Az akadémiák varázslatos világa

Írta: baryÍrta: bary

Nagy napok voltak a végeken. 2015.05.11-én annyi edző gyűlt össze Egerben, hogy végszükség esetén az egri várat is meg tudták volna védeni. Erre nem került sor, ugyanis tíz kredit pont megszerzése volt a tét, törököt meg csak egyet-kettőt lehetett látni, azokat is magyar uniformisban, így hát az előre meghirdetett program szerint hallgattunk és néztünk, mint Jani a moziban. Hallgattuk az akadémiai vezetők prezentációit, majd megtekintettük az akadémiák gyakorlati bemutatóit.

Hét elit akadémia mutatkozhatott be, ezáltal beleláthattunk a mindennapjaikba. A prezentációk hűen tükrözték az akadémiai vezetők gondolkodását, filozófiáját. Érdekes volt látni és tapasztalni, hogy ahány akadémia annyi filozófiai megközelítése a labdarúgásnak, annyiféle módon élnek, dolgoznak, képezik a játékosokat.

Egy közös volt bennük, hogy nem ismernek kegyelmet a tekintetben, hogy a korosztályok legjobbjait akarják tudni a soraikban. Ifjabb Tajti József férfiasan felvállalva meg is jegyezte, hogy ezért lehet őket utálni, de a vezetők ezt várják el tőlük. Meg is van az eredménye, ugyanis már három éve vezetheti a Puskás Akadémiát. Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a meglátásommal, hogy amíg a prezentációk színes kavalkádja pergett a szemünk előtt, néha-néha bevillant egy - egy szürke filmkocka is.

Az alapfogalmak, mint a filozófia, a stílus, a játékkoncepció, a játékszervezési elvek, úgy összekuszálódtak, hogy „Ferenczi Attila” legyen a talpán az, aki ki tudja bogozni. Egy kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy akiknek ez a sportág adja a megélhetését az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Talán azzal kellene kezdeni, hogy: „Uraim, akkor tisztázzuk az alapfogalmakat! Beszéljünk egy nyelvet!”

Így aztán nem fordulhatott volna elő az, hogy amikor az előadó a stílusjegyekről beszél, a játékszervezési elveket sorolja, vagy a játékkoncepciót nem keveri össze a játékszervezési elvekkel, és még sorolhatnám a példákat.

A kedvencem a bioritmus kifejezés volt. A Puskás Akadémia futballistái bioritmus (ébrenlét-alvás, életfunkciók) szerint élik a mindennapjaikat. Nyílván, az edzés – pihenés - tanulás hármas egységének megtervezett programját értik a „bioritmus” alatt. A „vízió”, amit felvázoltak délelőtt, a délutáni bemutató edzésekben tejesedett ki.

Ami a leginkább felcsigázta az érdeklődésemet az volt, amikor az előadók a kreatív játékosok nevelését kiemelten kezelve egyik legfontosabb képzési célként jelölték meg, vagyis olyan játékosok képzését, akik képesek váratlan döntéseket hozni a különféle játékhelyzetekben. Dörzsöltem is a tenyeremet, hogy végre megtudom, hogyan kell kreatív játékosokat nevelni. Nagy hangsúlyt fektettek az átmenetekre is, „meg hát persze a mélységi passzokra”. Miután az egyik vezető megjegyezte, hogy: „Az ördög a részletekben bújik meg.” még inkább fokozódott az érdeklődésem.

Valóban ott bújik meg, de valahogy nem akart előjönni, pedig csalták ki rendesen, mert akkor:

- nem fordulhatott volna elő az, hogy az ék játékos és a középpálya között 30 méteres sáv tátongjon az egyik gyakorlatban,

- vagy a két belső védő nem ácsorog a mélységi passz után a középpálya mögött húsz méterre,

- nem futottak volna egy gyakorlaton belül 10-ből kilencszer lesre a támadók,

- vagy éppen a jól begyakorolt sémákon kívül a játékosok agya is meg lett volna tornáztatva,

- vagy egy támadáson belül a két szélsővédő nem fut egyszerre jobb, ill. balszélső pozícióba,

- vagy talán eszébe jut valakinek, hogy a futballt fejjel is játsszák és a 7x60 percből talán jut öt perc a fejjátékra is (na persze a „fejjátékunk” már tökéletes)

- írd és mond, összesen öt kreatív megoldást nem láttunk a 420 perc alatt, de még annak csíráját sem, mert azt csírájában elfojtották az „útvonaltervezők”.

Szóval sémaedzés, sémagyakorlatok, sémamegoldások, „sémajátékosok” „sémaakadémiák”. De hol van itt a kreativitás, a döntésképesség fejlesztése?

Az edzők edzésvezetési stílusa is megér egy misét. Minden elismerésem a szereplőké, hogy mikrofonnal kihangosítva vállalták a bemutató foglakozásokat, de hát emiatt „Show műsor” lett az egészből. Így aztán nem csak láttuk az eseményeket, de hallottuk is az utasításokat.

- volt, aki színpadon (kínpadon) érezte magát, és be nem állt a szája,

- volt, akinek a vezetési stílusa húzta le a színvonalat, és a gyerekek a bemutató végére úgy szégyellték magukat, hogy szemlesütve álltak a publikum előtt,

- volt, aki jól láthatóan begyakorolt edzést vezényelt, mint egy karmester, dagadt is a melle az önbizalomtól,

- volt, aki a kérdezés módszerét alkalmazta, de szegény gyerekek mit is mondhattak volna…

Láttunk az elitakadémiák jóvoltából vagy százhúsz ügyes gyereket, de aztán semmi többet.

„Üde színfoltja” volt az a nyelvezet, amit a gyakorlatvezetők használtak.

Most aztán tudom, hogy:

- van inaktív játékos (értsd: passzív)

- van neutrális játékos (értsd: semleges)

- egy játékhelyzetben több opció (értsd: választás) közül választhat a kreatív- és a nem kreatív játékos egyaránt

- egyik régióból (értsd: zóna, terület) juttatják a labdát a másik régióba

- pionok (értsd: bója) mellett állnak a játékosok

Mindent egybevetve:

- nem egységes a fogalomrendszer,

- „ahány ház annyi szokás”,

- más-más filozófia jellemzi az egyes akadémiákat,

- az edzők edzésvezetési stílusa is hagy némi kívánni valót maga után,

- az edzésvezetést is tanulni kell,

- sémalabdarúgók képzése folyik,

- a kreativitás is csak lózung,

- nem Béla, hanem a „mélységi passz” a király,

- mindenki csak a mélységi passz előkészítésén gyötrődik,

- stb.

A kreditpontok aláírásáért meg úgy tolongtunk, tapostuk egymást, mintha tűz ütött volna ki a szállodában. Étlen- szomjan sem maradt az, aki vett a háromszáz forintos üdítőből, szendvicsből és kávéból. Még szerencse, hogy nem volt WC-s néni. Legközelebb érdemes lesz ezt a bevételi forrást is megfontolni.

Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon az E-learning tesztben, milyen kérdések kerülhetnek majd az egri szakmai napokon látottakból, hallottakból?

Inkább nem is töröm rajta a fejemet, mert még néhány kreatív kérdés jut az eszembe.