Az álom véget ért: elúszott a feljutás

Rossz hír…
Még akkor is, ha a távol-keletiek szakvezetője ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy a maguk részéről mindent megtesznek a norvégok ellen, s egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy meglephetik a listavezetőt. Bár a próféta szólna belőle, de most ne ezzel foglalkozzunk, inkább a britek elleni összecsapással, mert a számolgatásnak csak akkor van, akkor lesz értelme, ha ezt a meccset is megnyeri a Cortina-csapat. Tudják a szurkolók is, hogy mi a tét, s bár még mindig nincs telt ház itt, Debrecenben, most vannak a legtöbben a lelátón. Jó is a hangulat, most már csak az kellene, hogy a játékosok is hozzátegyék a magukét, mint ahogy hozzátették a norvégok, a japánok és a kínaiak ellen.
De ez nem lesz könnyű, nagyon nem.

Az eddig látottak alapján rendkívül masszív, jó csapat a brit, kemény, és - miként arról Ocskay is beszélt a szünnapon - van egy nagyon erős sora. E tekintetben azért a mieinknek sincs okuk panaszra (sőt…), tudja ezt már néhány korábbi ellenfél. Itt van például az Ocskay-féle ötös fogat, amely már az első percben megkavarja a brit védelmet, de ennél több egylőre nincs a dologban. Nem sokkal később Kovács enged el egy sistergő bombát a bal szélről, Murphy azonban hárít.

Amint arra számítani lehetett, nagyon összeszedetten játszanak a szigetországiak, láthatóan nehéz feltörni a védelmüket. Nem is nagyon sikerül, pedig kétszer egymás után is emberelőnybe kerülnek Ladányiék, ám egy Peterdi-lehetőségnél többre nem futja a négy perc során, azt pedig hárítja a brit kapus. Aztán az ellenfél is bemutatkozik Szupernél, akinek Ellis közeli lövésénél kell kapaszkodnia.
Hú, de nehéz ez a meccs.

Alig-alig lehet a brit kapu közelébe kerülni, inkább csak távoli próbálkozások vannak, de ezek bizony nem túl acélosak. Ráadásul egy harmadik emberelőnyt is elpuskázunk úgy, hogy most sincs valamirevaló helyzet. Lehet, hogy Ocskay nem is járt olyan messze az igazságtól, amikor azt magyarázta, hogy talán ez lesz a csapat legkeményebb meccse ezen a vb-n.
Bár ne lett volna igaza!

A játékrész vége előtt nem sokkal Tőkésit küldi a büntetőpadra a kanadai játékvezető, meleg pillanatok következnek, de néhány bevetődő védő is segít Szupernek, így a dudaszóig nem születik gól, de még 45 másodpercnyi emberhátrány átcsúszik a második harmadba. Amiből aztán már nem lesz semmi, olyanynyira nem, hogy a vendégek még a magyar harmadba sem nagyon tudják behozni a korongot.
Felpörögnek a mieink.

Már nagyon kellett, mert bizony Murphynek régen volt dolga, de a második etap első felében nem unatkozik: előbb Kovács lő hajszállal mellé, majd Vas János üt el a korong felett egy ígéretes szituációban, aztán pedig Peterdi bombáját kell hatástalanítania. És ő ezt meg is teszi. A továbbiakban is Ladányiék nyomnak - Cortina mester a szünetben bizonyára nem dicsérte agyon a támadójátékot… -, de hiába a lehetőségek, a brit hálóőr felé záporozó lövések gyakorlatilag kivétel nélkül elkerülik a kaput: úgy vannak helyzetek, hogy Murphynek szinte közbe sem kell avatkoznia. Pedig nem lenne rossz már igazán próbára tenni.
Ehelyett Ladányi kiállítása miatt ismét Szuper kapuja előtt a korong, a britek többször is lőnek, míg végül csak sikerül begyötörniük a vezető találatot.
Előny ott.

Puff neki: a magyar válogatott 192 perc után kapott gólt, ráadásul ezen a világbajnokságon most először kerül hátrányba. A csapat nem zuhan össze, továbbra is megy előre, erre a harmadra jut még egy Vas János-ziccer és egy Palkovics-kapuvas, de mintha átok ülne a mieinken.
Semmi nem akar sikerülni…
De még mennyire nem: a befejező játékrész 40. másodpercében végre átcsúszik a korong Murphy lábvédői között, ott pihen a gólvonalon túl, a csarnok majd szétrobban az örömittas hangzavartól, ám még sincs meg az egyenlítés. Nincs, mert a kanadai játékvezető - arra gondolván, hogy a pakk már a brit kapusnál van - talán egy tizedmásodperccel korábban belefújt a sípjába.

