki szurkolt, mint a hazaiaknak…

Talán egy nagy különbség van: 1986-ban Argentína azért lehetett aranyérmes, mert Maradona hátára vette csapatát, míg Messi esetében Katarban érte (is) játszottak. Mint ahogyan az ezüst kapcsán megállapítható: a zsenikkel sem jött össze az első hely.

Ettől függetlenül esetükben nem a vagy a megfelelő kötőszó, hanem az és.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!