A bar(om)y én vagyok!

Írta: baryÍrta: bary

Szinte látom magam előtt azt a képet, amikor a labdarúgás prominens személyei otthon a konyhábana laptopjuk elé görnyedve olvassák (ha olvassák) bary legújabb posztját. Vörösödik a fejük azidegességtől, mert nem azt olvassák, amit ők láttatnak, amiben benne élnek, amit építgetnek. Baryviszont nem csinál egyebet, mint leírja azt, amit gondol, lát tapasztal, amiben benn él. És ez merőbenmás, mint amit a másik oldal fest a labdarúgásunkról.
Barynak soha nem mondta a lelkiismerete azt, hogy írjon mást, mint amit lát, vagy lásson mást, mintamit ír. Bary időnként tükröt tart a magyar labdarúgás elé, abból az egyszerű okból, hogylabdarúgásunk szembesüljön azzal, ami a tükörből visszanéz rá. Amit bary lát, nem az, mint amit alabdarúgásunk önmagáról lát, ami a tükörből visszanéz rá, vagy a kötelező kincstári optimizmussalfelvértezett tollforgatók írnak.
Hogy egy kicsit vitriolos a toll hegye?
Valóban!
Mivel az elmúlt negyven év minden szennye, piszka, töltötte meg vitriollal a tintatartót.
Bary más oldalon áll, a megtisztulás, a felvilágosodás a szemléletváltozás oldalán.
Magasztos szavak ugye?
Igen!
Ugyanis bary meggyőződése, hogy egyfajta gondolati megtisztulás, szemléletváltozás hozhat csakhosszútávon eredményt, felemelkedést labdarúgásunkban. És ebben a megtisztulásban mindenaktuális vezetőnek nagyon nagy a felelőssége, elsősorban azoknak a vezetőknek, akik pozícióbanvannak, és mindenféle kontroll nélkül hirdetik az igét. Úgy gondolom, hogy időnként szükség van azegyszerű emberek véleményére, a mezei edzők kontrolljára is. Ebben szeretne bary segíteni azoknak,akik képesek másokat meghallgatni, kritikai megjegyzéseit kellő alázattal, a sértődöttség legkisebbjelét sem mutatva kezelni.
Erre van egy idevágó közhely: „Akinek nem inge ne vegye magára!”
Ferenczi Attila által agyoncsépelt szakmai párbeszéd hiányát látszik alátámasztani az a tény is, hogyaz edzők egymás között sustorognak, beszélgetnek erről-arról, de valahogy nem merik, (nem lehet)hangosan elmondani a véleményüket. Nem kapnak erre ösztönzést, megfelelő fórumot. Bary nemakar az edzők szócsöve lenni, de szeretné felhívni a figyelmet a magyar labdarúgás azon területeire,amelyek az évtizedek óta meglévő problémák forrásait jelentik, jelenthetik.
Már sokadszor olvasom azt, hogy mindaz amit bary ír rosszindulatú okoskodás.
Nyilván, akiknek ez a véleményük, úgy gondolják, hogy minden rendbe van a labdarúgásunk körül, atöbbi meg szót sem érdemel. Na, baryt ez a „szót sem érdemel” rész érdekli a legjobban.
Sokszor azt vetik bary szemére, hogy nem látja meg a jót a labdarúgásunkban.
De mit is kellen meglátnia?
Segítsetek!
Erre a felvetésre bary válasza az, hogy minderre megvannak a hivatalból kirendelt, „zsoldosok”.
„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt, ha nem érted,
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” (Kazinczy Ferenc: A nagy titok)
Sokakkal ellentétben barynak fontos a visszajelzés, a kontroll, ezért egy ismerősét kéri meg, hogy
időnként véleményezze az írásait. Fontos, hogy olyan személy legyen az, aki „nem csak” szereti, deérti is a futballt, és nem él benne. Így kívülállóként a belterjesség legcsekélyebb látszata sem áll fennvéleményformálásában.
Mondja is időnként barynak, hogy:
„Nem szoktak így írni a futballról. Nem szeretik hallani a valóságot az emberek.” Nem félsz, hogymegütöd a bokádat? Még rád küldik a titkosrendőrséget!”– sziporkáznak tőle a bölcs gondolatok.
Bary meg csak áll kikerekedett szemekkel és nem hisz a fülének.
Mondja is:
„ Csípjél meg! Ugye nem álmodom, nem Észak-Koreában élünk? Akkor meg mitől tartsak? Csak nem
visznek el a kőbányába, azért mert más véleményem van, és nem éppen uniformizált?
Tudod mit? Válaszolj néhány kérdésemre!
Szerinted nézhető, élvezetes a futballunk?
- Nem!
Sokszor azt látod, amit írnak a futballról?
- Nem!
Több néző van, mint akár öt évvel ezelőtt?
- Nem!
Több tehetség van, mint akár húsz évvel ezelőtt?
- Nem!
A csapataink jobban szerepelnek a nemzetközi porondon, mint harminc évvel ezelőtt?
- Nem!
Az edzőinkért kapkodnak a nemzetközi „edzőpiacon”mint ötven évvel ezelőtt?
- Nem!
A játékosokért sorban állnak a topcsapatok?
- Nem!
Az új stadionokban több a néző?
- Nem!
Hetente jelennek meg szakemberek tollából értékes szakkönyvek?
- Nem!
Egyre több az akadémiákról kikerülő játékos az NBI-ben?
- Nem!
Egy csapatnak is fel tudod sorolni a kezdő tizenegyét?
- Nem!
Nem sok egy kicsit a NEM?
- De IGEN?
Na, végre egy IGEN! Nem volt könnyű kihúzni belőled az a nyamvadt igent!
Ez a felszín, amit mindenki kell, hogy lásson, ehhez nem kell szakszem, szakértelem, viszont engem,az érdekel, ami jóval a felszín alatt néma csendben várja, hogy a felszínre törjön. „… fecseg a felszín,
hallgat a mély” (József Attila: A Dunánál).
Mi van a mélyben, mi az, ami arra vár, hogy a felszínre hozza valaki (valakik)?
- gondolkodásmód,
- szemléletváltás,
- futballkultúra teremtés,
- hagyományteremtés,
- szakmai párbeszéd,
- egységes szakterminológia,
- esélyegyenlőség a tehetséges, de anyagi források hiányában megrekedt edzők segítése,
- szakmai műhelyek létrehozása,
- profi futballelemzők képzése,
- a futballt értő sportújságírók képzése,
- több, diplomás edző (pedagógus) bevonása a labdarúgásba,
- labdarúgó szakújság megjelentetése,
- és még sorolhatnám napestig.
Lehet, hogy a bar (om) y én vagyok, hogy mindezt megírtam, de valahogy a felszínre tört.