Meddig lehet még fokozni a labdarúgók terhelését?

A labdarúgás világában az elmúlt években folyamatosan annak a szemtanúi lehetünk, hogy a labdarúgó-szövetségek próbálják növelni a mérkőzések számát, a különböző, tétre menő sorozatok avagy az egyes sorozatok részvevőinek a számát. Nyugat-Európában egyre több bajnokságban vezettek be rájátszást az alapszakasz után, míg Angliában és Franciaországban a bajnoki pontvadászat és a nemzeti kupasorozat mellett még Ligakupa is szerepel a versenynaptárban. A nemzetközi kupában induló csapatok közül pedig vannak olyanok, melyek – mint például a Ferencváros – korán, a selejtezők első körében, júliusban megkezdik szereplésüket, a Fradi már 13 meccset játszott csak a nemzetközi porondon ebben az idényben és még két EKL-csoportmeccse hátra van. 2025-től pedig a kontinensek legjobbjai – az elmúlt évek összesített rangsora alapján – számára jön a 32 csapatos klub-vb A mérkőzésszámok növekedésével pedig folyamatosan nő a játékosok terheltsége ezáltal, pedig a sérülésveszély.

És akkor még nem beszéltünk a válogatott meccsekről, az olyan új sorozatok bevezetéséről, mint amilyen a Nemzetek Ligája, melynek mérkőzései alapvetően kiválthatják a korábbi felkészülési meccseket, csakhogy ezek tétmeccsek. Ezt azért érdemes aláhúzni, mert egyrészt még a megemelt öt cserével sem lehet annyit cserélni, mint a korábbi, úgynevezett „barátságos mérkőzéseken”, másrészt azoknál a csapatoknál – amilyen a magyar válogatott is – melyeknél a szövetségi kapitányok nagyon is komolyan veszik az NL-t, nem nagyon kísérletezgetnek az edzők ellentétben a korábbi edzőmeccsekkel. Tehát a Nemzetek Ligájában is többnyire ugyanazok, vagyis a leginkább leterhelt játékosok lépnek pályára, hiszen az NL-végeredményen adott esetben még egy Eb-kvalifikáció is múlhat (lásd a norvég vagy a svéd válogatottat, amely nem szerepelt elég jól az NL-ben, így hiába vannak topligás sztárjaik, még a jövő évi Eb-pótselejtezőkről is lemaradtak).

A 2024-es Eb már a harmadik, 24 csapatos torna lesz, mellyel az Európa-bajnokságon is nőtt a mérkőzések száma, a döntőig menetelő csapatoknak eggyel több kört kell teljesíteniük mint korábban és jóval több játékost érint ez a leterheltség, akár olyanokat is, akiknek nem sokkal a július közepén befejeződő Eb után már európai selejtezőt kell játszaniuk. A meccsszám és a leterhelt játékosok számának növekedéséhez a 2026-os, már 48 csapatos világbajnokság is hozzájárulhat, de a tavalyi, téli, katari világbajnokság is jelentősen növelte a vb-n szereplő játékosok leterheltségét, a sérülések kockázatát.

Ezzel utóbbival kapcsolatban a napokban készült egy kutatás. 2022 októberében 88 sérülést jegyeztek fel az öt topligában – Premier League, La Liga, Serie A, Bundesliga, Ligue 1 –, amely átlagban 11.35 nap kihagyást jelentett, de ez a szám 2023 januárjában, a világbajnokság után 19.41 napra emelkedett. A sérülések súlyosságát tekintve még lesújtóbbak az adatok: a bokasérülések súlyossága 170, a combhajlító izmot érintő sérüléseké pedig 130 százalékkal növekedett – ehhez képest a vádli- és lábszársérülések súlyossága egyenesen megduplázódott. Az öt európai topligában összesen 3985 sérülést jegyeztek fel a 2022–23-s idényben. A Premier League játékosállományának a 23.6, míg a Bundesliga játékosállományának a 14.8 százaléka volt érdekelt a katari tornán, s ez a sérülések számában is megmutatkozott: a vb-t követő két hónapban a Bundesligában 46, míg a PL-ben 49 sérülést jegyeztek fel. Korábban már a profi labdarúgókat képviselő nemzetközi szervezet (FIFPRO) is jelezte, hogy a világbajnokságon részt vevő játékosok közel fele mentális fáradtsággal küzdött a minden korábbinál sűrűbb versenynaptár miatt. 2023 januárjában a játékosok 44 százaléka érzett a korábbi évekhez képest jóval nagyobb fizikai kimerültséget, míg a labdarúgók 23 százaléka mentálisan is elfáradt ebben az időszakban. Végül, de nem utolsósorban az érintett labdarúgók 53 százaléka érezte magát sérülékenyebbnek a korábbi évadokhoz képest.

