Styles a jó példa – válogatott szinten is számíthat a scouting

Egy labdarúgó honosításának, illetve országváltásának több esete létezhet és a különböző esetekre külön-külön szabályozás vonatkozik. A FIFA az állampolgárságon túl alapvetően vérségi köteléket vagy hosszú helyben lakást vár el azoktól, akik nem szülőhazájuk, hanem egy másik ország válogatottjában kívánnak szerepelni. Amellett, hogy az eleve nem válthat országot, aki felnőtszinten, tétmérkőzésen már pályára lépett egy adott ország válogatottjában.

Az első eset az úgynevezett egyszerűsített honosítás, amikor úgy tud egy játékos válogatott szinten országot váltani az állampolgárság megszerzése mellett (ami kötelező, de nem elégséges feltétel), hogy van olyan szülője vagy nagyszülője, aki adott ország területén született. A magyarországi édesapja révén kaphatott meghívót a magyar válogatottba 2018-ban az egyébként kaiserslauterni születésű és korábban a német U-válogatottban már szerepelt Willi Orbán az RB Leipzigből, míg a márciusban bemutatkozó Callum Styles az angliai Buryben született, Orbánhoz hasonlóan nem beszél magyarul, viszont a magyarországi nagyszülője révén a válogatottba rögtön azután meghívót kaphatott, hogy megszerezte az állampolgárságot.

A másik eset Loic Negóé, aki azt követően lehetett magyar válogatott, hogy megszakítás nélkül öt évet Magyarországon futballozott. Esetében nehezítő körülménynek számított, hogy már jóval a magyar állampolgárság megszerzése előtt szerepelt tétmérkőzésen a francia U-válogatottban, és ez a korábbi szabályozás értelmében kizárta az országváltást (ezért nem lehetett volna korábban Davide Lanzafame sem magyar válogatott, hiába folyamadott volna magyar állampolgárságért, mert korábban már játszott az olasz U-válogatottban). Ez a nemzetközi korlátozás szűnt meg Csányi Sándor MLSZ-elnök, FIFA- és UEFA-alelnök javaslatára 2020-ban, így az Eb-pótselejtezőkön, majd a tavalyi Eb-n már számíthatott a Fehérvár játékosára Marco Rossi szövetségi kapitány. Akinek nincs Magyarországon született szülője vagy nagyszülője, annak abban az esetben is ki kell várnia az öt évet az országváltáshoz, ha egyébként magyar származású, mint a Puskás Akadémia román U-válogatott játékosa, Corbu Marius. A meglehetősen szigorúnak tűnő szabályozásra elsősorban azért van szükség, mert az arab országok kimondott keresik azokat fiatalokat, akiket honosítani tudnak. Az emírségekbeli Gulf League-ben például csak három légiós szerepelhet egy klubban, de a 21 év alatti, olyan külföldiek, akik a szabályok értelmében pályára küldhetők az arab ország válogatottjában, nem számítanak légiósnak, így ösztönzik a klubokat a szerződtetésükre.

Ugyanakkor a megfelelő scouting a honosításoknál is kulcsfontosságú lehet (itthon a játékosmegfigyelés témakörébe mélyebbbetekintést nyújtanak a Football Education Center tanfolyamai, a nyári képzésre már elindultak a jelentkezések). Callum Styles esetében például már egy ével ezelőtt felvetődött a válogatottság lehetősége, de Marco Rossi az elmúlt egy évben alaposan felmérte az angol másodosztályú Barnsley több poszton bevethető játékosát. Aztán idén februárban, az első sajtótájékoztatóján már úgy nyilatkozott róla, hogy tökéletesen képben volt a képességeivel, tudta, hogy erősítést jelenthet a magyar válogatott számára, így kerülhetett sor a honosítására és kapta meg aztán a meghívót a márciusi mérkőzésekre.

