S(o)ótlan fiatalok

Írta: bary

A minap egy profi labdarúgó edző nyilatkozatát olvastam egy megyei lapban. Ennek kapcsán nemcsodálkoznék azon, hogy ha elindulna egyfajta magyar össznépi egymásra mutogatás, oda-visszamutogatás a labdarúgás berkein belül. Ugyanis az „MLSZ­ babyk” szakmai bonyodalmat,bizonytalanságot okoztak a profi csapatok háza táján. De nézzük, hogy mit is nyilatkozott a prolicences kolléga:
„Nem tudom, hogy mit tanítanak az akadémiákon ezeknek a gyerekeknek, de már az
edzőmeccseken is sűrűn előfordultak helyezkedési hibák, a mostani bakik pedig mindent
tetéztek.”
Adta magát a kérdés:
Mit is tanítanak az akadémiákon?
Nyílván azt, amit Ő is tanult az edzőképzésen a „B” az „A” és a „Pro” licence megszerzésekor. A„fiatal­ szabály” egy kicsit megzavarta az elméket, és amnéziát okozhatott néhány edző esetében.
Azt gondolom, amit Pistike megtanult, azt István sem felejtheti el. Szóval, amit megtanult!
A helyezkedési hibákat ki lehet javítani, csak egy kicsit foglalkozni kell vele az edzőmérkőzésekután az edzésen.

Egyébként, pedig miért kell csodálkozni ezen, amikor válogatott játékosokkövetik el a helyezkedési hibák tömkelegét mérkőzésről - mérkőzésre. A legaktuálisabb példa erre
az, hogy az EB kijutásunk is egy fiatal rutintalan játékos felkészületlensége („felkészítése”) okánelúszhat.
Mit is értek ezen?
Válogatott szinten tudni kell azt, hogy mit kell csinálnia egy kapufás játékosnak akkor, amikor alabda a büntető területen kívül van, ha pedig nem tudja, akkor fel kell készíteni rá.
Mourinho szerint:
„A részletektől lesz jobb egy csapat, a részletek segítségével győzhetsz. A futball
alapvetően csapatsport, a csapat pedig jobb akkor, ha foglalkozol a részletekkel.”
Nagy Ádám sorsdöntő hibát követett el akkor, amikor nem futott ki az öt és felesen belülről, ésnem állította lesre az ott tartózkodó Laffertyt. Hogy kinek kellett volna felkészíteni erre, azt döntseel ki­-ki maga. Így az ő esetében a teljesítménye nem arról szólt, hogy 29 átadásból 28 jó helyrement, hanem ez a hiba a magyar válogatott két pontjába került.
Ez a helyezkedési hiba további kérdéseket vetett fel bennem:
- - - Miért volt két kapufás játékos?
- - - Miért nem volt blokkoló játékos a kipattanós játékosra?
- - - Miért volt üresen négy játékosunk a tizenhatoson belül?

Bizonyára a szakmai stáb tudja ezekre a kérdésekre a választ.
De térjünk vissza az eredeti témánkhoz!
Ezután nap, mint nap a vizsgadrukk érzéssel kell szembesülniük az akadémiák edzőinek,
vezetőinek.

