Sofron: A saját dolgunkat nehezítettük meg, de semmi sincs veszve!

– A köz megdöbbent, de mi újság a csapattal?
– Nekünk is hatalmas pofon volt... Uraltuk a meccset, úgy játszottunk az első harmadban, ahogy kell. Megszereztük a vezetést, és három nullánál a csarnokban senki sem gondolhatta, hogy meglepetés születhet, aztán négy egyre is vezettünk.

– Egyszer sem érezték négy egyig, hogy baj lehet?
– Nem. Uraltuk a játékot. Persze ha egy olasz válogatott ellen vezetsz három nullára, azt gondolod, hogy figyelni kell, mert bármi lehet. Ám most kiengedtünk, pedig ezt egy profi csapat nem engedheti meg magának. Mégis azt gondoltuk, hogy innentől sima meccsünk lesz. Aztán viszont rengeteg kiállítást kaptunk, miközben csak két előnyünk volt: ez megbosszulta magát.

– Ez a vereség borította a terveket, vagy nagyjából mindegy, hiszen a favoritok, azaz a Kazahsztán és Olaszország elleni mérkőzés hátravan még?
– Mondhatni, hogy még az elején vagyunk, elvégre ez volt a második mérkőzésünk. Számolgatni persze lehet, de nekünk a következő ellenfélre kell koncentrálnunk, amely a kazah válogatott lesz. Mindenképpen győznünk kellene, és képesek is vagyunk rá, ennél sokkal jobban tudunk hokizni! Kazahsztánnak nehéz dolga lesz, biztos vagyok benne, hogy alábecsül minket, és erősebb csapattal szemben könnyebb is játszani, nem kell nekünk dominálnunk. Még van három mérkőzésünk a világbajnokságból, és a felállás nem változott: a feljutásért így is, úgy is le kell győznünk az egyik favoritot. Annyi a negatívum, hogy körbeverés esetén nem mi jövünk majd ki jól a számolgatásból. Saját dolgunkat nehezítettük meg, most már szerencse is kell, de semmi sincs veszve.

– Érdekes, hogy ha megnézzük az elmúlt hét-nyolc-tíz évet, tisztán látható, mekkorát fejlődött a magyar jégkorong. A C-csoportból való feljutás akkora szó volt, hogy ma már nem is tudja senki, de a szapporói csoda óta mindenki azt várja, hogy az A-csoportban legyünk. Mostanáig Japán és Nagy-Britannia ellen – amely kétezer-ötben például három nullára vert meg minket itthon... – óriási szó volt a győzelem, ma viszont már kötelezőnek számít. Magasra került a léc, és kicsit tévesen sokan azt hiszik, csakis a feljutás elfogadható. Be kell vallanunk, hogy a harmadik hely nagyon jó eredmény lenne, miközben természetesen mindenki szeme előtt a feljutás lebeg, hiszen sportemberek vagyunk. Sajnos a szurkolók néha, amikor mi a feljutásról beszélünk, elhiszik, hogy ez már kész tény. Pedig a profi sportban elképesztő meglepetések történnek olykor, még nálunk sokkal nagyobb tudású csapatokkal is.

– Igen. Ott is kiengedtünk, és most is, akárcsak két éve a vébén szintén Dél-Korea ellen, de akkor szerencsével végül nyertünk. Nem fordulhatna elő, hogy elbízzuk magunkat. Most túl gyorsan jött a három nulla, mindenki elhitte a csarnokban, hogy megvan a meccs. Nem volt élő ember még a dél-koreaiak között sem, aki arra számított, hogy fordulat állhat be. De Murphy törvénye szerint ami elromolhat, az el is romlik: leültünk, és olyan helyzetekből találtak be, hogy még... A palánkszerelés után gyorsan kaptunk két gólt, az sem tudtuk, mi van. Ilyenkor már megremeg a kéz, arra gondolsz, hogy úristen, már csak egy gólra vannak, bármi megtörténhet...

