Az előjelek alapján Eb-t nyernek az olaszok - csapatbemutató

Emlékeznek még 2006 tavaszára? Nem, nem a magyarországi választások közüli hercehurcára vagy Montenegró függetlenedésére gondoltunk, hanem arra, hogy a világbajnokságra készülődő olasz labdarúgó-válogatottat egymást felülmúlva „temették” a szakértők. Hogy miért? Az olasz professzionális pontvadászatot keresztbe és hosszába átitatta a játékvezető-vétel, a Juventus nyakára pedig rátették a kést.

Nos, a jelenlegi helyzet hasonló: a calciopoliból tényleg tanultak a felek, mert azóta nem játékvezetőket, hanem futballistákat vesznek meg az erre szakosodott szakemberek, és a kitört viharban a bajnoki címet nyert Juventus néhány vezéregyéniségének kapaszkodnia kell, hogy le ne sodorja őket a „calcioscommesse” a hajóról. Árnyalja a képet, hogy Antonio Conte még a Siena trénereként került gyanúba, de az ügyészség kihallgatta a Juventus-menő Gianluigi Buffont is.

Az olasz keretből a szintén torinói Leonardo Bonucci is besározódott, akárcsak Domenico Criscito – utóbbinak viszont Európa-bajnoki szereplésébe került a gyanú (még mielőtt szétszednének a tisztelt fórumozók, és teljes joggal, szögezzük gyorsan le, hogy nem csak a Juventus és alkalmazottjai keveredtek gyanúba, sőt bőven kisebbséget alkotnak e körben, csak éppen friss sikereik vagy az Eb-szereplés miatt ők állnak a média érdeklődésének központjában). Az idősebbek előtt felrémlik talán az 1980-as évek legelejének olasz totóbotránya – ennek a vége szintén egy közeli tornagyőzelem lett.

A szövetségi kapitány, Cesare Prandelli még azt is felvetette, hogy ha az szolgálja a sportág érdekeit, akkor lépjenek vissza a kontinenstornától. Szerencsére erre nem került sor.

„Mint olyan ember, aki már évek óta külföldön él, elmondhatom, futballunk legcsúnyább arcát mutatja most a nagyvilágnak” – foglalta össze az ügyet a vetélytárs írek olasz mestere, Giovanni Trapattoni.

Pedig éppen kezd kialakulni valami érdekes a squadra azzurra fedőnév alatt, ugyanis a 2010-es világbajnokságon összehozott arcpirító kudarc (csoportjukban Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland is megelőzte őket) után a Marcello Lippit váltó Prandelli alatt új szelek kezdtek fújdogálni, és ha nem is mindig parádéztak, azért a nagy játékos-tesztelések dacára is veretlenül nyerték meg csoportjukat. Nem éppen acélos csoportjukat, de a fejlődés 2010-hez képest kézzel fogható. Prandelli sokfutásos, állandó mozgásos, de azért nem fejjel a falnak szaladó, a széleken nyíló folyosókat kihasználó taktikájára vevők voltak a játékosok; a dacoskodókat pedig megregulázta, kedvencei, (újra)felfedezettjei pedig maximálisan lojálisak hozzá.

Azt viszont mindenki elismeri, hogy nem a legjobb alapanyagokból kellene előállítani egy igazi olasz mesterfőzetet, csodaszer nélkül, és a legfőbb kérdés az – mint kis túlzással 1938 óta folyamatosan –, hogy ki fog itt gólt rúgni?

„Úgy kell nyomozni Prandelli támadási taktikája után, mintha egy sorozatgyilkost keresnénk” – írta Massimo Cecchini a La Gazzetta dello Sport hasábjain, kifejezve aggodalmait, hiszen a mester első számú támadója, Giuseppe Rossi sérülése miatt kihagyja a tornát, Antonio Cassano nemrégiben épült fel szívműtéte után, a kapitány alatt bemutatkozó Mario Balotelli pedig még övéi számára is „sötét ló” (néha a kifejezés sokféle értelmében). No és nem ártana néhány kreatív középpályás sem.

„Olaszországban csak Andrea Pirlo ilyen, és nem azért, mintha csak ő játszana egyedül a karmester pozíciójában, hanem futballjának egyszerűsége és természetessége miatt” – mutatott rá a squadra másik Achilles-sarkára az Il Corriere della Sera szakírója, Mario Sconcerti.

A védelem legalább „egyben van” – a selejtezők során összesen két gólt kaptak, 715 perces olasz góltalansági csúcsot felállítva! –, és ha nem zavarja meg őket az Eb előtti hercehurca, akkor ez lehet legstabilabb csapatrészük. Az alapok legalább már állnak...