Vajon hogyan állják meg a helyüket a neveltjük?
Éri­-e kritika a munkájukat?
Felvetődik a kérdés a szerepeltetésükkel kapcsolatban:
- - Mostanáig miért nem „nyúltak” a fiatal játékosokhoz, a pro-­edzők?
- - Ha nem jó az akadémista, miért nem a klubjuk utánpótlásából merítenek?
A válasz egyszerű:
A kész ukrán, horvát, román, szerb, szlovák, és ki tudja, hogy milyen afrikai országból jött
légiósokat nem kellett megtanítani a helyezkedés tudományára. A felnőtt csapatok edzői el voltakkényeztetve a tekintetben, hogy nem kellett nevelniük, nem kellett a labdarúgás fortélyairamegtanítani az „alul képzett” fiatalokat.
De most az MLSZ mindezeket a kényelmi szempontokat felrúgva belekényszerítette abba aklubokat az edzőket, amire se idejük, se energiájuk nem volt. Csapatépítést nem zavarhatja megholmi felzárkóztató program. Még az is lehet, hogy a fagyi visszanyal, a befőtt teszi el a nagyit,vagyis, ha a jól képzett pro-­edző sokáig nem képes ezeket a fiatalokat felzárkóztatni, megfelelőszintre hozni, még az utánpótlásedző fog beszólni. Lám­lám, ugye nem is olyan egyszerű aképzés!
Ezek után nem elég összerakni a kész játékosokból egy csapatot, de valamire meg is kell tanítania fiatalokat. Ez ám az igazi kihívás!
Az edző hozzáadott értéke a csapat teljesítményéhez, már mérhető is lesz egy csapásra.
Azt gondolom, hogy nem mindenért az akadémiák a felelősök, nem mindenért az
akadémiákat kell pellengérre állítani.

Azok a kisegyesületek, azok az utánpótlás­nevelőklubok is a felelősök ahonnan az akadémiák merítenek, ahonnan komoly deficittelérkeznek tizenöt­, tizenhat évesen a játékosok.
Akik valaha is dolgoztak az utánpótlásképzésben, azok tudják, hogy a fiatalokkal még azt is megkell tanítaniuk, hogy a jobb lábra kell húzni a jobbos csukát. Lássuk be, hogy az akadémiákonkívül más utánpótlás rendszerben nincs nevelés, komoly értékelhető munka.
De térjünk vissza a profi csapatokhoz.
Úgy látszik, hogy most már nem elég a játékkoncepción, taktikán törni a fejüket a pro­edzőknek,de még a fiatal talentumokkal is foglalkozniuk kell.
Szóval, nagy a feladat, a pénzért meg kell dolgozni!
Előre borítékolható az, hogy a vereségek miatt a fiatalokra húzzák majd a vizes lepedőt. Mégebben a kánikulában csak-­csak, de majd ha hűl a levegő, nehogy megfázzanak!
Ugyanennek a klubnak a szakmai igazgatója nem mindennapi a fejtegetésbe bonyolódott a
megyei lapban:
„... kérjük szurkolóinkat, értsék meg, nekünk kicsit közgazdász fejjel is kell figyelnünk a
történteket. A költségvetésünk úgy van beállítva, hogy a lehetséges negyven millió forintot
megkeressük a fiatalok szerepeltetésével.”
Már látom is és hallom is a „lelki szemfüleimmel” ahogy beharangozzák a közgazdasági
szempontból fontos mérkőzéseket. A libatollszedőktől kölcsönvett autók járják az utcákat és ahangszórón keresztül a következő felhívást hallhatja a futballszerető közönség:
„Megkérjük kedves nézőinket, sportbarátainkat, szurkolóinkat, hogy a soron következő
mérkőzésről maradjanak távol. Csak azokat a közgazdászokat, pénzügyi szakembereket várjuk,akik tudnak számolni. Ugyanis a labda elgurulhat, de egyetlen forint sem gurulhat el a kasszából. Ma dolgozunk, pénzt keresünk, bajnoki mérkőzésnek álcázott tevékenység folyik a pályán.Minden perc számít, ugyanis nekünk a fiatalok jelentik a jövőt. Kérjük Önöket, amíg a negyvenmillió nincs a kasszában, ne is várjanak futballt. A két tevékenység ugyanisösszeegyeztethetetlen. Minden vereség a pénztárcánkat gazdagítja. Jó úton járunk akkor, hasorozatban kikapunk. Tessék ilyen szemmel nézni az eseményeket. Köszönjük megértésüket.

„Kevés fiatal kis pénz, sok fiatal nagy pénz”.

Hajrá gyerekek, hajrá magyar futball!”