Oranje: csupán ezüstöt ért a totális futball

Így múlik el a világ dicsősége: Anglia, a nyolc évvel azelőtti világbajnok sehol – de olyan tradicionális futballhatalmak, mint Spanyolország, Csehszlovákia és Franciaország sincs ott az NSZK-beli tornán. Csakúgy, mint Magyarország együttese, akárcsak négy esztendővel korábban, amikor 1970-et írtunk, és Mexikót.

Illovszky Rudolf csapata hiába küzdötte végig a selejtezőket veretlenül, a hozzá hasonlóan nyolc pontot gyűjtő Svédország és Ausztria mögött rosszabb gólkülönbségével csak a harmadik helyet tudta megszerezni a négy csapatot felvonultató 1. csoportban. A csoportelsőség szempontjából sorsdöntő magyar–svéd találkozón 80 ezer szurkoló gyűlt össze a Népstadionban, ahol kétszer is vezettünk ugyan (1–0-ra és 3–2-re), de mégsem tudtuk kiharcolni a győzelmet.

A 3–3-as végeredmény – amelyet Ralf Edström szerencsés fejessel alakított ki a 76. percben – a vendégeknek kedvezett, akik még Máltát, majd a pótselejtezőn Ausztriát is megverve jutottak ki a világbajnokságra.

KATONÁS REND, TOTÁLIS FUTBALL

Ahol aztán ott van a mezőnyben Zaire, Haiti, Ausztrália és az NDK is. Csupa-csupa egzotikus és új résztvevő. Utóbbi gárda feltűnése már csak azért is pikáns, mert éppen a házigazdákkal sorsolták össze – németek a németek ellen. Mit ad isten, a nyugatnémet válogatott pont az „Ossiktól” szenvedi el egyetlen vereségét a vb-n; az ikonikus ütközet egyetlen gólja a Magdeburg olimpiai bronzérmes, KEK-győztes középpályásának, Jürgen Sparwassernek a nevéhez fűződik.

Az NSZK – a hivatalos kabalafigurák, a két esetlen kisfickó, Tip és Tap után szabadon – az addigi „legtip-topabb”, legkatonásabb, legjobban szervezett világbajnokságot hozza tető alá. Muszáj is mindennek klappolnia, muszáj rendnek és fegyelemnek lennie, túl közel van ugyanis az 1972-es müncheni olimpián történt merénylet (palesztin terroristák izraeli sportolókat ejtettek túszul) emléke. A futballistákra ezért biztonsági emberek vigyáznak szinte mindenhol. Persze, a gyepet kivéve...

A gyepen a totális futballal kirukkoló Hollandia az úr. Legalábbis kezdetben. Veretlenül, egy pontot elhullajtva masírozik be a döntőbe; a legszebb focit játssza, Johan Cruyff mesterien fogja össze a társulatot. Az oranje valósággal gálázik a (tornák során először lebonyolított) második csoportkörben, előbb az argentinokat üti ki 4–0-ra, majd az első fázisban még veretlen keletnémeteket veri meg 2–0-ra, végül pedig jön a címvédő brazilok elleni 2–0.

A hollandokhoz hasonlóan 1938 után ismét vb-résztvevő lengyel alakulat a torna egyik legüdébb színfoltja. Rendkívül gólerős, Grzegorz Lato meg sem áll hét találatig, de az ötöt, illetve hármat vágó Andrzej Szarmach és Kazimierz Deyna is szépen kiveszi a részét a termésből. Bronzérem a jutalmuk.

Aztán ott vannak a csoportjukat a brazilok előtt megnyerő jugoszlávok, akik kilenc góllal tömik ki szegény zairei csapatot. A Bogicsevics, Oblak, Dzsajics húzta plávikat az egyik helyi lap a négy közé várja. Utóbb kiderül: rosszul ítélte meg a jugók esélyeit.

Nem úgy, mint a házigazdákét. A nationalelfet szinte minden hazai (és külföldi) orgánum meg szakember a döntőbe tippeli – és a Beckenbauer, Müller, Overath, Maier, Breitner, Hoeness nevével fémjelzett együttes el is jut a müncheni fináléig.

BECKENBAUER KONTRA CRUYFF

A bajor fővárosban tehát NSZK–Hollandia csúcsderbire kerül sor. Franz Beckenbauer Johan Cruyff ellen, a precizitás a virtuozitás ellen, az esélyesek a még esélyesebbek ellen. A finálé igazodik a torna korábbi mérkőzéseihez a tekintetben, hogy rendkívül szigorú biztonsági intézkedések vonatkoznak rá: a kezdés előtt az Olimpiai Stadiont tüzetesen átvizsgálják.

A civilben hentesmester angol játékvezető, Jack Taylor (a mi Palotai Károlyunk volt a tartalékja!) vezeti fel a csapatokat, és alighogy útjára indítja a labdát, újfent a sípjába fúj: büntető! Ő ítél először, majd ugyanő másodszor is tizenegyest világbajnoki döntőben.

A 2. percben Johan Neeskens, a 25.-ben Paul Breitner az ítélet-végrehajtó (1–1). A szünetben, az öltözőbe menet Taylor megrendszabályozza a szájaló Cruyffot – villan a sárga. A holland „cséká” nem véletlenül ideges, akkor már a németek vezetnek 2–1-re.

Második félidő. Berti Vogts, a Terrier leveszi a pályáról a narancsmezes karmestert. A második nyugatnémet gól szerzője, Gerd Müller lő még egyet, de Taylor azt nem adja meg. Les – pedig nem volt az.

Letelik a 90 perc, az NSZK ujjong, Hollandia romokban. Az olasz Silvio Gazzaniga által megalkotott Világkupa, a Dresden Bank páncélterméből előhalászott vadonatúj világbajnoki trófea Ferenc Császár kezében emelkedik először a magasba.

A KORÁBBI RÉSZEK
• 1. vb, 1930, Uruguay
• 2. vb, 1934, Olaszország
• 3. vb, 1938, Franciaország
• 4. vb, 1950, Brazília
• 5. vb, 1954, Svájc
• 6. vb, 1958, Svédország
• 7. vb, 1962, Chile
• 8. vb, 1966, Anglia
• 9. vb, 1970, Mexikó