Fejcserés támadással irány a világ teteje! – Moncz Attila publicisztikája

MANAPSÁG ÚGYIS NAGYON DIVATOS sorozatokat forgatni, írni, ezért beadtam a szerkesztőségnek egy többrészes mű első három epizódjából egy kis ízelítőt, egy-egy felvillantott életképpel. Az elsőn egy 13 éves srác beszélgetett Andreas Engelmarkkal, a Brommapojkarna akadémiájának tanárával, aki közölte, ha a fiú nem változtat a viselkedésén, sohasem lesz belőle profi futballista. Erre a suhanc közölte, nem akar hivatásos lenni, mire ígéretet kapott arra, hogy a jövőben senki sem tereli arrafelé. A másodikon egy hamburgi házban a menedzserével panaszkodva telefonáló, alig ­húszéves ifjú látható, aki a magány és a kevés bizalom miatt a hazatéréssel kacérkodik, de végül arra jut, hogy mindezek csak megerősítik és segítenek neki abban, hogy jobb játékos legyen. A harmadikon pedig az ismeretlen fiatalokkal (tudják, Moisés Caicedo, Ben White, Yves Bissouma, Evan Ferguson vagy éppen Alexis Mac Allister) csodát művelő Brightont elhagyó, az említettekhez hasonló reményekkel induló, de végül a másodosztályú Coventryhez igazoló 23 éves futballista látható, aki keresztúthoz érkezett.

A producer, esetemben a rovatvezető (ilyen magasságokba szerintem senki sem emelte, ne is szokjon hozzá) közölte, átment a rostán az egész, tudok más anyagot írni, mint Gyenge Balázs kollégám a mai Képes Sportban, így megnézhetjük még egy aspektusból Gyökeres Viktor ­sikersztoriját. Hogy az, nem kérdés, hiszen ha jövő nyáron valaki leteszi a Sportinggal kötött szerződésében szereplő kivásárlási árat (85 millió font, mai árfolyamon 102 millió euró), a 2024-es visszafogottság után ismét százmilliós transzfert láthatunk a futballpiacon. Márpedig valaki leteszi, hiszen az angol élkluboktól a Bayern Münchenig elég hosszú azon egyesületek sora, amelyek érdeklődtek már a svéd csatár képviselőinél. Mondjuk, a számai láttán (a Sportingban 70 mérkőzésen 67 gól a mérlege, ebben a szezonban pedig mindent figyelembe véve 26 találkozón 33 gólnál tart) ez nem csoda.

Az sokkal inkább, hogy eljutott odáig, hogy a fő beszédtémák között szerepel esetleges klubváltása. Hiszen a cikk elején említett mindhárom élethelyzet hozzá, a magyar nagypapával büszkélkedő csatárhoz köthető. Aki eleinte fejben egyáltalán nem volt erős. Hiába focizott már ötéves korától, nem szerette a csapatjátékot, inkább szülői unszolásra (hiába, ha tréner az apuka…) ment edzésre az Aspudden-Tellus nevű kiscsapathoz, mint ­meggyőződésből. És így volt ez a Brommapojkarnánál, közismertebb nevén a BP-nél is. Pedig ott tényleg értenek a fiatalok nyelvén, a svéd válogatott legutóbbi keretében nyolcan is megfordultak a klub utánpótlásközpontjában vagy játszottak a felnőtteknél. Bevallottan a továbbértékesítés az egyesület célja, jellemző, hogy több játékosa (az amatőröket és az ifiket is figyelembe véve 4000) van, mint szurkolója (kétezres átlagnézőszám), de azért csak „kitermelte” például a Tottenhamnek Dejan Kulusevskit vagy a még csak 18 éves Lucas Bergvallt. És persze Gyökerest, aki azért az Engelmarkkal folytatott, fentebb idézett eszmecsere után két évig nem erőltette a magas szintű játékot.

Majd egy „fejcserés” támadással két évvel később bedübörgött. És akkor itt behoznék még egy „honi” szálat a történetbe, álljon itt a BP egykori akadémiai igazgatójának, az ugyancsak magyar származású Peter Kisfaludynak róla alkotott véleménye: „Ha esélye nyílt a gólszerzésre, nem számított, hogy eltörik a lába, mindenáron gólt kellett szereznie. Csak a kapu érdekelte. Nagyon erőteljes, a tizenhatoson belül száz százalékot ad. Ha fel akarsz szabadítani, képes beletenni a fejét a labdába, csak hogy visszaszerezze. Semmitől sem fél, könyörtelen. Sokat nyúlt az évek során, és eleinte a technikája sem volt az igazi, viszont mindig is elképesztően fizikai volt a játéka. Nagyon korán kezdhetett a felnőttek között, mert erős és gyors volt.”

