Magyar hokis lehet a Volán sztárjátékosa

– Hogyan alakultak a tárgyalások Ön és az Alba Volán között?
– Egy meccset láttam élőben, amikor a Fehérvár öt egyre kikapott a Salzburgtól, de a drukkerek akkor is boldognak látszottak: ekkor már éreztem, hogy itt van a levegőben valami. Továbbá nyolc-kilenc meccset láttam a tévében és Csíkszereda-szerte jó véleménnyel vannak a klubról, már csak ezért sem volt nehéz döntés, hogy elfogadjam az ajánlatot. Ám gondokat már akkor is láttam: az emberelőnyöket, a nem elég gyors lefordulásokat. Sokkal támadóbb szellemű játékot szeretnék.

– Általánosságban mit vár az új munkahelyétől?
– 1984 óta edzősködöm és sosem rúgtak még ki. Mondjuk, a legutóbbi klubomnál, az SC Csíkszeredánál nagyon közel voltam ehhez, de lecseréltem a csapatkapitányomat, aki alkalmatlan volt a feladatra, mert a keret fiatalabb tagjai féltek tőle, és a csere után elindultunk felfelé. Nem lehet kapitány olyasvalaki, akitől a saját csapattársa, a munkatársa fél. Talán ilyen edzőt, mint amilyen én vagyok, még nem láttak. Új rendszerben játszunk majd, sokkal támadóbban. Azokon a mérkőzéseken, amiket láttam a csapat túl mélyen kezdett védekezni. Sokkal több támadó harmadban szerzett korongot és ütközést szeretnék. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor sokkal érdekesebbek leszünk a nézők számára. És jó lenne idegenben is nyerni néhányszor, mert csak itthon nem elég. Muszáj idegenben is győznünk! Amennyire ismerem a keretet, úgy vélem, ehhez megvannak a kreatív játékosok, akik ha úgy teljesítenek, ahogy a rendszerben kell, akkor a támadóbb játék megvalósítható. A bekapott gólokról nem szeretek beszélni, a lőttekről igen, mert sokkal jobb a pozitívumokról beszélni, mint a negatívumokról. Ez ugyanis nem visz előre. Ám ehhez mentális edzés is kell. Viszont a játékosoknak tudniuk kell, hogy az ajtóm mindig nyitva áll, ha valaki meg akar tanulni valamit, bármikor jöhet hozzám. Alapvetően higgadt ember vagyok, de egyetlen dolog van, ami kihoz a sodromból: ha tojnak rám. Ha egy játékos mindent megtesz, ami tőle telik, akkor hibázhat, ki is kaphatunk. De ha nem azt teszi, amit kérek, amire szükség lenne, azt nehezen viselem. Mindenesetre a rájátszáshoz elég erősnek tűnik a keret, az alapszakasz nyolcadik helye pedig elég, mert azzal benn vagyunk a rájátszásban – nyilatkozta Weinstock a sajtótájékoztatón, aztán folytatta nyilatkozatát az albavolanhockey.hu-nak és az NSO-nak.

– Még nem ismerem a játékosokat megfelelően, úgyhogy tanulnom kell. De igen, vannak ötleteim, nyolc-kilenc nevem, de előbb megnézem a jelenlegi keretet, és aztán döntünk.

– Lát lyukas posztokat a keretben?
– Igen. Csak öt hátvédünk van, úgyhogy még egy bekkre szükségünk van. És kéne egy jobbkezes jobbhátvéd az emberelőnyökhöz, mert kell olyan védő, aki lőni és gólt szerezni is tud. Továbbá kell egy csatár is. Egy finn és egy svéd srácban gondolkodom és néhány kanadaiban. Ám utóbbiakat nem ismerem, márpedig szeretek olyanokat igazolni, akiket ismerek és megbízom bennük.

– Kik lesznek az alapemberei, a sztárjátékosa?
– Még nem tudom. Remélem, valamelyik magyar játékos. Tudom, hogy Oscar Ackeström nagy személyiség, hogy Nathan Martz jó játékos és Tommi Satosaari is az, mégis azt remélem, hogy egy magyar játékos lesz a legjobb. Hogy ki, azt nem tudom egyelőre. Hallottam, hogy Vas János eligazolt, és lehet, hogy Mihály Árpád is el fog, márpedig ők nagyon jók voltak az előző idényben, sok gólt szereztek. Remélem, hogy lesznek olyanok, akik kihasználják a lehetőséget, és a helyükre lépnek.

