A szurkolók joggal tartják, hogy a játékvezetőkről feltehetőleg csak egy-egy nagy esemény előtt jó beszélni, alatta és utána semmiképp sem, hiszen csak a hibákról esik szó. A topjátékvezetők is hasonlóan vélekednek, így mi is annak reményében vettük számba őket, hogy a világbajnokság ideje alatt nem kell sokat írnunk róluk.

Carlos Amarilláról és Mohamed Benuzáról bizton állíthatjuk, hogy negatív szövegkörnyezetben nem fog elhangozni a következő egy hónapban a nevük, a már a bevezetőben is említett két sporttárs asszisztense ugyanis nem tudta teljesíteni a FIFA előírta követelményeket a fizikai teszten, így – akárcsak négy éve a görög Kirosz Vaszarasz – nem lehet ott a vb-n.

De lássuk, kik azok, akik Dél-Afrikában is jelentős feladatokat kaphatnak! Az előzetes információk szerint a 29 játékvezető-trióból 24 kap feladatot a seregszemlén. A négy évvel ezelőtti vb-hez képest olyan markáns játékvezető-egyéniségek vonultak vissza, mint a német Markus Merk, a szlovák Lubos Michel vagy az akkor – eddig egyedülálló módon – a nyitó mérkőzést és a döntőt is levezénylő argentin Horacio Elizondo. Nem találkozunk már Graham Poll és Valentin Ivanov nevével sem, igaz, erre a németországi vb-n vezetett mérkőzésük után nem is lehetett pénzt tenni a fogadóirodáknál, az angol játékvezető neve Josip Simunic három sárga lapjával, míg az oroszé a „nürnbergi csataként” elhíresült portugál–holland ütközettel fonódott össze.

A brazil Carlos Simon és a kolumbiai Óscar Ruiz immár harmadik világbajnokságára készül. Előbbi a játékvezetői keret doyenje. A 45 éves felső korhatárba még éppen beférő temperamentumos játékvezetőnek egyébként egy tavalyi Flamengo-mérkőzés, illetve az azt követő eltiltás miatt nincs túl jó sajtója, ami bizonyára érzékenyen érinti, hiszen újságíró az eredeti foglalkozása…

Simonnak egyébként azért sem jöhetett jól a „kényszerpihenő”, mert az angol Howard Webb és a japán Nisimura Juicsi mellett ő vallhatja magát profinak a játékvezetők közül, mindenki más egyéb elfoglaltsága mellett, szabadidejében műveli a „játékos-terelgetést”.

Amint a foglalkozások számbavételénél kiderült, a játékvezetők „slágerszakmája” a pedagógusi hivatás – a dolgozatjavítás bizonyára könnyen összeegyeztethető a hétvégi mérkőzésekkel, máskülönben mivel magyarázható, hogy heten is ezt a pályát választották. A foglalkozások listáján végignézve egyébként is találkozunk érdekességekkel, a salvadori Joel Aguilar FIFA-adatlapján nemes egyszerűséggel az szerepel, hogy professzor, de az is érdekes, miként lesz egy szociológusból (Alberto Undiano Mallenco) játékvezető.

A guatemalai természettudós (nem tréfa, több forrás is így említi), Carlos Batres valószínűleg duplán is profitál a dél-afrikai zöld területek közelségéből, örömmel teheti, hiszen nyolc év után jutott el ismét a vb-re, négy éve sérülés miatt lemaradt a németországi tornáról.

A legjobb dolga alighanem mégis Stéphane Lannoynak van. A francia spori videojátékok forgalmazásával keresi a kenyerét, így nem meglepő, hogy 40 évesen is hobbija a joystick gyakori rángatása. Könnyen lehet, hogy számára a játékvezetés csak ürügy, s a játékosok közeli tanulmányozásával jövőre új játékkal jön ki a piacra, alaposan feladva a konkurenciának a leckét.

