Felfedezettek vb-válogatottja dél-koreai kapussal, iráni csatárral!

Nem szeretnék mélyebb szakmai elemzésbe bocsátkozni a világbajnokság kapcsán, de az egyértelműen látható, hogy a szó szerinti játék szépségét kereső szurkolóknak eddig nem ez volt a kedvenc vb-je. Félő, hogy ez már a jövőben sem lesz nagyon másként, de mit is remélünk őszintén azoktól a játékosoktól, akik egy 50-60 meccses szezon zárásaként még jönnek el egynéhány hétre a világbajnokságra is.

A csapatok elsősorban a védekezésre koncentrálnak és pontrúgásaikkal operálnak, de például ez nekünk, magyaroknak, illetve a magyar válogatottnak nem is biztos, hogy annyira hátrányos lenne, hiszen a magyar csapat is az említett taktikai fogások mellett, olyan értékek mentén tudott két éve sikeres lenni az Európa-bajnokságon, mint a csapat illetve a közösség ereje.

Néhány gondolat erejéig térjünk vissza a vb kapcsán szűkebb fenségterületemre, a scouting és a játékosközvetítés világába.

Ahogy az iskolapadban Riccardo Guffanti tanítja a játékosmegfigyelésről, mindig tudnunk kell, hogy kinek és milyen csapatnak keresünk játékosokat, illetve figyelünk meg játékosokat. (Olasz tanítómesterünkkel éppen a napokban készített hosszabb interjút a Nemzeti Sport Online a világbajnokságról).

Ez jutott az eszembe a vb kapcsán is, hiszen a mi léptékünkben mérő scoutokoknak nemhogy a vb-n vagy az Eb-n nem igazán osztanak lapokat, de a Copa América sem az a terep ahol különösebben érdemes lenne szimatolni. Az ezeken a tornákon kitűnő labdarúgókat aligha lehet az NB I-be hozni.

Talán az Afrika-kupa, vagy egy-két közép-amerikai kupán (Concacaf Gold Cup, Copa Centroamericana) lehet elérhető olyan torna ahol van is értelme játékosokat megfigyelni a térségünkben tevékenykedő scoutoknak.

Játékosközvetítői szemüvegen keresztül nézve, sajnos jelenleg nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármely, a magyar bajnokságban szereplő játékos világbajnokságon játszhasson, ezáltal abban sem bízhatunk, hogy a tornának köszönhetően felértékelődjön az értéke az adott játékosnak, mint pl. Muhamed Besic esetében, aki a 2014-es vb-n a bosnyák válogatottban nyújtott teljesítménye alapján hívta fel magára a figyelmet és vásárolta meg őt az Everton a Ferencvárostól. A mostani vb-n csak volt NB I-es tűntek fel, szám szerint ketten. A panamaiaknál a korábbi Honvéd-középpályás, a jelenleg az amerikai profiligában, San Joséban futballozó, Aníbal Godoy, Szerbiánál pedig a pályára nem lépő cserekapus, a korábban Újpesten, legutóbb pedig a spanyol élvonalbeli Eibarban játszó Marko Dmitrovics.

Most játszunk el a gondolattal, hogy van egy megbízó, mondjuk egy európai mezőnyben erős középcsapatnak számító klub és általa rendelkezésünkre áll egy bizonyos anyagi keret, és engem, mint közvetítőt azzal bíznak meg, hogy ezt az összeget úgy költsem el az oroszországi vb-n szereplő csapatok játékosaira, hogy mind gazdasági mind pedig szakmai szempontokból ésszerű, jó igazolásokat hozzak tető alá a megbízó klub számára. Meggyőződésem, hogy az alábbi, általam kiválasztott játékosokért összesen nem kellene annyi pénzt kifizetni, amennyit a közeljövőben egy-egy igazi klasszisért kifognak.

Lássuk, milyen elvek mentén próbálnék keresgélni:

– Lehetőleg olyan válogatottaknál kutakodnék ahol még megfizethetőek a játékosok (ezáltal a top válogatottak játékosai nem nagyon jöhetnek számításba, annál is inkább mert ezen játékosok annyira reflektorfényben vannak, hogy már nyitott könyvet jelentenek mind a scoutok, mind a játékosközvetítők számára).

– Lehetőleg fiatal játékosokat kellene keresnem, akiket később akár jó pénzért tovább lehetne értékesíteni.

– Ha lehet, a játékosnak ne legyen túl sok hátra a szerződéséből, bár erről nem minden esetben áll rendelkezésre információ, a klubok ezt nem verik nagy dobra, mert minél kevesebb van hátra a szerződéséből egy játékosnak, annál alacsonyabb átigazolási díjat tudnak érte kérni.

– Elegendő időt a pályán kell tölteniük a vb-n, hogy tudják felhívni magukra a figyelmet.

Persze mindez csak egy játék és bőven van benne tévedési lehetőség, mert az igazság az, hogy még a legjobban fizetett közvetítő is nem keveset téved ebben az iparban...

Íme, az én csapatom:

Kapus: Cso Hjun Vu (koreai, Tegu FC)

Jobb oldali védő:Moussa Wagué (szenegáli, Eupen – Belgium)

Középső védők: William Troost-Ekong (nigériai, Bursaspor – Törökország), Fidel Escobar (panamai, New York Red Bulls – Egyesült Államok)

Bal oldali védő:Jesús Gallardo (mexikói, Monterrey)

Jobb oldali középpályás: Szasszi (tunéziai, al-Naszr – Szaúd-Arábia)

Bal oldali középpályás: Rafal Kurzawa (lengyel, Górnik Zabrze)

Középső középpályás:Szaeid Ezatolahi (iráni, Amkar Perm – Oroszország)

Támadó középpályások:Daniel Arzani (ausztrál, Melbourne City),Trézéguet (egyiptomi, Kasimpasa – Törökország)

Csatár:Mehdi Taremi (iráni, al-Garafa – Katar)