– Hogy néz majd ki az előszezon?
– Egyelőre hat edzőmeccsünk van lekötve, de még négyre szükségünk van, mert összesen tízet szeretnék. Sok meccsre van szükségünk, mert szeretném látni a játékosokat játék közben. Nagyon kemény felkészülésünk lesz. A játékosok még nem tudják, mi vár rájuk augusztusban, de nagyon, nagyon kemény lesz... Minden csapatomnál így kezdek és elmondhatom, a srácoknak nem lesz gondjuk az elalvással.

– Mi a véleménye az EBEL-ről?
– Nagyon jó bajnokság, talán a negyedik-ötödik legjobb Európában. Ismerem a svéd, a finn, a cseh bajnokságot, a KHL-t, de az EBEL is nagyon jó, tetszett, amit eddig láttam belőle. Sok a pénz, a csapatok megtehetik, hogy a világ végéről is hozzanak légiósokat, szóval nagyon jó bajnokság. Tudom, hogy itt, nálunk kisebb a költségvetés, ezért nekünk olyan légiósokra van szükségünk, akik talán nem olyan drágák, de szívvel játszanak. Európában nagyon sok állás nélküli játékos van, ezért talán az alacsonyabb fizetési igényű hokisok között találhatunk jókat. Tudom például, hogy sok svéd játékos akar ebben a bajnokságban játszani. Vagy azért, hogy kipróbálja magát külföldön, egy másik bajnokságban, vagy azért, hogy esetleg ugródeszkának használva Magyarországot mondjuk Ausztriába menjen tovább.

– Teemu Elomo is ilyesmi játékos volt: otthon remekelt, Magyarországon viszont felsült.
– Vannak ilyenek, Csíkszeredán is volt ilyen játékosom. De valamit tudniuk kell: a magyar játékosok jók, csak kevesen vannak. Láttam a magyar válogatottat, amely remek, de azt is tudom, hogy az elit nem túl vastag. Ha egyre több lesz a fiatal magyar hokis és csapat, akkor az húzza előre az egészet. Tudom, hogy a fiatalok jobbak lesznek. Ha jól edzenek, kapnak jégidőt, akkor még jobbá tesszük őket abban, amiben amúgy is jók. A fiataloké a jövő, és én szeretek velük dolgozni.

– Elődjét, Jarmo Tolvanent leginkább a folytonos sorcserékért kritizálták...
– Én pont fordítva csinálom. Szeretem, ha a sorok együtt játszanak, mert nő az önbizalom, ha tudják a játékosok, ki játszik mellettük, és mit várhatnak tőle. Persze, ha másodszor is hibáznak, ha valami nem megy, lehet változtatni, de alapvetően szeretem együtt tartani a sorokat. Egyébként ismerem Jarmót, mert volt a Leksand edzője, én pedig ott születtem. Ő olyan edző, aki megtartja az edzést, és hazamegy. Ennyi. Én azonban meg akarom ismerni a játékosokat, mert lehet, hogy egyébként is látnám rajtuk, hogy erre vagy arra gondolnak, de nem tudnám, hogy a lelkük mélyén mit gondolnak. Márpedig tudni szeretném.

– A másik sarkalatos pont a gyatra emberelőnyös játék volt.
– Tudom. Lehet, hogy röhögni fognak az első meccseinken, mert szeretem az újításokat. Nem félek változtatni. Nézek kézilabdameccseket, és ha látok valami érdekeset, átalakítom hokiban használhatóra. Volt olyan figura, amelyet hatvan százalékos hatékonysággal alkalmaztunk, ez pedig nem semmi. Az előző idény gyenge hatékonyságán mindenképpen javítani kell. Beszélek majd a játékosokkal az eddig alkalmazott figurákról is, mert lehet, hogy van, ami hasznosítható.

– Mikor tér vissza a szabadságáról?
– Augusztus elsejétől él a szerződésem, tehát augusztus elsején, másodikán pedig elkezdődik a felkészülésünk. Lehet, hogy a feleségem is velem tart majd, bár Csíkszeredában nem szeretett lenni. Eleinte úgy tudtuk, hogy Budapest két órára van Csíkszeredától, de amikor elindultunk autóval, két óra alatt csak a határig értünk el... De Fehérvárról tényleg csak egy órácska Budapest.

– A szerződése mennyi időre szól?
– Egyelőre nyolc hónapra, de két-három évre tervezek: majd meglátjuk, hogy alakul...

– Bónusz kérdés: ki tudja ejteni új városa nevét?
– Nem, de ígérem megtanulom. Csíkszereda sem volt egyszerű és Dunaújvárost is megtanultam, pedig eleinte mindenkitől csak annyit hallottam, hogy DAB... Szeretek tanulni, és fogok is, mert szerintem segít, ha az ember megérti a helyiek gondolkodását. A belvárosban is jártam már, és szerintem gyönyörű, ám a munka lesz a lényeg.