Egy ideális világban nem most és főleg nem a káposztásmegyeri Vasas Jégcentrumban meccselt volna egymással tét nélkül a magyar és az osztrák férfi jégkorong-válogatott, hanem tavaly vagy legkésőbb májusban, a mi szurkolóink által is oly jól ismert ljubljanai Hala Tivoliban – késhegyre menően. Csakhogy a szlovéniai divízió 1/A-világbajnokságot előbb tavaly tavaszról egy évvel későbbre csúsztatta el a Nemzetközi Jégkorongszövetség, az idén meg újra kénytelen volt lefújni a május 9. és 15. közé tervezett eseményt. Az ok – talán már mondani sem kell, sajnos – mindkét esetben a koronavírus-járvány volt.
Így viszont a tengerentúli és európai ligákban, valamint a Hydro Fehérvár hokisaival együtt az ICEHL-ben vitézkedő klasszisok helyett szemtelenül fiatal, tíz újoncot avató kísérleti osztrák válogatott érkezett Budapestre. A magyarok kiváló pedigréjű kanadai szövetségi kapitánya, Sean Simpson jóval rutinosabb kerettel dolgozhat: a mieinknél az említett Fehérvár mellett másik légiósklubunk, a szlovák élvonalbeli Tipos Extraligában edződő DVTK Jegesmedvék játékosai (talán nem meglepő: e két csapat adta ki a válogatott gerincét, szám szerint a keret több mint felét, 14 hokist) és Erste Liga-klasszisaink is ott voltak.
A kapunkban a fordulatokkal teli klubidényt maga mögött tudó, a szezont két különböző csapatban és ligában (DVTK és Újpest) végigvédő Rajna Miklós kezdett, a keretben pedig két újoncunk volt a fehérvári Horváth Milán és a DVTK-s Révész Marcell személyében.
A kezdő sípszó előtt gyors játékot, sok korcsolyázást és agresszív letámadást ígért a magyar szakmai stáb, és ennek szellemében is kezdtünk: lendületes, bátor hokival leptük meg a „sógorokat”, a Volán szezonbeli pontkirályaként záró Hári János révén már a negyedik percben kapuvasig jutott. Az első osztrák helyzetre több mint öt percet kellett várni, ekkor egy elszórt koronggal Paul Huber iramodott meg, de Rajna védett. Ezután a meccs egyik, ha nem a legnagyobb magyar helyzete maradt ki: az osztrák portás, Alexander Schmidt hajmeresztő, kikorcsolyázás utáni hibáját követően Vas János fonákkal húzta a pakkot az üres kapu mellé.
Nem érett góllá a fölényünk, a középső harmadban pedig Csányi Karol 2+2 percet érő magas botja után önfeláldozó védekezésre volt szükség, hogy egyáltalán a gól nélküli döntetlent megtartsuk. A hátrányokat végül megúsztuk, ám magyar szempontból a lehető legrosszabbkor, a játékrész vége előtt és a legrosszabb helyen, az alapvonalnál csente el a korongot Papp Kristóftól Ramon Schnetzer, egyből rá is tette, és átvánszorgott Rajnán.
A záró játékrészt is fórban kezdte az ellenfél, ami hamar kettős előnyre változott: nem kérdés, a kiállításokon alaposan faragnunk kell, más aspektusból megközelítve viszont az emberhátrányos védekezésünk dicsérhető, hiszen hat kisbüntetésünkből egyet sem tudott gólra váltani az ellenfél.
A végét megnyomta a magyar válogatott, Terbócs István is lőtt egy hatalmas, csilingelő kapuvasat, de gól már nem született – szombaton a fehéroroszok ellen javíthatunk.
POZSGAI TAMÁS DICSÉRETETÉT IS KIÉRDEMELTE AZ ÚJONC VÉDŐ
JÉGKORONG
HÁROM NEMZET TORNÁJA
AUSZTRIA –MAGYARORSZÁG 1–0 (0–0, 1–0, 0–0)
Vasas Jégcentrum, zárt kapuk mögött. V: Nagy A., Soós D., Kis-Király, Pálkövi Botond
AUSZTRIA: SCHMIDT – Lindner, Zündel – Jakubitzka, Kirchschläger – Kragl, SCHNETZER 1 – Brunner, Maier; Harnisch, Schneider, Zwerger – Kainz, Spannring, Ulmer – Antonitsch, Gaffal, F. Maxa – Huber, Pusnik, Schwinger. Szövetségi kapitány: Roger Bader
MAGYARORSZÁG: Rajna – Stipsicz, Macaulay – Szirányi B., Szabó D. – Garát, Tóth Gergely – Horváth M., Pozsgai; ERDÉLY CS., Hári J., TERBÓCS – Papp, Bartalis I., Magosi B. – Csányi, Galanisz, Tóth Richárd – Mihály Ákos, Szita, Vas J. Szövetségi kapitány: Sean Simpson
Kapura lövések: 20–23
Kiállítások: 8, ill.12 perc
A TOVÁBBI PROGRAM
Péntek
17.00: Ausztria–Fehéroroszország
Szombat
16.00: Magyarország–Fehéroroszország (tv: M4 Sport)