Az olasz válogatott szövetségi kapitánya, Cesare Prandelli meglepte a közvéleményt azzal, hogy – igaz, kényszerből, de –, de 3–5–2-es hadrendben állt ki a spanyolok és a csehek ellen, a középpályás Daniele De Rossival a védelem tengelyében. Roma kis hercege remekül helytállt, de mivel felépült Andrea Barzagli, az olasz sajtó szerint Prandelli visszatér a jó öreg 4–4–2-re (vagy ennek 4–3–1–2-es permutációjára), De Rossival a szűrői szerepkörben. Egyesek szerint Ignazio Abate váltja az eddig nem remeklő Christian Maggiót a jobb oldalon, a másik szélen Federico Balzaretti pedig Emanuele Giaccherinit. Az újságírók kíváncsi tekintetei elől nem bújhatott el az olasz csapat, amely szombaton kipróbálta a 3–4–1–2-t is.

Azt már megszokhattuk, hogy az olaszok alapemberei változatos sorrendben ki-kidőlnek, ezúttal Mario Balotelli a soros, akinek a szombati edzésen fájdult meg a jobb térde, és a biztonság kedvéért alighanem Antonio Di Natale helyettesíti őt a csatársorban, ahol druszája, Cassano gondoskodik a kiszámíthatatlanság további magas fokáról. Igaz, a számok szerint Balotelli kidőlése nem nagy veszteség a squadra azzurrának, mert eddigi tíz válogatott fellépésén egyetlen gólt szerzett, korábban Prandellinek ezért is volt hozzá nem túl kedves szava.

„Meg kell őriznünk a hitünket. A spanyolok a világ legjobbjai, mindig támadnak, szépen akarnak játszani, azaz nem arra törekednek most sem, hogy döntetlen legyen – így Prandelli mester, utalva arra, hogy sokan máris borítékolják: a másik ágon kéz a kézben továbbmennek a felek egy kedvező eredménnyel. – Ha megpróbáljuk átvenni az uralmat a középpályán, mindenki azt mondja, jók vagyunk, de ha az eredményt akarjuk védeni, máris gyávának titulálnak minket. Nem fáradtunk el a horvátok ellen a mérkőzés végén, csak mélyebben játszottunk. Azt persze nem tudom, mit hoz a jövő, de sokkal bátrabbnak kell lennünk. Kreatívabban kell futballoznunk, de megvannak ehhez a képességeink is!”

Kapitányához hasonlóan vélekedik Andrea Pirlo jobbkeze, Claudio Marchisio is.

„Hiszünk továbbjutásunkban, hinnünk kell, mert különben ki sem mennénk a pályára. A horvátok jók, ott van nekik Luka Modric, de a spanyolok sokkal esélyesebbek. Úgy kell játszanunk, ahogyan a horvátok ellen az első félidőben, ez ugyanis az olasz válogatott igazi arca. Ezt kell kiterjesztenünk kilencven percre. Igaz, hogy a horvátok ellen sok helyzetet kihagytunk, de csak ezért nem kell gyökeresen változtatnunk a csapat összeállításán.”

Barzagli-t nagy reményekkel várják csapattársai, de azt meg kell jegyeznünk, hogy több hét után a mérkőzés előtti napon edzhetett először teljes intenzitással.

Az íreknek ez a mérkőzés nem oszt, nem szoroz, bár nyilatkozataikban leszögezik, hogy mindent megtesznek a méltó búcsúért. Mondjuk meg őszintén, ehhez ez Eb-hez csak az ír válogatott szurkolótábora tett hozzá érdemben, maga az amúgy peches csapat nem. Két érdekességet azért emeljünk ki búcsújukból: ezen a mérkőzésen köszön el a válogatottól 17 év után a kapus Shay Given (Robbie Keane ugyanakkor bejelentette, hogy folyatja, és az is elmondta, hogy átadja csapatkapitányi karszalagját 100. válogatottságát ünneplő Damien Duffnak), és az írek olasz szövetségi kapitánya, Giovanni Trapattonihazája legendájaként lesz ezúttal az azzurri ellenfele.

Az olasz nemzeti csapatot 2000 és 2004 között irányította a klubszinten elképesztően sikeres szakember, de a 2002-es világbajnokságról és a 2004-es kontinenstornáról is hamar kiesett, máig vitatott körülmények között.

Te jó ég! Lehet, hogy ő hozta a balszerencsét a zöldekre?