Giovanni Trapattoni – edzőportré

A torna idején már 73. évét betöltő „Trap" játékosként – kőkemény, nagy munkabírású fedezet, középpályás volt – a Milan és a Varese mezét viselte, és 17-szer szerepelt az olasz válogatottban. A piros-fekete klubbal 2–2 bajnoki címet és BEK-győzelmet, 1-1 Olasz Kupát és KEK-et nyert (például Fabio Cudicini, Karl-Heinz Schnellinger, Kurt Hamrin, Cesare Maldini, José Altafini vagy Gianni Rivera oldalán), de igazából edzőként lett világhírű.

Eme pályáját a Milannál kezdte (1973–76), sikertelenül, majd tíz éven át a Juventus mestere volt, és hat bajnoki címet, két Coppa Italiát, továbbá 1-1 BEK-et, KEK-et, UEFA-kupát, európai Szuperkupát valamint Világkupát nyert a „zebrákkal". Ez 13 diadal, amelyeket további hét követett az Inter, újra a Juventus, valamint a Bayern München élén (itt népkedvenc lett borzalmasan viccen német tudása miatt). Később edzette a Cagliarit (csak innen rúgták ki), valamint a Fiorentinát is.

Torinóban egyébként legnagyobb sikereit a Stefano Tacconi –

Luciano Favero, Sergio Brio, Gaetano Scirea, Antonio Cabrini –

Massimo Bonini, Massimo Briaschi, Marco Tardelli, Zbigniew Boniek – Paolo Rossi, Michel Platini tizeneggyel érte el, de már az Angelo Peruzzi – Massimo Carrera, Júlio César, Jürgen Kohler, Marco De Marchi – Dino Baggio, Giancarlo Marocchi, Andreas Möller, Antonio Conte – Roberto Baggio, Gianluca Vialli (Paolo Di Canio, Fabrizio Ravanelli) vonulattal vonult el.

Az Interben edzette Walter Zengát, Giuseppe Bergomit, Riccardo Ferrit, Andreas Brehmét, Nicola Bertit, Lothar Matthäust, Aldo Serenát, Jürgen Klinsmannt és Giuseppe Baresit is; a Bayernnél Oliver Kahnt, Matthäust, Thomas Helmert, Mario Baslert, Christian Ziegét, Mehmet Schollt, Thomas Strunzot (nagy ellenségét), Klinsmannt és Ruggiero Rizzitellit; Firenzében a Francesco Toldo, Jörg Heinrich, Tomás Repka, Amor, Sandro, Rui Costa, Moreno Torricelli, Gabriel Batistuta, Edmundo, Luis Oliveira féle gruppot, Salzburgban pedig Orosz Pétert is.

A 2000-es Európa-bajnokság után vette át az olasz válogatott irányítását, amikor Dino Zoff lemondott, mert Silvio Berlusconi miniszterelnök, a Milan elnöke megvádolta azzal, hogy rossz taktikája miatt veszítették el a franciák elleni döntőt. Trapattoni a nemzeti csapatot kivezette a 2002-es vb-re, ahonnan a squadra az ecuadori Byron Moreno játékvezető (játékvezető...) ténykedése miatt idő előtt távozott. „A portugáliai Eb a második (és alighanem utolsó) nagy tornája lesz a squadra azzurra élén" – írtuk róla a torna előtt 2004-ben, de azt senki sem gondolta volna, hogy micsoda botrányosan gyenge futballal pottyannak majd ki az azúrkékek az Eb-ről, már a csoportkörben.

Ezt követően a Mester túrára indult: egy sikeres idényt töltött el a Benficánál, megbukott a Stuttgartnál, sportigazgatóskodott a Red Bull Salzburgnál Matthäusszal, majd 2008 végén innen, Ausztriából igazolt az ír válogatotthoz. Kétéves szerződést kötöttek vele, évi kétmillió eurós fizetésért.

„Azért szerződtem Írországba, hogy ott lehessek az ország válogatottjával a dél-afrikai világbajnokságon. Ez egy nagy kihívás, amiért az elkövetkezendő két évben sokat kell dolgoznunk" – mondta kezdésként. Nem is sok hiányzott ehhez, a franciák elleni pótselejtezőn csak Thierry Henry kezes gólpassza akadályozta meg az ír vébé-törekvéseket. Bár hívta a török és a nigériai labdarúgó-válogatott is, maradt, és nem is hiába, hiszen végre kivezette a zöld mezeseket a kontinensbajnokságra.

„Nagyon fontos, hogy fejben még mindig tiszta vagyok, és az egészségemre sincs panasz – nyilatkozta az Independent nevű lapnak a már 70 fölötti Trapattoni. – Hogy meddig szeretnék még dolgozni? Amíg kilencvenéves nem leszek. Büszke népet ismertem meg az írekben, akiknek sorsa nagyban hasonlít az enyémhez. Mindkettőnknek voltak nehéz időszakaik, amelyen azonban később felülemelkedtünk. Mondtam a fiamnak és az unokámnak: az életben fontos, hogy mit teszel, hiszen semmit nem adnak ingyen. Ezt a válogatott játékosai is átérzik, ami döntő lehet."

Bár túlzott elvárásokat nem fogalmaztak meg vele és legénységével szemben, az mellette szól, hogy rendelkezik egy kiváló kapussal Shay Given személyében, védelmét az angliai pontvadászatokban megedződő bekkel erősítik, a középpályán Damien Duff és Aiden McGeady személyében kreatív játékosokkal is rendelkezik, elöl pedig a gólerős Robbie Keane élete utolsó nemzetközi tornájára igen motiváltan és kipihenten érkezik majd az MLS-ből.

Ha mindez nem segít, jöhet a babona: abból a zárdából, ahol testvére apáca, egy üvegcse szentelt vizet locsol a mérkőzések előtt a pályára, néha izgalmas pillanatokban pedig saját csuklójára is. Egyébként nem csupán babonás, hanem mélyen vallásos, a vatikáni válogatottat is pallérozza olykor-olykor.