Nincs Belga csoda

Belgiumban tíz évvel ezelőtt átalakították az utánpótlás-képzést. Azóta játékosaik a nemzetközi piac legkelendőbb árucikkei, rendszeresen szereplői a korosztályos Európa-bajnokságoknak, ontják a tehetségeket és nem a tisztes helytállásért utaznak a brazíliai felnőtt-világbajnokságra.

Nagy-Pál Tamás • A belga labdarúgó-válogatott a szakemberek nagy része szerint titkos favoritként utazik nyáron Brazíliába, a világbajnokságra, ahová egyébként könnyedén, csoportgyőztesként jutott ki. Bár személyes véleményem szerint a nagy kiugrást inkább a 2016-os Európa-bajnokságon lehet a várni a rendkívül fiatal csapattól, magyar szempontból elgondolkodtató: hogyan fejlődtek tíz év alatt annyit, hogy Európa hátuljáról az élére ugorjanak? Erre keressük a válaszokat, honlapunk hivatását követve természetesen az utánpótlásban, bár minden valószínűség szerint egyébként is ott találnánk.

Mekkora volt a krízis?

Belgium nemzeti tízenegye 12 éve nem járt világbajnokságon, de Európa-bajnokságon is 2000-ben volt utoljára jelenése, társrendezőként. Pedig hozzánk hasonlóan a Benelux-államban is van történelme a labdarúgásnak – még ha nem is akkora -, hiszen Eb ezüst- és bronzérmes is volt a válogatott, az 1986-os vb-n pedig a hatodik helyen végzett. Hat évvel ezelőtt azonban történelmi mélypontra jutottak, a 71. helyre csúsztak vissza a világranglistán.

Persze a belgák élelmesebbek annál, mint hogy 2008-ig vártak volna az újjáépítéssel, már egy évvel korábban látszott, hogy szép lassan ismét felfelé vezet az út, hiszen eljutottak az U21-es kontinenstornára. De ne szaladjunk ennyire előre.

Első lépések

Az ország futballvezetőinek már a 2002-es vb után eljutott a tudatáig, hogy új alapokra kell helyezni az utánpótlást, ha vissza szeretnének térni a világ élvonalába. Az akkori technikai igazgató, Michel Sablon ehhez nem röstellte tudományos kutatók segítségét kérni. Az ő tanácsaik nyomán elsőként bevezetett változtatás az lett, hogy amíg azelőtt a gyerekek 11 fős csapatokban játszottak egymás ellen, ezt a létszámot csökkentették, azzal indokolva, hogy sokan egy-egy találkozón közülük labdához sem értek, csak futottak a pályán. Csak tíz éves kor fölött engedték, hogy tizenegyen legyenek egyszerre a gyepen egy csapatban, a legkisebbek 5, míg a nagyobbak 8 fős csapatokban vetélkedhettek.

Következő lépésként nemes egyszerűséggel eltörölték a legfiatalabbak bajnoki pontvadászatát, mármint papíron, mert a klubok korosztályos gárdái így is megmérkőztek egymással, de mindenféle eredménykényszer nélkül. Rengeteg szakmai vita folyik arról ma is, hogy ez mennyiben jó vagy rossz, mindenesetre a belgáknak eléggé bejött.

A legfontosabb szakmai húzás viszont egyértelműen az volt, hogy az összes klubot rávették: ugyanabban a játékrendszerben képezzék a gyerekeket. A 4-3-3-as felállást választotta a szövetség, mondván, hogy a szélsők így különböző pozíciókat is begyakorolhatnak, és a középpályások taktikusabb játékra kényszerülnek. Természetesen mindennek a célja az volt, hogy a korosztályos és a felnőtt válogatott is átvegye ezt a rendszert, amelyet teljes sikerrel tett, ugyanis meglehetősen rövid idő alatt jöttek az első eredmények.

Az első eredmények

Mint már említettem, 2007-ben mutatkoztak az első pozitív jelek, amikor eljutottak az U21-es Eb-re (összehasonlításképpen: nekünk ez utoljára 1996-ban sikerült). Egy évvel később ugyanez a generáció már a pekingi olimpián járt, ahol meglepetésre a negyedik helyen végzett. Ennek a gárdának a gerincét olyan játékosok adták, akik ma már világsztárok, elég, ha csak Vincent Kompanyt (Manchester City), Thomas Vermaelent (Arsenal) vagy Marouane Fellainit (Manchester United) említjük. Emellett 2008-ban és 2011-ben is ott voltak az U19-es Eb-n, de 2012-ben éppen a magyar csapat kárára sikerült kijutniuk– jó érzékű óvásuknak köszönhetően– az U17-es kontinenstornára. Azon a Telkiben rendezett tornán jó pár kollégámmal együtt ámultunk a belgák játékán, akik ellen a mieink emberelőnyben is csak pontot menteni tudtak. És a jelen: Belgium úgy vezeti U21-es Eb-selejtező csoportját, hogy Olaszországban például könnyed, 3-1-es győzelmet aratott.

Nem beszéltek, hanem cselekedtek

Az, hogy ez nem a véletlen, hanem a legjobb pillanatban átszervezett utánpótlás-képzés eredménye, mi sem bizonyít jobban, hogy túlzás nélkül lehet állítani: manapság a belga fiatalok a legkelendőbb árucikkek a labdarúgás világpiacán. Csak néhány példa: a válogatott kapusa, Thibaut Courtois 21 éves, aChelsea játékosa, az Atlético Madridban véd kölcsönben és a Barcelona szeretné megszerezni. A 22 éves Kevin de Bruynéért most készült kifizetni 22 millió eurót a Chelsea-nek a Wolfsburg, Eden Hazardért pedig, aki 17 évesen mutatkozott be a belga válogatottban, a londoni klub perkált le 33 millió angol fontot. De ők, a maguk 22-24 évével már szinte régi motorosoknak számítanak, mert közben ömlenek az újabb tehetségek: Zakaria Bakkali nemrég 17 évesen és 196 naposan ért el mesterhármast a PSV színeiben, de Youri Tielemans még nála is fiatalabb egy évvel, és már az Anderlecht meghatározó labdarúgója.

Bár sokan belga csodát emlegetnek, erről szó sincs: mertek lépni egy nagyot bő tíz évvel ezelőtt, a levegőbe dobott hangzatos mondatok helyett cselekedtek. Az akkori átalakításoknak köszönhetően olyan körforgásba kerültek, amely garantálja nekik, hogy a válogatottjaik 5-10 évig még biztosan a világ élvonalában maradnak.

www.utanpotlassport.hu