– Azt gondolná az ember, hogy tanultak az olimpiai előselejtezős kudarcból.
– Ez nem olyan, hogy nem csinálod meg a házi feladatodat. Akarva-akaratlanul kiengedtünk, mert úgy éreztük, hogy nem történhet semmi gond. Ez nem azt jelenti, hogy nem hajtottunk, csak a taktikai elemeket már nem tartottuk be akkora fegyelemmel, amekkorával kellett volna. Egy-két csel már belefér, még egy pluszhúzás... De ezek nem férnek bele, mert abból a plusz egy passzból jön a kontra. Nem dőltünk hátra, ám ezek az apró dolgok hiányoztak.

– Volt ordibálás az öltözőben, vagy inkább elhalasztották az önmarcangolást?
– Ordibálás nem volt. Ilyenkor elég nehéz bármit is mondani, mert azért az sem jó, ha csak a hibákra koncentrálunk. Mindenki le volt törve, nem hiszem, hogy ilyenkor szerencsés leordítani a fejeket, hogy a béka feneke alá kerüljünk. Próbáltak biztatni bennünket az edzők, nem kellett felemelni a hangot, hiszen mindenki tudta, nagy hibát követtünk el, és hatalmas kudarc ért minket. Próbáltuk azt sulykolni, hogy együtt hajtunk, együtt halunk. Előfordul a vereség is, hiszen ötven-ötven százalékos esélyről indul mindkét csapat minden alkalommal.

– Milyen lelkiállapotban van a keret?
– Biztos, hogy mindenki fejében benne maradt a vereség, de nincs sok időnk szomorkodni. Hétfő este megbeszéltük a helyzetet az edzőkkel és a srácokkal is. Próbáltunk okokat találni, mi miért történhetett. Kedd délután videóztunk, elemeztük a hibákat. Soronként tizenöt perces értekezletünk volt, az edző leült beszélgetni mindannyiunkkal, de most már Kazahsztánra kell koncentrálnunk. Élőben nem sokat láttunk a játékából, talán tíz-tizenöt percet, de azóta már „kivideóztuk", és felkészültünk rá.

– Mi munkál most a csapatban: csalódottság, dac, önsajnálat?
– Biztos ott van mindenkiben a bizonyítási vágy, főleg a hazai nézők előtt, akik nekünk szurkolnak és csodálatosak. Magunknak és nekik is csalódást okoztunk, de Kazahsztán ellen újult erővel, a fejekből kirázva a negatív gondolatokat fel tudunk állni a padlóról, ebben biztos vagyok, mert számtalanszor bizonyította már a magyar válogatott, hogy képes erre. A maximumhoz közeli állapotot kell kihoznunk magunkból!

– Ez különleges feladat, mert az én rávezetésem is kimaradt a szétlövésben, amelyet ha belövök, nyerünk, vagy legalábbis tovább megy a párharc... Lelkileg nem egyszerű ez senkinek. Hiába segít minket kilencezer drukker, ami pozitívan hat bizonyos esetekben, de néha jobban izgul az ember, és a tét jobban nyomja a vállát. Ugyanakkor a közönségünk tényleg csodálatos, a szurkolás fantasztikus. Remélem, a drukkerek is megértik, vagy próbálják megérteni, hogy mi is emberek vagyunk, hibázhatunk, és bíznak bennünk továbbra is. Csak úgy van esélyünk a sikerre, ha átkaroljuk egymást!

Hokisaink parázs hangulatban, új taktikával mennek neki a kazahoknak

A VÁLOGATOTT VÁRHATÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSA
Kapusok: Szuper (Rajna)
Hátvédpárok: Szirányi B., Sille – Vas M., Tokaji – Gőz, Horváth A. – Pozsgai, Szélig
Csatársorok: Sofron, Bartalis, Ladányi – Hári, Vas J., Kovács Cs. – Mihály Á., Sikorcin, Benk – Magosi, Nagy K., Nagy G.

A 3. JÁTÉKNAP PROGRAMJA
12.30: Dél-Korea–Japán
16.00: Olaszország–Nagy-Britannia (Tv: Sport2, 15.45, élő)
19.30: MAGYARORSZÁG–Kazahsztán (Tv: Sport2, 19.15, élő)