Megfelelési Kényszeresek A Magyar Futballbírók

fradisziv.com

Amikor Ferenczi Attilával elkészítettük a játékvezetők működését bíráló videónkat, komoly támadásokat kaptunk a Népsport blogban és máshol is. Most úgy érzem még talán erősebb kritikát is megfogalmazhattunk volna ebben a témában mert egyszerűen értetlenül állunk az azóta eltelt mérkőzések bírói ítélete előtt, és a mindehhez asszisztáló fegyelmi Bizottság határozatai előtt .

Amióta bevezették az alapvonali játékvezetők működését egyszerűen nem tudom mit keresnek a pálya szélén. Nem egy szituációban segíthették volna az immár profivá avanzsált sporikat, de nekem úgy tűnik, inkább csak zavart okoznak az amúgy sem tökéletes összműködésben, és tevékenységük kimerül a fotósok zavarásában. Megértem, hogy van egy sor olyan játékvezető aki elvégezte a tanfolyamot és munkát kell biztosítani a számukra, és az esélyegyenlőséget is fenn kell tartani, hogy mindkét nem képviselve legyen a fociban de ez ne menjen a bíráskodás rovására.

A közelmúltban két olyan eset is volt ami egyszerűen nem fér bele a „hibaszázalékba”. A Pavlovic üggyel foglalkoztunk már de nem tudom nem megemlíteni. A fiatal hátvéd egy kakaskodás után elterült és az őt leütő Lipták megúszta két mérkőzéssel míg a fiatal debütáns horvát hátvéd 3 mérkőzéses eltiltást kapott a semmiért. Egyszerűen nem fér a fejembe hogyan folyhat úgy le egy fegyelmi ülés, hogy nem nézik vissza az eseteket hanem csak a játékvezetői jelentésből és az ő ellenőrzésére kiküldött ellenőri jelentésből tájékozódnak. Pavlovic ügyében nagyon helyesen fellebbezett a Fradi vezérkara és reméljük ér még annyit a rekordbajnok szava, hogy vegyék észre ez így tovább nem működik.

Ami azonban ennek az egész Magyar Labdarúgásnak a legnagyobb szégyene bírói szempontból, az a bohózatba illő kiállítás amit Rodenbücher István kapott az elmúlt fordulóban. Ez a kiállítás példaértékű. Na nem ahogy a tisztelt fegyelmi bizottság gondolja hanem ez az igazi elrettentés a Magyar Futballtól. Ennél az esetnél megmutatkozott mit is ér az alapvonali spori működése. Egy hátasló szaporítószerve jutna eszembe egyből ha MTK szurkoló volnék.

Így Fradistaként csak megdöbbenve látom és ismerem el idáig tévedtem mindenben. Azt hittem ilyen mérvű kisebbségi komplexusból adódó ordító hibát csak velünk szemben engednek meg maguknak, a mindenkinél arrogánsabb a láthatóan komoly megfelelési kényszer alatt munkálkodó játékvezetők. Nem, kérem szépen itt komoly szakmai hibák vannak. Mivel a sporik nem tanulnak játékelméletet sem stílusoktatást sem kapnak ezért nem tudják egyforma felfogásban vezetni a mérkőzéseket. Így a játékosok sem tudják mihez tartani magukat hiába a szépen levezetett alapelvek az MLSZ honlapján. Annak az erőszakos bizonyítása, hogy mindenképpen kellenek az alapvonali sípmesterek egy tenni akarási kényszerbe hajszolja a bírói kart akiket amúgy is sokan támadnak így minden bizonnyal komoly nyomás alatt össze vissza fújkálna, és próbálják a hozzáértés látszatát megtartani . Ennek a bizonyítási vágynak esett áldozatul Rodenbücher István is . Nem tisztünk megvédeni a kék fehérek játékosát hiszen éppen a múlt héten írtuk milyen aljas provokációkat követtek el Szurkolóink ellen a Hungária Körúton, de ez az eset is nagyszerűen példázza mennyire állam az államban a játékvezetői testület és a Fegyelmi bizottság.

Az az arrogancia ahogy pedig mindkét clubbal szemben fellép ez a két „testület” az igazi pártállami időket idézi. Pavloviccal nem beszéltünk az ügy kapcsán – nyilván neki is megvan a véleménye ezután a Mennyeiről - de Rodi nyilatkozata mindent elárul. Ha nem fellebbez 10 meccset kapott volna? Ez a megnyilvánulás is példázza milyen véleménnyel vannak a játékosok a bírókról akik biztos nehéz helyzetben vannak akkor amikor annyi Oscar esélyes teátrista szaladgál különböző mezekben. Vajon mikor látunk komoly eltiltást színészkedésért. Vagy ne adj Uram Isten valaha az orrunkra kötik milyen utasításokkal küldik pályára a sporikat? Kötve hiszem sajnos. Amíg ezeket az anomáliákat nem számolják fel a futball vezetői és csak kizárólag az foglalja le a gondolataikat, hogy a befolyt bírságokat mire költsék ahelyett, hogy a futball iránti alázatból példát mutatnának. Addig amíg a szurkolók akikért ez az egész játék van nem azt látják , hogy a fent nevezett bizottság és bírói kar a játék tisztaságáért dolgozik súlyos milliókért havonta addig ne várjanak tiszteletet mert önmaguk sem adják azt meg a publikumnak. Amíg ez nem változik ne csodálkozzanak a szurkolói megnyilvánulásokon, bíróellenes magatartáson. Ezzel kapcsolatban nagyapám örökbecsűje jut eszembe zárszóképpen.

„ Aki szajhának áll ne csodálkozzon ha ….!”