A szomszédos országok válogatottjai közül a közelmúltban főképp az osztrákoknál volt gyakori, hogy honosított játékosok szerepeltek. A 2016-os Eb-n, a Magyarország ellen 2–0-s vereséget szenvedő csapatban pályára lépett a pakisztáni születésű Rubin Okotie, a német Marin Harnik, az egykori Jugoszlávia területéről származó Zlatko Junuzovic, a kispadon pedig ott ült a magyar nemzetiségű, Szombathelyen született Garics György is. A mai osztrák válogatottban viszont már csak Ausztriában született játékosokat találunk, ugyan sokan vannak köztük olyanok, David Alabától Valentino Lazaróig, akik bevándorlók gyermekei, de születésüktől fogva osztrák állampolgárok. Ugyanakkor Ausztriában, főleg a Red Bull Salzburgnál kimondottan magas szinten művelik a világ különböző pontjairól származó, tehetséges labdarúgók megtalálását, feltérképezését, akik aztán Salzburgba kerülve válogatott szintre is fejlődhetnek. Erre példa a nigériai származású, de Münchenben született Karim Adeyemi, aki ebben az idényben három góllal és két gólpasszal kulcsszerepet vállalt az osztrák bajnok BL-menetelésében (a nyolcaddöntőbe jutott a Salzburg) és a 20 éves reménység három meccsen pályára léphetett a német felnőttválogatottban is. Említhetjük továbbá a salzburgiak másik nigériai származású ígéretét, a már U21-es osztrák válogatott Junior Adamut is, aki szintén góllal tette le a névjegyét a Bajnokok Ligájában.

Több afrikai születésű játékost találunk a skandináv országok válogatottjaiban, de ők többnyire abba a sorba tartoznak, mint a Ferencváros kenyai-norvég, egyszeres norvég válogatott játékosa, Tokmac Nguen, aki ugyan Kenyában született, de már gyerekkorában Norvégiába került, ott kezdett el futballozni. Ebbe a sorba tartozik a Southampton 41-szeres norvég válogatott támadója, a Marokkóban született Mohamed Elyounoussi vagy éppen az Ugandában született, de 26-szoros dán válogatott Pione Sisto. De ilyenre találunk példát Svájcban is, hiszen az 52-szeres svájci válogatott Breel Embolo is Kamerunban látta meg a napvilágot, de futballozni már Bázelben kezdett el.

Aztán vannak olyan, elsősorban afrikai országok, amelyeknek szövetsége eleve csak megfigyelők segítségével tudja számon tartani, illetve kutatni, hogy a világ mely pontján futballoznak olyan játékosok, akik születésük vagy családi kötődésük alapján beválogathatók lennének a nemzeti csapatba. Ide tartozik például a 211 milliós Nigéria. A nigériai szövetség például a megfelelő scouting révén fedezhette fel a válogatott jelenlegi csapatkapitányát, William Troost-Ekongot (Watford), aki Hollandiában született, és sosem játszott a pályafutása során Nigériában, ellenben 2015 óta 53-szor szerepelt már az afrikai válogatottban. Ugyanebbe a sorba tartozik a londoni születésű, 15-szörös válogatott Semi Ajayi, düsseldorfi születésű, 13 szoros válogatott Maduka Okoye (Sparta Rotterdam), de említhetjük a szintén londoni születésű Ademola Lookmant (Leicester City), aki korábban végigjárta az angol korosztályos válogatottakat, de felnőttszinten, idén márciusban már a nigériai nemzeti válogatottban debütált.

Angliában született válogatott játékost egyébként Magyarország és Nigéria mellett más országokban is találhatunk, például Lengyelországban. Az Aston Villa védőjének, Matty Cashnek is van például Lengyelországban született, közeli családtagja, így tavaly bemutatkozhatott a lengyel válogatottban, novemberben, a mieink ellen játszotta a második meccsét a lengyeleknél. Angliában született válogatott játékost Törökországban is találunk, például a 37-szeres török válogatott Colin Kazim-Richards személyében, aki a szigetországban is kezdett el futballozni, ugyanez igaz Muzzy Izzet-re is, aki a 2000-es években szerepelt kilenc alkalommal a török válogatottban. Törökországban jó ideje nagy hangsúlyt fektetnek a más országban született, török származású játékosok megtalálására.

A közeljövőben pedig várhatóan egész Európában fokozatosan egyre nagyobb szerepet fog kapni a válogatottak szintjén a más országban született, de családtagjai révén több nemzeti csapatban is számításba vehető játékosok megtalálása, feltérképezése. Azért is számíthatunk erre, mert ahogy az elmúlt húsz évben kelet felé bővült az Európai Unió, nőtt a tagállamok száma, úgy nőtt a kelet-európai országokból munkavállalás céljából nyugatra, Angliába vagy Németországba kerülők száma is, akiknek a gyerekei már azokban az országokban kezdtek el futballozni, de válogatott szinten szüleik, nagyszüleik hazájában is futballozhatnak, és most érnek abba a korba, hogy már felhívhatják magukra a figyelmet.