Fapapucs és/vagy balettcipő? - csapatportré

 

ISMÉT SZENTESÍTI A CÉL AZ ESZKÖZT?

„Ez a futball undorító és minősíthetetlen volt!” – fakadt ki mérgesen a hollandok futball-nagyistene, Johan Cruyff a 2010-es világbajnoki döntő után, miután övéi minden korábbi elképzelést alulmúlóan agresszív és kifejezetten durva játékkal rukkoltak elő. Még mielőtt elásnánk a szövetségi kapitányt, Bert van Marwijket, jegyezzük azért meg, hogy ha Arjen Robben berúgja két ordító ziccerét a fináléban, akkor sikerül nekik az, ami a nagy Cruyfféknak nem: világbajnokká tenni az oranjét. No persze ha levesszük a múló idők finom kis köpönyegét a tényekről, felszáll szemünk elől a mindent megszépítő felejtés, akkor rájövünk: már az 1974-es és 1978-as vb-ezüstös alakulat is képes volt nagyipari szinten „fát vágni”, és bizony a „mechanikus narancs” sem volt egy konstans jogo bonito... De hát nem lehet katedrálist építeni szutykos kezű munkások nélkül, ez köztudott.

Igaz, azért olyan idegalapon szaladgáló szűrők sem voltak, mint Nigel de Jong. Fura is lett volna, ha nem az első, vagy a második, Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard, Ronald Koeman féle generációnak, hanem éppen Marwijkéknek sikerült volna a nagy álom valóra váltása! Az elmúlt két évben azonban bizonyos változások történtek a holland válogatott háza táján, sikerült például leépíteni De Jongot, túlélni a karmester, Wesley Sneijder klubbéli formahanyatlását és Arjen Robben sérüléseit (a szélső egyetlen Eb-selejtezőn sem szerepelt!), és egyre szebben, gólerősebben futballozni. Most ráadásul két bombaformában lévő gólvágó is a csapat tagja – de ne feledjük, Marwijk mesternek 2010-re éppen abból lett elege, hogy a selejtezőkben és a csoportmérkőzések során a hollandok a királyok, aztán nem sokkal később már otthon kesereghetnek az elszalasztott lehetőség miatt, korán búcsúzva. Talán 2012 a változás éve lesz? Mindenesetre az összes eszköz adott ehhez.

MEGTALÁLTÁK A „SZÁZADOS” UTÓDÁT

Mondjuk meg őszintén, a futballt imádó harmincas korosztálynak roppant furcsa volt azzal szembesülnie a 2010-es vébén, hogy nem Edwin van der Sar áll narancsék kapujában, de a fiatal Maarten Stekelenburg tökéletesen helyettesítette. Alighanem így lesz ez most is, még akkor is, ha a kapus első római idénye nem sikeredett éppen álomszerűre. Nem lehet nem megjegyezni, hogy sok éve először két olyan cserekapusuk van a hollandoknak, akikre nyugodtan rá lehet bízni alkalomadtán a ketrecet, hiszen Tim Krul a Newcastle Unitedben, Michel Vorm pedig a Swansea Cityben a világ legjobb csatárai ellen bizonyított – előbbi 6.70-es, utóbbi 6.90-es átlagosztályzatot elérve a Premier League-ben.

VÉDELEM, KLASSZISOK NÉLKÜL

„A hollandokra mindig is jellemző volt, hogy nagy hátvédegyéniségek köré szervezték meg hátsó alakzatukat, ám az utolsó mohikán, Jaap Stam visszavonulása után nem jelentkezett méltó utód” – írtuk már a dél-afrikai torna előtt is. Jelentjük, a helyzet változatlan, de a Johnny Heitinga (Everton), Joris Mathijsen (Málaga) kettős már évek óta egymás oldalán futballozik, különösebb sallangok nélkül, megbízhatóan. Utóbbi sérülése kisebb pánikot okozott, hiszen a kispadon nincs ugyanilyen képességű helyettes, Wilfred Bouma (PSV), Ron Vlaar (Feyenoord) és Khalid Boulahrouz (VfB Stuttgart) minden rutinja ide vagy oda. Egy újabb alapember kiesése nem hiányozna, hiszen a bal oldali védő, Erik Pieters alapemberré nőtte ki magát a selejtezők során, de lábközépcsonttörése miatt kihagyja a tornát. Őt az a Bouma pótolhatja majd, aki nemrégiben két idényen át pihent bokatörése miatt, de a PSV-ben jó formába lendült. Ő középen és bal oldalon is bevethető, ám meglehet, mégis az őstehetség tini, Jetro Willems lesz majd a Pieters-utód – aki meglepő módon szintén PSV-s.
A jobb oldal az ajaxos Gregory van der Wiel felségterülete, az ő tartalékja a sokoldalú Boulahrouz, de Heitinga is képes itt játszani. Van der Wiel egyébként képes hatékonyan segíteni a támadásokat, és egy jól sikerült Eb után hat ökörrel sem lehet majd az Ajaxban tartani.