(VILÁG)BAJNOKI A VÉDELEM MAGJA

A kapuban mintha időtlen idők óta Gianluigi Buffon állna, a Juventus kapusa már a 2006-os világbajnoki cím kiharcolásában is főszerepet vállalt, és a Juventusban olyan átlagosztályzatot ért el (6.26), amelynél jobbat legutóbb 2008-ban érdemelt ki a Gazzettától. Előtte klubtársa, a megbízható Giorgio Chiellini játssza majd el most is a nagy olasz kősziklát, mellette pedig a szintén „zebra” Andrea Barzagli kaphatott volna szerepet, ha nem sérül meg néhány nappal a megnyitó előtt. Barzagli szintén 2006-os világbajnok, és az elmúlt idényben wolfsburgi szenvedései után valósággal kivirágzott Torinóban, ő lett az év védője is a Serie A-ban! Éppen klubtársa, a nagy lehetőséghez jutó Leonardo Bonucci pótolhatja őt a kezdőben. A jobb oldal a nápolyi Christian Maggióé, aki 2011-re alapember lett a nemzeti csapatban, köszönhetően főként elképesztő futómennyiségének és harcosságának. Criscito kiválásával a bal oldalon immáron bizonyosan a Palermo rutinos bekkje, Federico Balzaretti kezd majd, aki tavaly ugyan csúcsformát mutatott, de most kifejezetten csapnivaló idényt zárt. A keret meglepetésembere a másodosztályú Torinóból érkező olasz-nigériai Angelo Ogbonna, aki középen és a bal oldalon is bevethető. Az első számú védőcsere a jobb oldalon a milanos Ignazio Abate, Barzagli helyére pedig minden bizonnyal az interes „kapitánykedvenc”, Andrea Ranocchia kerül majd a keretbe.

KŐKEMÉNY KÖZÉPPÁLYA

A 4–3–3-as vagy 4–3–1–2-es felállásban operáló olasz válogatott valósággal dúskál a hatalmas munkabírású középső középpályásokban, ezt még ellenségeik is elismerik. Itt van például a Juventust scudettóra vezető Claudio Marchisio, Andrea Pirlo tengely, amelyet kár lenne megbontani, hiszen utóbbi már régóta remek hátsó karmester, előbbi pedig két éve kiszoríthatatlan a Serie A-ban az év csapatából. Mellettük a jobb oldalon Róma kishercege, Daniele De Rossi robotol (egy újabb világbajnok), aki az utóbbi évek szürkébb teljesítménye után egy jó (egyéni!) idényt zárt; a másik oldalon vagy középen a Fiorentinát a Milanra váltó Riccardo Montolivo csempészhet némi kreativitást az előrejátékba. A Gazzetta szerint viszont az is meglehet, hogy De Rossi kényszerből a védelemben játszik majd, mint párszor már Rómában.

Középen bátran bevethető az immáron párizsi Thiago Motta, aki brazilból lett olasz, és a Milanban meglehetősen gólerősen futballozó erőgép, Antonio Nocerino, a szélekre pedig friss leheletet hozhat a juvés Emanuele Giaccherini.

TALÁNYOS CSATÁRSOR

Mi tagadás, keresve sem lehetne találni két kiegyensúlyozatlanabb, agyzsibbasztó butaságokra és zseniális, elképesztő tettekre is képes támadóduót a Cassano, Balotelli csatárkettősnél. Jelen korunk Romário, Edmundo párosa mellett egy dolog biztos: nem fognak témahiány miatt éhen halni a sajtósok, és egy életre szóló élmény lesz a társaknak az ukrán-lengyel kaland, főleg az azt megelőző edzőtábor. „Ez minden bizonnyal Balotelli tornája lesz – vélekedett Buffon. – Mario győztes típus, az angol bajnokságban az utolsó fordulóban hősi tettet hajtott végre, és sokat komolyodott az elmúlt évben.” Cassano visszatérése pedig már csak azért is fontos, mert a selejtezők során hat gólt szerzett.

Nem kerülhetjük meg a lassan már veterán Antonio Di Natalét, aki az Udinesét szolgálja, és éppen itt lenne már az ideje, hogy 2010 és 2011 olasz gólkirálya végre megrázza magát a válogatottban is – és ne feledjük, ez lesz a hattyúdala a squadrában. Ha nem ő, akkor a Parma zsebcirkálója, Sebastian Giovinco használhatja ki társai gólcsendjét, akár csereként beállva, és egy meglepetésember itt is akad a bolognai Alessandro Diamanti személyében. A kapitány nagy kedvence a fiatal Fabio Borini, akit magával vitt az Eb-re, de nagy terheket aligha tesz keskenyke vállaira.

MIRE SZÁMÍTHATUNK AZ OLASZOKTÓL?

Ha ezt tudnánk! Ha ezt ők maguk is tudnák! De fogadni mernénk, hogy sokan már fogadni sem mernek rájuk... Meglehet, már a csoportból sem jutnak tovább, a szakértők szerint maximum a legjobb nyolc közé kerülhetnek, a merész elvárásokat ezúttal mellőző olasz szurkolóknak és újságíróknak pedig fogalmuk sincs. A védelmet kissé megzilálta Barzagli kiválása, de ettől eltekintve stabilnak tűnik, akárcsak a középpálya. A szélsőjáték hiánya viszont visszaüthet a komolyabb csapatok ellen, szerencsére bunkerfociról már szó sem lehet, erre a két ék a garancia. Természetesen fejetlen rohamozásokra se számítsunk, nem stílusuk, a középpályás sarabolásban azonban verhetetlenek lesznek. Rengeteg függ attól, hogyan játszik a 33 éves Pirlo, milyen heteket fog ki De Rossi, bugos lesz-e Balotelli, és bírja-e szuflával Cassano. A felkészülési mérkőzéseken néha nagyon magabiztosak voltak, így egy kis szerencsével a legjobb négy közé evickélhetnek, de pár döntetlennel tovább sem jutnak kvartettjükből. Lehet, hogy a botrány-mágia csak vébéken hatásos?

„Prandelli valaha a játékosom volt, és nagy öröm látni, hogyan vezeti most a válogatottat. Valami újat vitt a csapatba, friss ötletei vannak, más játékosokban gondolkodik. Ez az, amire szüksége volt az olasz válogatottnak, megszolgálta a bizalmat” – dicsérte tanítványát, kollégáját, ellenlábasát Trapattoni.