A nyári átigazolási szezon egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a külföldi játékosok mellett a korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt a nyugat-európai kereslet az NB I-ben játszó magyar játékosok iránt is. Gondolhatunk itt Csoboth Kevin svájci, Lisztes Krisztián és Szabó Levente németországi vagy Schön Szabolcs, Szűcs Kornél és Tóth Balázs angliai szerződésére, míg a Puskás Akadémiától a szlovén Mariborhoz igazoló Komáromi György és a felcsútiaktól az osztrák Sturm Grazhoz került Kern Martin vagy a DAC által a Ferencvárostól kivásárolt Redzic Damir példája pedig azt mutatja, a szomszédos országok meghatározó klubjai is egyre jobban odafigyelnek a magyar U-válogatott tehetségekre.
Az elmúlt évek első Eb-szereplése után, 2016-ban sokan azt gondolták, hogy a játékospiacon is változás állhat be, és a korábbiaknál jóval több magyar játékos állhat légiósnak, kerülhet erősebb bajnokságba. Ez azonban csak egy folyamat eredményeként valósulhat meg. Most, hogy a válogatott három Eb-n is szerepelt, a Ferencváros pedig folyamatosan bejut a csoportkörbe az európai kupákban, már bízhatunk abban, hogy egyre nagyobb nemzetközi figyelem hárul az NB I-es mérkőzésekre, csapatokra, és tényleg piaci áttörés tanúi lehetünk.
Abban az értelemben is, hogy egyre jobb áron tudnak játékosokat eladni az NB I-es csapatok. Említhetjük az FTC-ből Marquinhos példáját, de ide sorolhatjuk a DVSC-től 1.5 millió euróért topligába, a Lensba igazoló nigériai Hamzat Ojedirant is. Sőt, már az arab országokban is figyelemmel követik a bajnokságunkat, Antonio Mance Katarba, Szappanos Péter Szaúd-Arábiába szerződött. Érkezési oldalon pedig azt láthatjuk, hogy olyan, más országban már bizonyító, értékes futballisták választják az NB I-et, mint a Ferencvárosba szerződő két brazil, Matheus Saldanha (aki 8 millió eurós becsült értékével az NB I legértékesebbnek tartott játékosa jelenleg) és Kady, a Dinamo Zagrebtől Újpestre igazoló horvát Fran Brodic, de jó példa az MTK Budapest szlovák gólkirálya, Róbert Polievka vagy az éppen a nyári Európa-bajnokságon is pályára lépett, Nyíregyházára szerződött grúz Nika Kvekveszkiri (utóbbi az egyetlen olyan légiós jelenleg a magyar élvonalban, aki játszott az Eb-n).
Az is üdvözítő, hogy a magyar klubok külföldön szereplő válogatott vagy válogatott kerettagságig már eljutó magyar játékosokra is hajlandók áldozni, gondolok itt újpesti részről Horváth Krisztoferre vagy a Ferencvároshoz hazatérő Szalai Gáborra, előbbit az olasz Torinótól vásárolták ki a szerződéséből, utóbbit a svájci Lausanne-Sporttól. Kettejük példája azért is kiemelendő, mert megmutatja, hogy egy olyan, tradíciójában és költségvetésében itthon kis klubnak számító egyesület, mint a Kecskeméti TE, amely három éve még az NB III-ban szerepelt, is meg tudja találni a maga feladatát, szerepét a magyar labdarúgásban, amivel hozzá tud járulni a futballunk fejlődéséhez. Gondolok itt arra, hogy a válogatottban bemutatkozó legutóbbi hat NB I-es újoncból három is Kecskemétről került ki. A KTE adta meg a lehetőséget az NB I-es bizonyításra Horváth Krisztofernek, a nemzeti csapatban a németek ellen most debütáló és a bosnyákok ellen már a kezdőcsapatba is bekerült Nikitscher Tamásnak és korábban Szuhodovszki Somának is. Kecskemétről került ki a válogatottnál kerettagságig már eljutott Szalai Gábor is, ahogy a fent említett, Angliába szerződött Szűcs Kornél is a KTE-nél hívta fel magára a figyelmet, miután Diósgyőrben tulajdonképpen lemondtak róla. Míg az idei év nagy kecskeméti felfedezettje Helmich Pál, aki tavaly ősszel még kispados volt az NB III-as ESMTK-ban, azóta viszont Kecskeméten debütált az NB I-ben, bemutatkozott a korosztályos válogatottban és a nyáron a hírek szerint több százezer euróért szerződtette az Újpest. Hasonló, „újraépítő”, „újra felfedező” szerepet játszik a magyar labdarúgásban a Paksi FC, amely ugyan már 25 év fölötti, de szintén fontos játékosokat adott az elmúlt években a nemzeti együttesnek, ide tartozik Ádám Martin és Varga Barnabás is.
Akkor tud a magyar futball rendszerszinten előrelépni, ha minden klub megtalálja a saját szerepét, azt a stratégiát, mely mentén a maga módján hozzá tud járulni labdarúgásunk fejlődéséhez. Utánpótlás-válogatott vagy felnőttválogatott játékosok fejlesztéséhez, továbbadásához, külföldre igazolásához. Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő kiválasztás és fejlett, az alacsonyabb osztályokra is kiterjedő scouting, mert Nikitscher Tamás sem juthatott volna el a válogatottig, ha nem figyelnek fel rá, amikor még az NB III-as Makóban futballozott.
Ugyanakkor azért is vagyok nagyon bizakodó a jövőt illetően, mert egyre több klubnál látok példát arra, hogy felfedez és az NB I-ben lehetőséget is ad sokra hivatott fiataloknak. A ZTE által az NB II-ből kiesett Siófokból igazolt 19 éves csatár, a már U21-es válogatott Dénes Vilmos abszolút ebbe a kategóriába tartozik. Ahogy a Fehérvár FC két tehetsége, a 17 éves támadó, Kovács Patrik és a 19 éves középpályás, Pető Milán is, de említhetjük a 20 éves újpesti középpályást, Geiger Bálintot és a már felnőttválogatott keretébe is meghívott, 21 éves paksi Vas Gábort vagy éppen a Puskás Akadémia 19 éves kapusát, Pécsi Ármint.
Egyre több olyan figyelemre méltó fiatal is megkapja tehát a lehetőséget a bizonyításra különböző klubokban a hazai élvonalban, akik erősíthetik azt a folyamatot, hogy az NB I-re tényleg érdemes odafigyelni, külföldről is. Ez vezethet el oda, hogy folytatva a nyáron kezdődött sort, egyre többen tudnak erősebb, nyugat-európai bajnokságokba szerződni.
