A japánok még gólt sem ütöttek

Ehhez azonban meg kell nyerniük a debreceni tornát, amihez a norvégoknak, a lengyeleknek és persze - de szép is lenne - a mieinknek is lesz egy-két szavuk. Szóval fontos, pokolian fontos ez a meccs. Jó volt a norvégok elleni iksz, tényleg jó, meg szép, meg minden, de igazán akkor értékelődne fel az az egy pont, ha most további kettővel megfejelné a Cortina-csapat.

Mindegy hogyan, rosszul játszva, védekezve, csak sikerüljön.
De ez nagyon nem lesz könnyű a borzasztóan gyors ázsiaiak ellen. Ez az ő fegyverük, és mindjárt az első pillanattól kezdve alkalmazzák is. Meg aztán Horváth Andrást, éppen úgy mint vasárnap a norvégok ellen, mindjárt az első percben kiállítják, ami tovább nehezíti a helyzetet. Aztán még Kovács is mehet pihenni, rövid ideig kettős hátrányban a mieink, de szerencsére a japánok nem gondolkoznak, csak tüzelnek. Azt viszont mindenhonnan, de Szuper most is szuper. Gyorsan peregnek a percek, a játék képe azonban egyenlő létszámnál sem változik: nyomnak a japánok, de mivel a kombinatív játék nem a kenyerük, hát elsősorban a magyar hálóőrt tesztelik.
Nem egyszer, nem kétszer, sokszor.

A szórványos magyar ellenakciókban sokáig nincs sok kurázsi, még a létszámfölényes szituációban sem sikerül igazi helyzetet kialakítani. Helyzetet? Még csak lövés sincs. A 16. percben végre összehoz a Palkovics, Ocskay duó egy valamire való támadást, de az előbbi okos passza után utóbbi elüt a pattogó korong mellett-felett. A harmad vége előtt Szato Hirosi szabálytalansága miatt újabb emberelőnyt kapnak a mieink, s nem sokkal később majd szétrobban az aréna: a korong a japán kapuban, Szélig pedig két kezét a magasba tartva fogadja a gratulációkat.

Az előny tehát itt, odaát viszont ezt nem nézik jó szemmel. A szünet után azonmód rátesznek még egy lapáttal, de a lendület nem tarthat sokáig, mert újabb kiállítást kapnak.

Idegesek.
Hát persze, hogy azok, vesztésre állnak. A mieink meg végre kezdenek megnyugodni, olyanynyira, hogy Vas János kerül ziccerbe, de Kikucsi hárít. Már nyoma sincs az első harmadban látott japán fölénynek, egál a parti. Sőt, a szebb dolgokat most már a magyarok csinálják. Különösen a Ladányi-féle ötösfogat van elemében, helyenként csodát varázsolnak a jégre. A 27. percben maga Ladányi ülteti be hintába a fél japán védelmet, amit Takahasi igencsak nehezményez. Mehet ő is a büntetőpadra. A harmad közepén ismét az újvárosi sor villog, míg az ázsiaiak nyomozzák a pakkot, ők amúgy brazilosan körbeadogatják a védelmet, a koreográfia vége pedig egy jól megszokott Ladányi bomba, de Kikucsi most is véd.
Pontosabban ezt még védi.

Igen, mert a 38. percben már ő is tehetetlen: Peterdi álompassza után Ladányi elképesztő nagy gólt lő a japán hálóba. Csoda, hogy nem szakad ki. A kapu tetején lévő frissítővel teli flaska viszont kisebb légiút után landol ismét a hálón.

Hihetetlen!
Vezetünk, s már egy harmad van hátra. Egyszer húsz perc. Sok. De milyen sok.! Viszont mintha hitehagyottabbá váltak volna a vendégek: kevesebb elánnal mennek a korongra, gyatrábban támadnak, de hát ez legyen az ő bajuk. Orsó egy szép lövéssel tornásztatja meg Kikucsit, a másik oldalon pedig Takahasi korongját védi Szuper. Szép lassan lecsorog a játékrész fele és még mindig 2-0.

