Franciaország: Deschamps megtörte a csöndet – íme, az Eb-fiaskó okai!

„Az ember tudja, mire képes, és idővel látja, hogy abból mit valósított meg. Ha a kettő között jelentős a különbség, annak a megemésztése a legnehezebb feladat. Nekem mostanra sikerült – mondta egyebek mellett Didier Deschamps, gyorsan konkretizálva is, mire gondol elsősorban: – A nyolcvanadik percben három–egyre vezetni Svájc ellen, majd feldolgozni azt, ami utána következett. A csapatban koncentrálódó erő és a ránk mindig is jellemző összetartás ismeretében ennek nem szabadott volna megtörténnie. Három–hármas állásnál érthetően idegesebbek lettek a játékosok, de tudniuk kellett, hogy a hosszabbításban még kiharcolhatjuk a továbbjutást, sőt akár előbb is, lám, ott volt Coman kapufája. De persze ezt az érzést el kell engedni, jobb, ha a tényeknél maradunk, még akkor is, ha meggyőződésem szerint három–egynél sem a stadionban, sem máshol nem akadt ember, aki kételkedett volna a továbbjutásunkban.”

Apropó, Kingsley Coman! A pénteken megjelent interjúban szóba került a Svájc elleni nyolcaddöntő sokat emlegetett epizódja, a hosszabbítás szünete, amikor – a tévékamerák tanúsága szerint – Deschamps hiába győzködte a lábát láthatóan fájlaló Bayern-támadót, hogy engedje magát lecserélni, a játékos ellenállt. A kapitány szerint valójában szó sem volt ellenállásról; ő nagyon emberinek tartja, ha egy labdarúgó, aki sérülés miatt egyszer már lemaradt országa egy nagy diadaláról (vb-arany, 2018), az újabb lehetőség kapujában mindenáron futballozni szeretne.

„Valóban vitatkoztunk, mert abban a fizikai és lelkiállapotban is játszani szeretett volna, hitte, hogy tud is, én viszont másképp láttam, hiszen izomsérülésről volt szó. Néhány perc elteltével aztán ő is belátta, hogy nem fog menni. Megértettem őt, nem akarta megadni magát, semmi rossz szándék nem munkált benne.”

S ha már itt tartunk: Deschamps visszatért arra a konfliktusra is, amely Paul Pogba és közte alakult ki ugyanazon a mérkőzésen arról, hogy 3–1-es vezetésnél mi lett volna a helyes taktika – támadni a negyedik gólért vagy a védekezésre összpontosítani?

„Nem arról van szó, hogy egyetértünk-e vagy sem, ezt a nyári szünetben többször is átbeszéltem vele. Paul igazi versenyzőtípus, ez igaz. Támadjunk többet vagy kevesebbet, húzódjunk vissza vagy ne… azokban a pillanatokban sajnos nem voltunk képesek kimondani azt, hogy »elég volt, ez lesz, és kész«. A tanulság az, hogy jobb egy kicsivel kevesebbet villogni és egy kicsivel jobban összetartani.”

A korábbi világ- és Európa-bajnok elhárította azokat a kritikákat, melyek szerint a válogatott tagjai fizikailag nem voltak jól felkészítve az Eb-re. Szerinte a németek elleni első meccsen látszott, hogy az erőnlétük rendben van, „és ha újrakezdhetnénk (a felkészülést), mindent ugyanúgy csinálnék”.

„Nincs kedvem kibúvókat keresgélni, pontosan tudom, hogy az egyetlen felelős én vagyok – jelentette ki Deschamps. – Ez egy ilyen beosztás. Ugyanakkor tudom, hogy továbbra is képes vagyok ellátni ezt a feladatot. Ha jól teljesít a csapat, akkor sem látom rózsaszínben a világot, amikor pedig kudarcot vallunk, akkor meg nem minden fekete. A kiesésünk okai sokfelé gyökereznek, de a felelősség az enyém. Háromvédős rendszerben játszani nem feltétlenül hiba, ez csupán egy taktikai választás, amelyre jó okom volt. Kétségkívül eltávolodtam valamelyest az eredeti elképzeléseimtől, kerestem a megoldást a támadójátékunk élénkítésére, s ez egy kicsit a védekezés rovására ment, még ha törekedtem is arra, hogy a változás legfeljebb minimális károkkal járjon. Akadt néhány tényező, ami nem vitte előre a dolgokat, például a szélsőhátvédeinket sújtó sérülések, a három csoportmeccsel járó fáradtság.”

A francia kapitány szükségesnek tartott emlékeztetni arra, hogy „különleges” Európa-bajnokságon vagyunk túl, például a legjobb négy közé jutó válogatottak mindegyike saját közönsége előtt játszotta a csoportmérkőzéseit – amiben az ő alakulatának nem lehetett része (mint ismert, a németeket Münchenben verték 1–0-ra, a mieinkkel és a portugálokkal Budapesten játszottak döntetlent, mielőtt Svájccal szemben elveszítették a tizenegyespárbajba torkolló nyolcaddöntőt Bukarestben).

A felvetést, hogy Benzema visszatérésével megbomlott volna az egyensúly a támadósorban, Deschamps határozottan cáfolta, a Real Madrid csatára „nagyon jól elvégzett minden munkát, amit el kellett végeznie”. Kylian Mbappé eltökéltségével, lelkesedésével nem volt probléma, „bár nem a remélt és saját maga által is elvárt hatékonysággal futballozott”, ezzel együtt továbbra is olyan labdarúgónak tartja őt, „aki akkor is képes egymaga eldönteni meccseket, ha nincs a legjobb formában”.

Ami Olivier Giroud-t illeti, az Eb előtti felkészülés idején a nyilvánosság elé vitt panaszával nem szerzett magának jó pontokat a kapitánynál.

„Megmondtam neki, és ő is tudja, hogy nem kellett volna ilyesmit nyilatkoznia. Végig egyenes és egyértelmű voltam vele, februártól egyre kevesebbet játszott klubszinten, én pedig senkinek sem garantálhatok játékidőt” – fogalmazott Deschamps, érzékeltetve, hogy a Giroud-dilemmát még nem zárta le magában.

S hogy miért nem fordult meg a fejében a lemondás gondolata?

„Nem csupán a poszt megtartása lebeg a szemem előtt, amikor folytatni akarom. A francia válogatottnál dolgozni a legszebb szakmai kihívás a pályafutásom során. Játékosként magam döntöttem el, mikor hagyom abba, most azonban alakulhatott volna másként is – utalt Deschamps a szövetség elnökével, Noël Le Graëttel a közös munka folytatásáról tartott, Eb utáni megbeszélésére. – Az elnök úr jól ismer engem, bízik is bennem, de az ő pozíciójában természetesen személyesen kellett meggyőződnie arról, hogyan látom én a jövőt. Nos, a munkakedvem és az eltökéltségem a régi, ráadásul nagyon jól ismerem ezt a keretet, és meg vagyok győződve arról, hogy sok szép eredmény van még bennünk.”

Deschamps jövő csütörtökön hirdet keretet a franciák következő világbajnoki selejtezőire. A D-csoportot három találkozó után hét pontjukkal vezető „kékek” szeptember elsején Bosznia-Hercegovinát fogadják, 4-én Ukrajna vendégei lesznek, 7-én pedig a finneket látják vendégül.