A korán 16 évesen volt, ami egyes országokban még a babusgatás korszaka, a futballban szó szerint a piacról élőknél meg a profi lét első éve. Gyökeres addigra már magáévá tette a labdabirtokláson és a magas letámadáson alapuló klubfilozófia minden elemét, az utolsó BP-s tétmeccsén az ő mesterhármasával még feljuttatta az élvonalba a gárdát, aztán nekivágott Európa meghódításának. Majd fejre állt. Nem egyszer, nem kétszer. Pedig a hozzá hasonlók nyelvét nagyon értette, érti a Brighton, máskülönben a 2022–2023-as, illetve a 2023–2024-es idényben aligha ért volna el átigazolásokból 160 millió eurós profitot. Gyökeresből „csak” nullszaldóval szállt ki, egymillió euróért vette, annyiért is passzolta el a Coventrynek. A felek eltérően értelmezték a bizalom és a türelmi idő kérdését. De tény: a St. Paulinál, illetve a Swansea-nál kölcsönben töltött időszaka nem azt mutatta, hogy vele valaha is magas szinten számolni kell. Úgy meg főleg nem, hogy Harry Kane-nel lehessen egy lapon emlegetni.
Ennyit jelentett, hogy makacsul dolgozott, illetve sohasem a könnyebb utat választotta. Hazamehetett volna Hamburgból, de a jellemét építendő, maradt. Visszatérhetett volna helyi sztárnak Svédországba, de inkább alászállt a Championship poklába, ahol végre megkapta azt a bizalmat, amit a Brommapojkarna óta sehol. Ha majd egyszer összegzi, kinek és minek köszönheti, hogy nem tucatjátékos, hanem sztár lett, akkor a döntéseire mindig is nagy hatással lévő édesapján, Stefanon kívül alighanem Mark Robins és Adrian Viveash neve is a lista elején lesz olvasható. A Coventry akkori menedzsere és segédedzője lendítette túl mindenen, nekik volt köszönhető, hogy – nomen est omen – gyökeret ereszthetett. Természetesen itt is kiderült róla, nem ösztönös gólvágó, de munkával és fejlődésre törekvéssel sok minden áthidalható. Igaz, ezt már BP-s, nagyon korai korszaka óta tudni lehetett róla, mert ott tényleg az alapoktól tanulta meg, mi a feladata egy csatárnak, hiszen neki is volt egy térfele, meg a többieknek is. Csak együtt nem edzhettek, mert a szélsőből centerré lett srácnak akkora volt a lemaradása a többiekhez képest. Mára azért ledolgozta, egyelőre ezt a Sporting által 2023-ban rá áldozott 23 millió bizonyítja, aztán majd jövőre jön egy „erősebb” tétel is,

Akkor sem volt érdemes, most sem az, hogy összevessük a játékát a nála két évvel fiatalabb Erling Haalandéval. Mások. Szerencsére eltérő utakon is el lehet jutni odáig, hogy valaki komplex futballista legyen. Haalandról legkésőbb a manchesteri korszaka óta tudjuk, hogy az, de ne kételkedjünk abban, hogy a Sporting labdarúgója hasonló profil ebben a tekintetben. Még ha a portugál liga nem is vethető össze az angollal, jelzésértékű, hogy a góllövőlista első helye mellett top 10-es a lövések, a kulcspasszok, a cselek és a támadóharmadban szerzett labdák terén is. Nem érzésre, hanem a számok alapján. Ráadásul Gyökeresnek mindegy, hogy egyedüli ék vagy párban kell elöl játszania, mindkét műfajban képes alkotni. Annyira, hogy a hét legerősebb európai bajnokságból (angol, francia, holland, német, olasz, portugál, spanyol) mindössze Kane (Bayern München; 36 gól, 8 gólpassz) és Luuk de Jong (PSV; 29+15) vállalt többször szerepet egy-egy gólban, mint ő (29+10). Arról nem is beszélve, hogy három éve rendre túltermeli a helyzetei alapján várható góljai mennyiségét.

Nagyon nagy teszt lesz neki, amikor ezt már első osztályú kiszolgáló személyzettel, top 5-ös bajnokságban kell megtennie. Nem kétséges, legkésőbb 2025 őszén jöhet az egyetemi székfoglalója!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!