Csak két harmadon keresztül volt egyenrangú partner a Jasko-csapat

Határozottan vetette bele magát a küzdelembe a Volán, amely némi kiegyenlített mezőnyjátékot követően aktívabbnak tűnt a játékot ekkor inkább csak lassító, ellenfele hibájára váró vendégeknél.

Az osztrák csapatnak nem kellett sokat várni az első izgalmasabb lehetőségre, hiszen Kovács Csaba kiállítása miatt már a negyedik perc közepén emberelőnybe kerültek.

Szorgos védekezésének köszönhetően azonban a fehérváriak kibekkelték a hátrányt, lövéshez sem nagyon hagyták jutni az ellent, igaz, egy kontralehetőség miatti kinyílás elég volt az osztrákoknak, hogy Budai Krisztiánt teszteljék.

A Volán kapusa azonban a helyén volt: védett lábbal, kézzel, tenyerelt kósza korongra, paskolt lecsorgóba.

A fehérváriak előtt a kilencedik perc elején csillant fel a remény - egyenlő létszámnál a kiegyenlített mezőnyjáték ellenére nem sikerült igazából gólhelyzetig dolgozni az akciókat -, de Schwitzer kiállítása nem hozott hazai gólt. Kevéssel később ugyanő volt a kétperces büntetéssel sújtott, de hiába a Volán-helyzetek és lövések, a háló nem rezdült meg.

Perc sem volt hátra a harmadból, amikor Stastnyt állították ki a játékvezetők, Larocque pedig, aki egy harmadvonalról hátrapasszolt korongot lőtt be Budai mellett-alatt a fehérvári kapuba, megszerezte a vezetést az Innsbrucknak.

A második harmad osztrák előnnyel kezdődött, de a nagy lehetőség Stastny előtt adódott, aki ziccerben léphetett ki, de nem volt igazán ütőjén a korong, így Mikko Strömberg hárítani tudott, a kipattanót pedig éles szögből a kapu előtt keresztbevágta a fehérváriak légiósa.

Mindkét oldalon adódott kisebb-nagyobb lehetőség a gólszerzésre, de a jó védekezéshez jó kapusteljesítmény párosult, így érintetlenek maradtak a kapuk. Egészen a hajráig, amikor ismét a vendégek ünnepelhettek. Akkor egy gyors baloldali akció végén a jobbszélen a támadást üresen kísérő Tomaz Razingart találta meg mértani keresztpassz, ő pedig nem hibázott: Budai mellett kilőtte a kapu jobb oldalát.

Két gól a két harmad hajrájában, hogy legyen miről beszélnie Jan Jaskónak a Volán öltözőjében a harmadszünetekben.

A harmadik felvonásra nincs megfelelő kifejezés, K.O. volt a javából. Pedig a fehérváriak rejtett tartalékjaikat mozgósítva erőn felül kezdték a játékrészt, szinte kapujuk elé szegezték a vendégeket.

Larocque egy szépen lekészített koronggal éles szögből, emberek között kilőtte a hosszú felsőt - pók nem maradt szárazon -, ez megfogta a fehérváriakat, akik az ezt követő percekben padlóra kerültek.

Két perc múlva négy védő között is eredményesen fejezett be akciót két vendégjátékos - Ofner volt gólt jegyző -, majd Mäkinen közeli bombája ellen nem volt hatásos ellenszer. Nem volt ekkor már erő és motiváció sem a fehérváriakban - nem volt ütköző, zavaró ember a lövéseknél, de még blokkoló sem -, miközben a vendégek örömhokit mutattak be. Speciel ettől nem lettünk boldogabbak, sőt…

A kilencedik perc elején egy kapu előtti korongot Dagenais piszkált be Budai ketrecébe, amellyel már a kellemetlen hatgólos különbség alakult ki a két gárda között.

A hátralévő részben az Innsbruck már nem igazán strapálta magát, a Volán pedig hiába dolgozott legalább a szépítő találat megszerzéséért.

Pat Cortina együttese tizenegyedik győzelmét aratta, Jas Jasko csapata tizenötödik - már ami a rendes játékidőt illeti, mert van még további kettő a túlórából - vereségét szenvedte el.