A keretből a mexikói Archundia játékvezető – akit Mexikóban mindenki csak Armandóként ismer, a FIFA-kiadványokon viszont tendenciózusan Benitóként emlegetnek… – a legrégebb óta FIFA-kerettag, az új-zélandi tengerésztiszt, Michael Hester pedig mindössze három éve kapott nemzetközi minősítést. Érdekesség, hogy mindkét sporttársnak egy honfitársa is ott van a vb-n – mellettük még Uruguayból van két játékvezető.

A másik mexikói sporinak, Marco Rodrígueznek van a legijesztőbb beceneve („Chiquidrácula"), amit egy tv-sorozatból kölcsönöztek, míg az argentin Héctor Baldassit Nyuszinak csúfolja a közönség (a spanyol szó nőnemű megfelelőjével). Míg Jorge Larrionda csodálkozva tapasztalta, hogy külföldről érkező e-mailek címzésében Jorge F. Larrionda néven szerepel, mígnem beleolvasva a levelekbe, hamar rájött, hogy egy amerikaiaknak vezetett mérkőzés után a Team USA szurkolói kiegészítették a nevét a leggyakrabban használt angol szitokszó rövidítésével.

De térjünk vissza komoly témákhoz! Az már biztos, hogy a nyitó mérkőzésen az üzbég Ravsan Irmatov működik közre. A rendkívül tehetséges ázsiai bíró jelölése abból a szempontból mindenképp meglepő, hogy ő a vb-keret „Benjáminja” a maga 32 évével, így a pályán várhatóan több olyan játékost is meg kell majd fegyelmeznie – mint például Cuauhtémoc Blancót –, aki idősebb nála.

Arra alighanem a négy évvel ezelőttinél jóval kisebb az esély, hogy a döntőt is a legfiatalabb FIFA-jelvényes kapja meg, de mi, magyarok alighanem nagyon örülnénk a második a legfiatalabbnak (lásd keretes írásunkat lejjebb). S hogy mégis kik lehetnek esélyesek a finálé levezénylésére?

Dél-Amerikából a fentebb említett Simon mellett az uruguayi Jorge Larrionda bír nagy respekttel, ő négy éve vezetett már elődöntőt (Francaiország–Portugália). Afrika reménykedik egy döntős szereplésben, de lehet, hogy csak egy játékvezető delegálásával lehet majd kiengesztelni (ha így vesszük, a Seychelles-szigeteki Eddy Maillet sem esélytelen), de meglepő lenne, ha nem valamelyik európai országból kerülne ki az utolsó találkozó sípmestere.

Wolfgang Stark, Roberto Rosetti és Howard Webb is alkalmas a döntő levezénylésére  – őket könnyen lehet, hogy válogatottjuk akadályozza meg e szép feladat megoldásában. A fogadóirodáknál egyelőre Massimo Busacca a nyerő. A svájci játékvezető a keretben egyik legjobb fizikumú, megfelelő tapasztalat (UEFA-kupa-, BL-döntő, Eb-elődöntő) áll mögötte, játékospárti felfogása és hanyagnak tűnő stílusa mellett gyakorlatilag nagyobb botrány nélkül sípolta végig az elmúlt éveket.

Jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot, mert tavaly ősszel bemutatott a Young Boys szurkolóinak, akik gyakorlatilag már a kezdő sípszó előtt keresetlen szavakkal illették – ám végül a találkozón balhé nem történt., a derék helvét pedig utólag elismerte, hagyta magát provokálni, és tette „érthető emberi reakció volt”.

„Nem vagyok Isten, hibázhatok…” – ez már Busacca egyik későbbi, több helyütt is idézett mondata. Dicséretes önkritika, ami alighanem elengedhetetlen a jó működéshez. S nem árt megjegyezni, a 2006-os vb előtt sokan Graham Pollt tartották előzetesen az egyik legesélyesebbnek a finálé levezénylésére.