A fenti adatok ismeretében talán még inkább jogos a kérdésfelvetés: vajon meddig lehet még fokozni a játékosok terheltségét? Az előző idényben például az argentinokkal vb-döntőt, az Interrel Olasz Kupa- és Bjnokok Ligája döntőt is játszó Lautaro Martínez 57 hivatalos meccsen szerepelt, összesen 4507 percet, de honfitársa, a tavasszal még a PSG-ben futballozó Lionel Messi kevesebb meccsen (55), de több időt volt a pályán, 4723 percet, mindezt 35 évesen. Ám a két argentinnál is voltak több játékpercet és több meccset produkáló játékosok. Az előző évad rekordere a Costa Rica-i élvonalban futballozó, hondurasi válogatott Alexander López volt 61 meccsel (ebben a klubcsapatban játszott felkészülési mérkőzések nincsenek benne), míg az Európában futballozó játékosok közül a vb-n is járt portugál Bruno Fernandes játszott a legtöbb meccsen, 59 találkozón és 6071 perccel a legtöbb időt is ő töltötte a pályán. A jelenlegi idényben pedig, az Európában játszók közül a Ferencváros Ekl-csopoertellenfelének, a belga Genknek a marokkói válogatott középpályása, Bilal el-Hanusz már 32 meccsnél és 2292 játékpercnél tart, miközben fél év még hátra van az idényből. Hol a határ, 70 meccs, esetleg még több és 6 500-7000 játékperc? Mennyi meccset lehet még rápakolni a labdarúgókra?

A kérdés persze azért is foglalkoztat, mert az általam képviselt Varga Barnabás az idénybeli 26. meccsén, októberben megsérült és több hónapra harcképtelenné vált. Ezzel egy kiváló idénykezdet tört meg, hiszen a Ferencvárosban 19 tétmeccsen17 gólt szerzett a csatár, a válogatottban pedig az első hét meccsén (idén debütált) négyet. Júliustól októberig, nem egész három hónap alatt 1786 percet töltött a pályán a válogatott meccsekkel és a Ferencváros európai kupamérkőzésivel együtt. Vannak játékosok, akik egy teljes idény alatt játszanak annyit, mint Varga három hónap alatt, aki azonban korábban nemzetközi porondon még nem szerepelt és ilyen szintű meccsterheléshez sem volt hozzászokva, ilyenkor pedig sajnos benne van a pakliban, hogy előbb-utóbb jön egy sérülés.

A fenti kérdésem, hogy vajon meddig lehet még emelni a terhelést, nyilván költői, mert ez úgyis elsősorban a nemzetközi és az európai szövetség döntéshozóin múlik, de azt megállapíthatjuk, egyelőre nem a csökkenés irányába mutatnak a következő tervek. Mindenesetre azt hozzátehetjük, a futballisták érdekképviseleti szervezetétől, vagyis a FIFPRO-tól az kevés, hogy jelzi amit mindenki lát, hogy egyre fáradtabbak, sérülékenyebbek a játékosok az egyre több mérkőzéstől. Azon kellene dolgozniuk, hogy a terhelést és azáltal a sérülések gyakoriságát csökkentsék, mert közös érdek, hogy minden csapat a lehető legerősebb összeállításában léphessen pályára minden meccsen.