Egyszer már lemondtak róluk, de most bizonyítanak az NB I-ben!

 

A 2022–2023-as NB I-es idény őszi szezonjának közel a derekánál járunk, ami ahhoz ugyan kevés, hogy messzemenő következtetéseket levonjon az ember, de érdekességképpen összeállítottam egy kivétel nélkül hazai játékosokból álló csapatot, az eddig mutatott teljesítményeket figyelembe véve: Demjén – Katona B., Iyinbor, Zeke, Gergényi – Katona M., Szuhodovszky, Banó-Szabó, Szabó B., – Németh D., Szabó L.

Egy ilyen összetételű csapat képes lenne-e bent maradnia legmagasabb osztályban? A kérdés persze költői, de vajon mi a közös ezekben a játékosokban?Ebben a csapatban kizárólag olyan, 25 év alatti játékosok szerepelnek, akikről vagy lemondott korábbi csapatuk (nevelőklubjuk) vagy kölcsönadta őket, mondván, nem tud helyet szorítaniszámukra. Pedig – és ez itt a lényeg – az elmúlt fordulók alapján bebizonyosodni látszik, hogy teljesítményük igencsak megüti az NB I-ben megkívántszintet.

Elgondolkodtató kell legyen a tény, hogy ezeknek a játékosoknak a csapatváltás volt az, ami megmutatta, helyük van az NB I-ben. És egyébként a 25 éves, vagy 25 évnél idősebb játékosok körében is jó néhányat találunk, akikben fiatalon nem láttak fantáziát az első osztályú klubok, évekig „porosodtak” az NB II-ben, és már csak a 30 éves korukhoz közeledve vált belőlük élvonalbeli, vagy akár később válogatott játékos is. Említhetem a mezőkövesdi Cseri Tamást, a ferencvárosi Sigér Dávidot vagy friss példaként a szintén ferencvárosi Pászka Lórándot és a kecskeméti kapust, Varga Bencét.

Ezzel most nem is csak a rengeteg idegenlégiós ellen ágálnék, hiszen nem akarok álszent lenni – játékosügynökként én azon is dolgozom, hogy minőségi légiósokkerüljenek hazánkba, ezzel is emelve az NB I színvonalát – hanem a tehetséges magyar fiatalok mellett szólnék.

Természetesen az érem másik oldala az is, hogy az említett játékosok közül néhányan anyaklubjaiknál valóban nem tudnának állandó játéklehetőséget tudnának kivívnimaguknak, mert a posztján játszó futballisták jobbak, mint ők (például a Ferencvárossal szerződésben álló fiatalok esetében gyakran ez a helyzet). Ebben a helyzetben pedig a kölcsönjáték nagyszerű lehetőség a fejlődésük szempontjából, mint ahogy a korábbi szezonokban is volt erre jó néhány példa. Bolla Bendegúz például úgy lett válogatott játékos, hogy a zalaegerszegi kölcsönjáték során nyújtott nagyszerű teljesítménye után, annak a köszönhetően a Mol Fehérvárban is megkapta a lehetőséget, más kérdés, hogy ehhez az is kellett, Márton Gábor a zalaiak kispadjáról átüljön a fehérváriakéra – ez arra is példa, hogy a játékosok egyéni karrierjét miképpen tudja befolyásolni az edzők „vándorlása”. Ugyanakkor azért megemlíteném, hogy a fenti listán szerepel olyan játékos is, akiről a volt csapata lemondott, majd a helyére olyan légióst igazolt, aki több mint fél éve nem lépett pályára.

Remélhetőleg ezek az említett játékosok továbbra is ilyen formában folytatják a bajnokságot és értékei lesznek a közeljövő magyar futballjának, akik pedig kölcsönjátékoskéntidővel visszatérnek anyaklubjaikhoz, azok is állandó játéklehetőséget vívnakki maguknak.