Történelmi léptékben is kiemelkedő a franciák támadóhármasa
Félelmetes számokkal jutott a világbajnokság négy csapata közé Franciaország, de legfőképpen három világklasszis támadója: Kylian Mbappé nyolc gólnál és három gólpassznál, Ousmane Dembélé öt gólnál (egy mesterhármasnál) és két gólpassznál, Michael Olise pedig öt gólpassznál jár a tornán. Az eddigi hat mérkőzésen tehát 23 gólt és gólpasszt számlál ez a három játékos, ami történelmi léptékben is kiemelkedő.
Amikor a világbajnokságokkal kapcsolatban valamilyen rekordot, érdekes adatot közöl egy-egy oldal, az 1966-os angliai torna vízválasztónak számít, hiszen ekkortól sokkal jobban dokumentálták a mérkőzéseket a televíziónak, a FIFA-nak és más statisztikai adatbázisoknak köszönhetően. Ez fontos részlet, hiszen igyekeztük összehasonlítani a franciák nagy hármasát a korábbi világbajnok együttesek sztárjaival. Ha esetleg az idén a kékek nyernék meg a vb-t, azt nyolc mérkőzésen tennék, de az is tény, már hat meccsen elérték a 23-as számot. Márpedig 1966-ban és 1970-ben is hat mérkőzést játszott a győztes, azóta pedig hetet, így megállja a helyét az összehasonlítás.
Kezdjük a címvédő Argentínával, amelynek színeiben 2022-ben is varázsolt Lionel Messi (hét gól, három gólpassz), a vasárnap hajnalban Svájc ellen megvillanó Julián Álvarez is eljutott négy gólig, viszont érdekes módon Alexis Mac Allister és Ángel Di María is csak egy-egy gólt és gólpasszt jegyzett (összesen 16 gól és gólpassz). Kylian Mbappé közös pont a 2018-ban aranyérmes francia válogatottal, akkor még Antoine Griezmann (4+2) volt a legfontosabb játékos, Mbappé (4+0) mellett még Lucas Hernandez (0+2) került fel a listára mindössze két gólpasszal. Az összesen 12 gól és gólpassz hármuktól nem a legkevesebb a listán, a 2010-es spanyol (David Villa, Andrés Iniesta, Carles Puyol), valamint az 1998-as francia (Thierry Henry, Zinédine Zidane, Emmanuel Petit) válogatott hármasa is csak kilencig jutott.
A 32 csapatos világbajnokságok közül a 2014-esen győztes németek és a 2002-esen aranyérmes brazilok hármasa alkotott igazán nagyot. Thomas Müller (5+3), André Schürrle (3+2) és Toni Kroos (2+4) is legalább öt gólt vagy gólpasszt jegyzett, 19-nél álltak meg hárman, míg a legendás 3R, vagyis Ronaldo (8+1), Rivaldo (5+1) és Ronaldinho (2+3) még ezt is túlszárnyalta hússzal. A 2018-as francia válogatotthoz hasonlóan a 2006-os olaszhoz is befért egy védő, a kétgólos Marco Materazzi, és mellette is inkább a gólpasszokban jeleskedett Francesco Totti (1+4), valamint Andrea Pirlo (1+3).
Világbajnokságot négyszer rendeztek 24 csapattal, de az első négy helyezett hét mérkőzését második csoportkörrel (1982) vagy a legjobb harmadikok továbbjuttatásával (1986, 1990, 1994) érte el a FIFA. Az Egyesült Államokban legutóbb (1994) Brazília lett a bajnok, Romário (5+3), Bebeto (3+2) és Branco (1+1) jeleskedett a legfontosabb mutatókban (összesen 15 gól és gólpassz), négy évvel korábban a nyugatnémeteknél Andreas Brehme (3+3), Rudi Völler 3+2) és Jürgen Klinsmann (3+2, így hármuknak összesen 16 gól és gólpassz). Brazíliának az Egyesült Államok, Argentínának Mexikó hozott szerencsét korábban, Magyarország is résztvevője volt annak a tornának (1986), amelyen Diego Maradona tíz gólt hozott össze „kézzel-lábbal” (5+5), mellette Jorge Valdano és Jorge Burruchaga is elévülhetetlen érdemeket szerzett az aranyérem megszerzésében. Ez a 19 gól és gólpassz az argentin sztároktól a vizsgált időszak 12 évének legjobb teljesítménye, 1982-ben az olasz trió (Paolo Rossi, Bruno Conti és Marco Tardelli) csak 14-ig jutott.
Jönnek a 16 csapatos tornák, 1966 és 1978 között ebből is négy. A Mario Kempes, Leopoldo Luque, Daniel Bertoni hármas a 18 góljával és gólpasszával igencsak feladta a leckét Maradonáéknak, akik persze ezt meg is döntötték később. Az angolok (Geoff Hurst, Roger Hunt és Bobby Charlton) 1966-ban 13-ig, a nyugatnémetek 1974-ben 12-ig jutottak, ebben az esetben viszont már különbséget jelent, hogy a szigetországiaknak mindössze hat mérkőzésük volt erre, tehát átlagteljesítményük jobb. Az 1970-es brazil válogatott éppen emiatt szinte felfoghatatlan szintet ért el, nehéz elképzelni, hogy lesz még valaha ilyen erős csapat világbajnokságon. Pelé négy gólt szerzett és hat gólpasszt adott, a házi gólkirály Jairzinho lett hét góllal, s neki is volt még egy gólpassza, Rivellino pedig három gólja mellett háromszor hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait, hárman összesen 24 gólnál és gólpassznál álltak meg. Ha mindez nem elég, Tostao is hat pontig jutott két góllal és négy gólpasszal, az eszmefuttatás szempontjából lényegtelen, ha a két legendás játékost felcseréljük, viszont egyedülálló, hogy volt egy negyedik labdarúgója is a csapatnak, aki ennyire sokat tett a sikerért. Utánozhatatlan ez a brazil válogatott, hiszen hat mérkőzésen jutott el 24-ig, s bár Kylian Mbappé, Ousmane Dembélé és Michael Olise majdnem beérte szintúgy hat meccsen őket, eggyel mégis lemaradtak – s persze még a világbajnokságot sem nyerték meg.
Mivel a lebonyolítás változott, hivatalosan túlszárnyalhatja ez a francia hármas Pelééket, ehhez persze folytatni kell a kiemelkedő játékot Spanyolország ellen. Luis de la Fuente szövetségi kapitány együttese eddig egyetlen gólt kapott a tornán, még Charles De Ketelaere fejesét követően a Belgium elleni negyeddöntőben, sokáig a kapuját eltaláló lövéseket is egy kezén meg tudta számolni Unai Simón. Akármilyen jól szervezett a Pedro Porro, Pau Cubarsí, Aymeric Laporte, Marc Cucurella védelem, s bármilyen jól zárhat előttük Rodri, illetve őt a középpályán éppen kiegészítő Pedri vagy Fabián Ruiz, a vb-történelem során – legalábbis amennyit ebből a statisztikák is hitelesen jegyeznek – nem sokszor állt össze ilyen félelmetes támadósor. Az olasz válogatott az 1970-es világbajnokságon az első öt meccsén négy gólt kapott, a brazilok elleni döntőben ugyanennyit.
Világszínvonalú csatárok a franciáknál, fantasztikus védelem a spanyoloknál: a tét kedden a 2026-os világbajnokság döntője!
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
ELŐDÖNTŐ
21.00: Franciaország–Spanyolország, Dallas (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!
