Hoki-vb: Amíg szükség lesz rám, itt leszek – Vas János

A házigazda kazahoktól elszenvedett vereség után a válogatott legidősebb játékosa, Vas János elárulta, meddig áll még a nemzeti csapat rendelkezésére, és külön kiemelte az ezúttal is világszínvonalon teljesítő, a csapatot a kazah fővárosba elkísérő és az impozáns Barisz Arénába fantasztikus hangulatot varázsoló magyar szurkolókat.

– Ennek a vébének a legjobb tulajdonsága, hogy véget ért?
– Nagyon jó megfogalmazás. Igen, vége van: az első négy gyenge meccsünk után a kiváló Kazahsztánnal szemben is küzdöttünk, hajtottunk, csúsztunk-másztunk, és igyekeztünk nyerni. Ám sajnos ezen a héten az egy lőtt gólon nem voltunk képesek túllépni, csak egyetlen alkalommal. Ezért is köszönjük a szurkolóinknak, hogy mögöttünk állnak a nehéz időkben is! Egytől egyig fantasztikusan teljesítenek, pedig a jégkorong nagyon gyors játék, néha jól sül el, néha nem, és most az utóbbi történt... – foglalta össze a világbajnokságon a magyar válogatottal történteket Vas János, a válogatott korelnöke.

– Már ezúttal is korelnök volt, elmúlt harmincöt: marad még?
– Mindenképpen, most úgy gondolom, hogy amíg az edzők játszatnak – sokat –, és még szükség van rám, addig itt leszek. Majd a jövő eldönti, az egészségem meddig engedi, hogy a válogatottban szerepeljek. Fiatal vagyok még ezen gondolkodni.

– Ennek a meccsnek a pozitív tartalmát át kellene menteni a következő idényre, vagy inkább elfelejteni ezt a vébét, ahogy volt?

– Le kell vonni a következtetéseket, elfelejteni nem szabad a hetet, mert a hibákat mindenképp ki kell javítanunk. Kijevben ugyanez történt: egyetlen győztes mérkőzéssel bent maradtunk, aztán tavaly majdnem feljutottunk. Bármi lehet ezeken a világbajnokságokon, amikor ilyen erős és szoros a mezőny. Tényleg ki-ki meccseket játszunk, apróságok döntenek a pontokról. Ide mindenki úgy jön, hogy alaposan felkészül, azaz vissza kell térnünk oda, hogy mentálisan is a topon kell lenni, mert az győz, aki kevesebbet hibázik.

A magyar válogatott legeredményesebb gólszerzője a tornán két gólig jutó Bartalis István és Sofron István volt. Kettejük közül utóbbi beszélt a kazahok elleni mérkőzés után arról, mi okozta az idei világbajnokságon a magyar válogatott gyengébb teljesítményét, ám azt ő sem feltétlenül tudja, hogy mivel lehetne például a helyzetkihasználáson javítani.

– Ez a vereség dacára vagány teljesítmény volt, ezzel már elégedett?
– A játék képe elfogadható volt, ilyen teljesítménnyel ki lehet kapni ennyire jó együttestől. Az egész világbajnokság folyamán – igaz, nem sikerült jól – mindent megtettünk, hogy elérjük a kitűzött céljainkat. Ha megnézzük a közelmúltunkat, sokszor nálunk jobb csapatokat szorítottunk, olykor vertünk meg, így jutottunk fel az elitbe is. Idén ez nem jött össze, mert amikor lendületben voltunk és nyomtunk akár Fehéroroszország, akár Dél-Korea ellen, akkor mindig jött egy kapott gól, sokszor szerencsétlenségből, megpattanóból, és sok kiállítást is kaptunk. Pedig ezek az apróságok döntik el, hogy ki jut fel egy ilyen szoros mezőnyből. A vébé felén jól hokiztunk, ám mindenben lehet javulni és vannak hullámvölgyek is. Ez nem egy jól sikerült torna, ezt ki kell mondanunk, sajnos van ilyen, más válogatottnak sem sikerül mindig jól. Ki kell elemeznünk a történteket és tanulni a hibáinkból, mennünk tovább előre, hogy kiszolgáljuk a fantasztikus közönségünket. Mert az nagyon is megható, hogy bárhova megyünk, a világ másik felére is akár, követnek minket több százan, ezren, és bárhol játszunk, hazai pályát teremtenek. Nem győzzük eléggé megköszönni nekik a hatalmas segítséget, amit nyújtanak nekünk – összegezte világbajnoki tapasztalatait Sofron István.

– Megjárta az elitet, játszott a német élvonalban, a DEL-ben, évtizede válogatott már: ilyen tapasztalatokkal látja, miként lehet javítani a helyzetkihasználásunkon, és amire azt mondták, hogy „fejben kell rendet tenni”?
– Nem kell nagyon eltérni attól, ahogyan játszunk, mert ha megnézzük, mennyi helyzetünk és lövésünk volt, alig látható különbség az ellenfelekhez képest, akik viszont lőttek nekünk ötöt-hatot... Nekem is akadt pechesen kimaradt helyzetem, mert van úgy, mint ezúttal történt, hogy elengedem a lövést és becsorog láb között, de olyan is, hogy kinézem a hosszú sarkot, és fél centivel mellé megy, vagy a kipattanó nem befelé, hanem kifelé jön: legalább hét-nyolc olyan lövésünk akadt a héten, amikor a kapuson túljutott a korong, ám nem a kapuban végezte. Ezeket nem lehet befolyásolni: megdolgozunk a helyzetekért, a szerencsénkért, talán jövőre jobban járunk. Egy héten ötmeccsnyi esély kínálkozik, nincs ötven forduló, mint a klubszezonban, és az egész összetett kérdés: ha könnyen meg tudnánk válaszolni, már megoldottuk volna.

– Érez olyasmit a csapaton, amit más említett, hogy valami hiányzik, ami a korábbi eresztésekben megvolt, és a bajból mindig kihúzta, rossz teljesítmény után bravúrokra sarkallta?
– Igen, én is érzem. Nem volt meg bennünk az összetartás – nem is ez a jó szó... Itt csapatként, együtt kell játszanunk, csakis a közös célt nézni. Ám voltak olyan pillanatok, amikor eltértünk a tervtől, nem azt játszottuk, amit megbeszéltünk, hanem elkezdtünk olyan dolgokat csinálni, amit nem lett volna szabad: keresztpasszok, kiállítások... Ezek a tényezők összeérnek, és ha öt mérkőzésen át megfelelünk, akkor jobbak lesznek az esélyeink. Igen, változnunk kell.

JÉGKORONG
DIVÍZIÓ1/A-VILÁGBAJNOKSÁG, NUR-SZULTAN
5. FORDULÓ
KAZAHSZTÁN–MAGYARORSZÁG 3–1 (0–0, 1–0, 2–1)

Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény rangsorolt (Magyarország–Litvánia 4–1). Kazahsztán és Fehéroroszország feljutott az elitbe, Litvánia kiesett a divízió 1/B-be, ahonnan Románia jutott fel.