Csak lenne már vége.
"Mindeki szurkoljon!" - zeng a lelátó és naná, hogy mindenki szurkol. Megint messze nincs teltház, de akik itt vannak, óriási hangulatot csinálnak, miközben lenn a jégen a csapat valami egészen nagy csodára készül.
Egyre kevesebb az idő, egyre inkább érik ez a győzelem. Most már meglesz, meg kell lennie. Öt perc sincs hátra. Az ember nem hisz a szemének.

Van ilyen?
Legyőzzük az utóbbi időben a világelithez tartozó japánokat?
Mit legyőzzük? Az 58. percben Palkovics álomszép előkészítése után Ocskay is feliratkozik a gólszerzők közé.

Eldőlt!
A hősiesen játszó Cortina-csapat világszenzációval szolgáltatott ezzel a 3-0-s győzelemmel. Túlzás nélkül állítható, hogy a magyar jégkorongsport történetének egyik legnagyobb diadalát láthattuk itt Debrecenben.

---- 19. perc: Emberelőnyben játszott a magyar csapat. A kékvonalnál Horváth tette át a korongot Ladányinak, az újvárosi szélső azonnal lőtt, a kapu előtt ólálkodó Szélig pedig belekotort a korongba, amely így védhetetlenül a léc alá vágódott.

1-0

38. perc: Peterdi vitte be a korongot a japán harmadba, tökéletesen készítette elő a lövést a lendületből érkező Ladányinak, aki még meg is nézte, hogy hova akarja lőni a korongot, és borzasztó erővel a bal felső sarokba bombázott.

2-0

58. perc: Palkovics viharzott el a balszélen, megkerülte a japán kaput, majd középre tette a korongot, s Ocskay közelről a fekvő kapus mellett a jobb sarokba helyezett.

3-0 ---- Ahogy felemelte a korongot…

Az ember legszívesebben mind a huszonhárom játékos nevét, még a pályára nem lépőkét is leírná egy ilyen szenzációs győzelem után ebbe a rovatba, hiszen a csapatmunka, az összefogás gyümölcse ez a 3-0. No jó, természetesen akadtak jó, jobb, még jobb és egészen parádés teljesítmények, utóbbiak közül illenék tehát kiemelni egyet. Nem kis töprengés után végül is kétesélyes lett a történet: a kapuban ezúttal is csodálatra méltóan helytálló, szinte hihetetlen, de egy ilyen meccsen gólt sem kapó Szuper Levente és a mezőnyben brillírozó, megállíthatatlan zseni, Ladányi Balázs nevét emelnénk ki.

Válogatottunk legjobbja, egyszersmind az összecsapás embere titulust végül is a csatárnak ítéltük oda. Neki, aki láthatóan nagyon, de nagyon be akarta bizonyítani, hogy nemzeti mezben is extraklasszis produkcióra képes. Mindez eleinte talán görcsössé tette, ám idővel úgy belejött a játékba, hogy azt órákig elnézte volna a hokirajongó. A gólja pedig… Ahogy kivárt, ahogy rákészült a lövésre, ahogy felemelte a pipába a korongot… Nehéz rá szavakat találni… ---- Ôszinte ember Vang Kuo-cseng, a kínaiak szakvezetője, nem beszélt mellé. Miután a második meccsükön is meglehetősen súlyos vereséget szenvedtek, megkérdezték tőle, hogy egyáltalán melyik csapat ellen lát győzelmi esélyt. "Egyik ellen sem" - hangzott a tömör válasz, majd annyit azért hozzátett magyarázatként, hogy ők elsősorban tanulni jöttek erre a világbajnokságra. Nos, ha így van, akkor elégedett lehet, mert már eddig is kaptak jócskán leckét a japán és a lengyel válogatottól.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a japánok két, Kanadában született honosított játékosa, Keller Aaron és Kobori Takajuki csak turistaként lehessen jelen a vb-n. Ugyanis ahhoz, hogy pályára léphessenek, a távolkeletieknek igazolniuk kellett volna, hogy már legalább három éve a japán bajnokságban szerepelnek, ám a japán csapat vezetői erről az igazolásról nagyvonalúan megfeledkeztek. Szerencséjükre a zsűri is hasonlóan nagyvonalúnak bizonyult, s különböző internetes honlapokon található csapatösszeállítások alapján végül is megadták a játékengedélyt a két hokisnak.