MÁR NEM ŐRJÖNGŐ ÖTÖS

Az oranje igazi átütőerejét mindig is az ötletes, villámgyors, jól cselező és pontosan lövő középpályások adták, és most sincs belőlük hiány. Igaz, a karmester Wesley Sneijder nincs már olyan formában, mint Dél-Afrikában és előtte, sokat szenvedett mostanában az Interben; de helyettese, Rafael van der Vaart újjászületett a Tottenhamben. Mögöttük most is Mark van Bommel, a kapitány veje fog szűrni, bár nagy kérdés, mennyire bírja majd erővel a végjátékokat a 35 éves középpályás, aki az Eb után hazatér a Milantól a PSV-hez. Mellette nem a közutálatnak örvendő, nyílt színi műtéteket végrehajtó De Jong, hanem az összjátékhoz sokkal jobban értő Kevin Strootman (PSV) kapott helyet a selejtezők alatt. A bal oldal, nem vitás, az ördögös Arjen Robbené, akit távolléte alatt a liverpoolos Dirk Kuyt helyettesített, megfelelően. Ő természetesen nem képes úgy futballozni, mint Robben, már csak alkata miatt sem, de hatalmas mezőnymunkája miatt igazi kapitánykedvenc – még úgy is, hogy klubcsapatában idén szürkén futballozott, lásd 5.90-es átlagát. Elképzelhető, hogy miután átadja helyét a bal oldalon Robbennek, ő átvonul a másik szélre.

A keret tagja még a sportingos támadó középpályás, Stijn Schaars, aki valószínűleg nem sok lehetőséget kap majd, nem úgy, mint a barcelonai szélső, a már régóta sérüléseivel bajlódó Ibrahim Afellay. A jobb szélen bevethető a keret egyik meglepetésembere, Luciano Narsingh, aki biztatóan játszott az elmúlt idényben a Heerenveenben, de ő még a jövő embere.

KÉT FÉRFI, EGY ESET

Az egy szem csatár posztjára két bombaformában lévő támadó pályázik: az arsenalos Robin van Persie és a schalkés Klaas-Jan Huntelaar. Előbbiről sokat elmond, hogy a Premier League gólkirálya és „aranylabdása” lett, utóbbi pedig német gólkirály és az Európa-liga ezüstcipőse. Előbbi fog kezdeni a hírek szerint, bár az sem egy rossz elképzelés, hogy ő lesz a jobbszélső, Huntelaar pedig a középcsatár. Van Persie ugyanis ballábas lévén képes a jobb oldalról befelé törve is gólerősen, hasznosan futballozni; vetélytársa pedig az Eb-selejtezők gólkirálya lett, imponáló, 8/12-es mérleggel. Ezen a poszton képes még Kuyt is helytállni, de a keret tagja a Twente gólvadásza, a kiváló adottságokkal bíró Luuk de Jong is.

MIRE SZÁMÍTHATUNK A HOLLANDOKTÓL?

A 4–3–3-tól a 4–4–2-n át a 4–2–3–1-ig terjed a hollandok taktikai repertoárja, de szinte mindig ez utóbbit alkalmazzák mostanában, nem pedig az „ősi” 4–3–3-at. „Kérdés, mennyire töltik meg tartalommal” – halljuk fejünkben a magyar szakértőket, de csak remélni tudjuk, hogy nem durvulnak el a hollandok menet közben, mint Dél-Afrikában, hanem a labdarúgás egy sokkal játékosabb, humánusabb műfaját láthatjuk majd tőlük. Fegyelmezett védelem, világból kifutó szűrők, ötletes szélsőjáték, kreatív karmester, váratlan megoldások, villámgyors ellentámadások és egy gólgyáros középcsatár – talán ez többet ér 2012-ben, mint 2010-ben a sarabolás.