Való igaz, így történt, s a szabályok szerint ilyenkor ugyebár nem gól a gól, de miért kellett lefújni?
Miért nem lehetett várni még egy kicsit?
A közönség tüntet, a csapat tudomásul veszi a döntést, persze mi mást is tehetne. Alig egy perc múltán Ladányi kerül helyzetbe, de ez sem megy be, sőt az Ellis kiállítása miatti újabb emberelőnnyel sem tudnak élni a mieink.
Borzasztóan rohan az idő, már elment a harmad fele és még mindig a britek vezetnek, Ocskayék pedig csak rohannak előre és az eredmény után. Túlságosan is, mert közben hátul szellőssebbé válik a védelem, s ez mindent eldönt: az 55. percben Jamieson, az 57.-ben pedig Ashley Tait mattolja az inkább már csak a támadásokra koncentráló magyar csapatot, amivel el is dől szinte majdnem minden: elsősorban ez a meccs, másrészt pedig az, hogy Pat Cortina együttese a torna zárónapján már semmiképpen sem harcolhatja ki a feljutást, maximum a második helyet veheti célba. És arról se feledkezzünk meg, hogy így a norvégoknak a japánokkal szemben már egy döntetlen is elegendő az üdvösséghez.
A kínaiak elleni sokkoló 25-1-re tehát nem is volt szükségük…



---- 36. perc: Emberelőnyben játszottak a britek, Ashley Tait bombázott a kék vonalról, Weaver beleszúrt a lövésbe, és a korong a vas alá vágódott.

0-1

55. perc: Shields nagyszerűen tálalt a középen egyedül érkező Jamieson elé, aki Szupert kicselezte, majd védhetetlenül a vas alá emelt.

0-2

58. perc: A. Tait kapott egy rermek kiugratást, lerázta magáról Vas Mártont és estében Szuper mellett a kapu bal sarkába lőtt.

0-3 ---- Ô legalább veszélyt jelentett

A rendkívül szigorúan védekező, a durvaságért nem a szomszédba menő britekkel szemben nem volt könnnyű dolguk a magyar válogatott támadóinak. Közülük az Alba VolánFevita gólvágója, a bajnoki döntő lapunk választása szerint legértékesebb játékosa, MVP-je, Palkovics Krisztián volt az, aki a legtöbbször túljárt a sziklakemény brit bekkek eszén - más kérdés, hogy hol az irányzékkal volt gond, hol Murphy kapus stoppolta le a korongot. A második harmadban viszont már "csupán" a szerencse mentette meg a riválist egy Palkovics-találattól, a leheletfinom csuklómozdulat, nem vitás, gólt érdemelt volna, nagy kár, hogy a kapuvas nem így gondolta…

Csatárunk a továbbiakban is felettébb agilisan tett-vett a jégen, állandó veszélyt jelentett a britek kapujára. Ha a többiek teljesítménye is elérte volna ezt a szintet, nem mosolyoghatott volna a lefújás után Stephen Murphy, Nagy-Britannia kétségkívül jól védő, ám a vártnál jóval kevesebbszer megdolgoztatott kapusa.
"A közönség csodálatos volt, mi végig mentünk előre, ám a gól sehogyan sem akart összejönni. Szerencsénk sem volt, de semmi baj, megyünk tovább a megkezdett úton" - magyarázta szomorúan Palkovics Krisztián a lefújás után. ---- "A magyar címer motívumaival, a Szent Koronával díszített fejvédő az én ötletem volt, válogatott meccseken ebben védek a Pannon GSM-torna óta. Eddig bevált, remélem, ezután is szerencsét hoz…" - így Budai Krisztián, a magyar nemzeti válogatott kapusa.

"Kína ellen igyekeztem jól helytállni, remélem, sikerült bizonyítanom. Szuper Levi kirobbanó formában van, a kapitány döntése, melyik meccsen ki véd, és én ezt tiszteletben tartom. A lényeg, hogy a válogatott jól szerepeljen. Ha pedig Cortina int, hogy menjek, igyekszem a maximumot nyújtani" - szintén Budai szösszenete arról, milyen érzés a válogatott második számú kapusának lenni.

"Nézni is rossz…" - csóválta a fejét a norvégok Kína elleni mészárlása közepette Kovács Zoltán, a honi hokiszövetség főtitkára. Pedig akkor még "csak" 7-0 volt az állás…

"Csak azt tudnám, a Rolba minek készíti a jeget a norvégok harmadában, kész pocsékolás…" - poénkodott a Norvégia-Kína összecsapás első szünetében Pásztor György, a sportág egyik legendás alakja.

"Az eredmény ellenére maximálisan elégedett vagyok fiatal csapatommal, a védekezésünk eddig a lengyelek ellen volt a legjobb ezen a tornán. Ha a norvégok ellen is sikerül összpontosítanunk, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy meglepetést szerezzünk. Mindenesetre nem feltartott kézzel csúszunk majd ki a jégre" - ígérte Mark Mahorn, a japán szövetségi kapitány. Mi tagadás, ez a meglepetés a magyar válogatottnak is jól jönne…

Divízió-1-es világbajnokság, B-csoport, Eindhoven
Olaszország-Litvánia 5-1 (0-0, 5-1, 0-0), Észtország-Románia 6-3 (3-0, 1-3, 2-0), Hollandia-Franciaország 0-1 (0-0, 0-0, 0-1)