Heatley továbblőtte Kanadát

Mint például szerda késő este úgy 11 óra körül, amikor az előzetesen jóval esélytelenebbnek tartott amerikaiak egybüntetőnyivel jobbak voltak. "Van ilyen" – tette hozzá a tréner, ám a csütörtök reggeli prágai lapok már korántsem voltak ilyen elnézőek. A Dnes című napilap osztályzatai szerint például csak az első gólnál asszisztáló Jirí Dopita teljesítménye volt kiemelkedő, miközben például Hejdáról és Havlátról alaposan lehúzza a keresztvizet: előbbi 3.5-est, utóbbi pedig 4-est kapott az ötös skálán, amelyen persze nem az ötös a legjobb…
Amúgy a hivatalos adatok szerint 17 360-an ültek a Sazka Aréna lelátóin, s közülük legalább 17 300-an teljesen elnémultak, amikor a kilencedikként kísérletező Andy Roach beütötte – hadd tegyem gyorsan hozzá, klasszis megoldás volt, ahogyan Vokount beültette abba a bizonyos hintába – a sorsdöntő büntetőt. Ha úgy nézem, a cseheknek hihetetlen balszerencséjük volt, hiszen a büntetőlövések során kétszer is a kapuvasat találták telibe, de butaság lenne emögé bújni, amikor a rendes játékidő alatt 2–0-s előnyt szórtak el a hazaiak, akik aztán ráadásul mind az öt büntetőt elpackázták.
Apropó, elpackázás… E tárgykörben a finnek sem akartak lemaradni a csütörtök délutáni kanadaiak elleni összecsapáson, amely hasonlóan a fentebb említett derbihez egészen parádés játékot és drámai végkifejletet hozott. Semleges szurkolóként ennél jobbat nem is kívánhat az ember, ám finnként árnyaltan fogalmazva is bosszantana, ha a csapatom 2–0-ra, 3–2-re és 4–3-ra is vezet, a végén mégis az ellenfél nyer 5–4-re. Bár az is igaz, hogy a finn szurkolók egy része a drámai pillanatokból a Sazka Aréna folyosójának földjén ülve (jobb esetben…) vagy éppen feküdve ebből legfeljebb annyit érzékelhetett, hogy hosszabbítás okán még két-három sört a korábban megivott tíz után lehet küldeni, ám akik kitartóan szurkoltak (nem voltunk sokan, alig jött össze 15 615 néző…!), azoknak bizony igencsak felszökött az adrenalinszintjük. Azt ugyan nem lehetne egyértelműen kijelenteni, hogy a 4–4-gyel záruló rendes játékidő alatt egyik vagy másik gárda közelebb állt a győzelemhez, de hogy a hosszabbítás egyértelműen a tengerentúliaké volt, az fix.
És hát nekik van egy Dany Heatleyük…

Ugye, tetszenek még emlékezni rá? Ô volt az, aki időnként két magyar védőt négyfelé küldött a Budapest Sportarénában. Persze nem volt ezen már akkor sem mit szégyellni, elvégre az, aki az NHL tavalyi All Star-gáláján egymaga négy gólt lő, talán a mieink ellen is betalálhat kétszer. Arról meg nem is szólva, hogy most ő ütötte be a kanadaiakat a négy közé: a 25. percben egy kettős emberelőnyt értékesített halálbiztosan, a győztes gólig tartó hosszabbításban pedig úgy bombázta ki Noronen mellett a jobb sarkot, ahogyan azt tőle elvárják odaát, az óceán másik oldalán.
Az esti összecsapáson meglepetésre egészen a 32. percig a svájciak vezettek a toronymagas esélyes szlovákok ellen, sőt miután Strbak emberfórból egyenlített (micsoda kombináció volt!), újra előnybe kerülhettek volna, ha Rüthemann nem a vasat találja el. Északi szomszédaink aztán magukhoz tértek, és Chára erősen vitatható, majd Demitra szerencsés góljával megfordították a mérkőzés állását, így szombaton ők küzdhetnek meg Kanadával a döntőbe jutásért. ---- E ---- &