Árnyaltan fogalmazva is nehéz kommunikálni a kínaiakkal, ugyanis az idegennyelv-tudás, mint olyan, nem szerepel a repertoárjukban. Amikor például a szervezők szerették volna megtudni, hogy milyen színű mezben lépnek jégre a lengyelek ellen, a csapatvezetőjük széles mosollyal az arcán csak annyit mondott angolul: rendben. Aztán, mivel ez a párbeszéd még négyszer megismétlődött, egyértelművé vált, hogy gyakorlatilag ez az egy angol szó ragadt rá a derék kínaira, így a szervezők azonmód intézkedtek: egy legalább magyarul tudó helybéli kínai éttermes segítségét kérve orvosolták a problémát. ---- "Mást vártam… Sokkal szorosabb, sokkal jobb csatára számítottam, a norvégok azonban hihetetlen, hogy mentek előre. Ennek a 8-3-as mérkőzésnek a fényében különösen érdekes az északiakkal szembeni vasárnapi döntetlenünk, ám hogy ez a pont mennyit ér majd, később derül csak ki. Remélem, sokat!" - fogalmazta meg gondolatait a norvég-brit összecsapás után Pásztor György, a magyar hoki egyik legendája, a szövetség tiszteletbeli elnöke.

"Minden gólnak óriási jelentősége lehet, ezért igyekeztünk minél többet ütni. A nyolc találatnak örülök, a három kapott gólt azonban kicsit soknak tartom…" - magyarázta Roy Johansen, a norvég válogatott szövetségi kapitánya - utalva ismét arra, hogy mennyire kiegyenlítettnek tartja a debreceni mezőnyt.

"Csodálatos a Főnix-csarnok, büszke lehet Kósa Lajos polgármester úr és valamennyi debreceni erre a létesítményre. Az sem mellékes, hogy a rendezés is abszolút világszínvonalú, és a csapatok is elégedettek a vendéglátással" - dicsérte a körülményeket Jakabházy László, egykori szövetségi kapitány, a Testnevelési Egyetem docense.

"A vasárnapi nyitó meccsen akár 5-2-re is nyerhettek volna a norvégok, de szerencsére volt egy magyar játékos, akiről csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Szuper Levente segítségével bravúros 2-2-t értünk el" - ugyanő a magyar-norvégról.

"Leírhatatlan boldogságot érzek, hiszen remek csapatot győztünk le. Iszonyatos feszültség volt bennem és az egész csapatban a mérkőzés alatt, de szerencsére ez is pluszenergiákat adott. Fontos sikert arattunk, de még nagyon kemény meccsek állnak előttünk" - adott némi betekintést lelkivilágába az ezúttal is káprázatosan védő Szuper Levente.

Divízió-1-es világbajnokság, B-csoport, Eindhoven
Olaszország-Románia 7-0 (2-0, 2-0, 3-0), Franciaország-Észtország 3-3 (0-2, 2-1, 1-0), Hollandia-Litvánia 3-3 (1-0, 1-3, 1-0)
Az állás: 1. Olaszország 4 pont (9-0), 2. Hollandia 3 (9-6), 3. Franciaország 3 (8-6), 4. Litvánia 1 (6-8), 5. Észtország 1 (3-5), 6. Románia 0 (3-13)