Svédország a bronzérmes, az Egyesült Államok lemaradt a dobogóról

Már délben érződött, hogy nagy nap van: Bern központjában a pályaudvarról kifelé jövet a legelső mozgólépcső tetején kiabálta több üzér, hogy „Tickets, who needs tickets?”, lobogtatva egy csomag jegyet. Ugyanez a csarnoknál lévő villamosmegállóban már napok óta állandó program, amiről a rendőrség néhány, a környéken járőröző tagja látványosan nem vesz tudomást.

14:58-kor aztán két Pittsburgh- és egy Washington-mezes szurkoló rohant be az egyik állóhelyes szektor legaljába, majd pacsizással állapították meg, hogy ők az első szerencsések, akik elfoglalták helyüket a csarnokban, jó órával a bronzmeccs előtt.

Amikor húsz perccel később a csapatok kijöttek melegíteni, Svédország az első számú kapus, Jonas Gustavsson nélkül érkezett, aki az elődöntő elvesztése után hazautazott beteg édesanyjához. A hivatalos statisztika alapján helyettese, Stefan Liv, és nem az Egyesült Államok ketrecét védő Robert Esche dolgozott többet az első harmadban, de a játék valójában kiegyenlítettebb volt, mint a kapuralövési arány.

A fordulás után már egyértelmű volt a sárga mezesek fölénye, mégis ők kerültek hátrányba: a Mattias Weinhandl kiállítása miatti emberelőnyben szépen felálltak a kékek, és Jack Johnson távolról bebombázta a vezető találatot (0–1).

A gól után is a háromkoronások támadtak többet, de azonos létszám mellett eredménytelenül. Amikor viszont Drew Staffordot kiküldték, fórból sikerült az egyenlítés: Loui Eriksson két bekk között várta passzt a kapu előtti félkör szélén, és amikor megérkezett, a jobb felsőbe emelte (1–1).

Svédország 35:45-nél kettős emberelőnybe került, mert Matt Niskanen kiállítása alatt Ron Hainsey kilőtte a pakkot a pályáról, és a játék késleltetése miatt ő is mehetett a büntetőpadra. Ami pedig ment szimpla, az ment dupla fórból is: megint a Tony Martensson, Weinhandl, Eriksson trió szorgoskodott (2–1).

Akárcsak a verőlegények 1:07-tel a második szünet előtt. Korábban is volt már egy-két összeakaszkodás, ezúttal azonban rendes verekedés kerekedett több csoportban, amit az egyik vezető- és a két vonalbíró fékezett meg, miközben a negyedik zebra csíkos jegyzetelte, ki mit csinált: végül egy-egy kettő plusz kettő perces büntetéssel letudták a fegyelmezést.

Joe Pavelski nyitotta a harmadik etapot: saját térfeléről indulva szlalomozott végig a sárga mezesek között, majd a bal oldali bulikör közepéből Liv bal válla fölött a sarokba lőtt, gyönyörű találatot szerezve (2–2).

Az egyenlítés után ismét megtörtént, ami korábban: az került hátrányba, aki többet támadott, jelen esetben az Egyesült Államok. A helyiek nagy örömére David Backes, aki Julien Sprengler agyrázkódását okozta a középdöntőben, a büntetőpadon ült, Carl Gunnarson pedig ugyanakkora bombát engedett el, mint Johnson (3–2).

Egy perccel a vége előtt Esche persze lement, ám tíz másodperccel később jött egy kiállítás, még tízzel később újabb, így esély sem volt az egyenlítésre. Sőt egyetlen másodperccel a dudaszó előtt Johnny Oduya még ütött egy üres kapus gólt is (4–2). Svédország a csoportkörben 2–5-ről felállva, hosszabbításban 6–5-re győzött az Egyesült Államok ellen, de a mostani fontosabb győzelem, hiszen bronzérmet ér. A kisdöntőben Svédország legjobbja Liv, az Egyesült Államoké pedig Ryan Suter lett.

Este fél kilenckor kezdődik a világbajnokság utolsó meccse, a Kanada–Oroszország álomdöntő.