Tizennegyedik torna, az első magyar siker

Éveken keresztül komoly problémát okozott a világ első vonalának második felébe, illetve a második vonal első felébe tartozó válogatottak számára, hogy ritkán, esetlegesen tudtak szakmailag előrelépést jelentő tornákon részt venni.

Ennek megoldására hívták életre 2002 tavaszán az Eurochallenge sorozatot. A magyarok olyan együttesekkel mérkőzhettek meg, amelyek korábban felkészülési mérkőzésekre ki sem álltak volna velünk, nemzetközi tornáinkra nem fogadták volna el a meghívásunkat, és minket sem szívesen invitáltak.

Persze, ezzel a gonddal nem egyedül a magyar jégkorongnak kellett szembenéznie. Az azóta eltelt évek és tornák bizonyították, szakmailag megalapozott a sorozat, amely ráadásul a rendezőnek egyáltalán nem jelent üzletileg ráfizetést.

Bemutatkozásként a fehérorosz és a szlovén együttes mögött, de a rendező brit csapat előtt a harmadik helyen végzett a Jan Jasko irányította magyar csapat.

Novemberben jött az első hazai rendezésű torna, ahol a szlovének elleni döntetlennel, illetve a britek és az ukránoktól elszenvedett vereséggel utolsók lettünk.

A 2003-s sorozat második tornáján - immár Dusan Kapustával a kispadon -, a novemberi, budapesti tornán aztán a második helyen végzett a magyar csapat: a szlovákok legyőzése után a döntőben a fehéroroszoktól kaptunk ki.

A 2004-es sorozatnak már Pat Cortina irányításával vágtunk neki: az első, hazai rendezésű tornán a dánoktól kikaptunk ugyan, de biztató döntetlent játszottunk a norvégokkal, azonban ez is csupán a harmadik helyhez volt elég.

Több mint egy év telt el a következő tornáig, Lengyelországban ismét harmadikok lettünk.

A rákövetkezőn, 2006 februárjában sikerült megnyernünk ellenfélnek a Team Canadát, amely elsősorban az európai bajnokságokban légióskodó kanadai válogatottakra épül. A tengerentúliakat 6-4-re vertük, de a szlovének elleni 5-3-s vereség azt jelentette, csupán a 2. helyen végeztünk.

Ismét Budapest és ismét egy második hely 2006 novemberében: a szlovéneket és a litvánokat biztosan verve a torna „kvázi” döntőjében hosszabbításos mérkőzésen, 3-0-s vezetésünk után kaptunk ki a franciáktól.

Tavaly az év utolsó fellépésén már volt egy körbeverés, de abból mi jöttünk ki a legrosszabbul, a tornagyőztes, házigazda szlovéneket ugyan 4-3-ra vertük, de az olaszok elleni 4-1-s vereség nem jött jól.

Most viszont újabb mérföldkőhöz érkezett az utóbbi években önmagát felülmúló, sokszor erőn felül vállaló, de teljesítő sportág.