Jégkorong: a 84-szeres magyar válogatott „vak tyúk” Erste Ligát nyerne

– Úgy látom, kipihente az előző idény és a vizsgaidőszak fáradalmait. Hogy sikerült a felkészülési időszaka és a nyara?
– Azt nem mondhatnám, hogy túlságosan pihentető volt, mert épphogy vége lett az előző évadnak, máris kezdődött a vizsgaidőszak, azután pedig a szakmai gyakorlatomat töltöttem egy hallaborban. A vizsgáim mind sikerültek, és a gyakorlat izgalmas volt, már kezd körvonalazódni a szakdolgozatom témája is. A suli mellett szárazedzéseket is csináltam, szóval tartalmas nyár volt.

– Hogyan tudja évek óta összeegyeztetni a profi sportolói életet az egyetemi teendőkkel?
– Egy idő után hozzászokik ehhez az ember, jelen kell lenni az oktatáson is, hiszen csak úgy tudok hatékonyan fejlődni. Harmincnégy évesen már a sport utáni életemre is gondolnom kell. Játszottam egy ideig külföldön, akkor csak a sportnak éltem, de úgy érzem, a tanulás segíti a teljesítményemet a jé­gen is. Általa nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is elfáradok, és segít megújulnom. Nekem olyan olimpikonok a példaképeim, akiknek két-három diplomájuk van, azt gondolom, a szándék és az elhatározás a legfontosabb ezzel kapcsolatban.

– Történelmi Szuperkupa-győzelem volt a vasárnapi, a debreceni klub történetében először született ilyen siker. Milyen érzés volt megverni a Ferencvárost a döntőben? Hogy értékeli a meccset?
– Nagyon jó érzés, hogy még a karrierem ezen szakaszában is vannak „elsők”. Minden csapat ellen örülünk a győzelemnek, de a bajnokesélyes Fradi ellen, ráadásul egy döntőben, különösen. Lehet, hogy ha több mérkőzésből áll a döntő, máshogy alakult volna, de mi mindent beleadtunk, szívvel-lélekkel játszottunk vasárnap, nyertünk, és ez a legfontosabb. Ha így tudnánk teljesíteni az egész idényben, akkor a bajnoki cím is reális lehetne.

– A Szuperkupa-mérkőzésen önt választották a meccs legjobbjának. Rengeteg védéssel segítette a csapatát győzelemhez.
– Azt szokták erre mondani, hogy vak tyúk is talál szemet. Szerényen teszem a dolgomat, minden meccsen az a célom, hogy ne kapjunk gólt, és jól játsszak. Én vagyok a csapat utolsó mentsvára, ha rám nem, kire számítsanak hátul? Próbálok a magas szinten teljesíteni, hogy a csapat profitáljon a jelenlétemből.

– Pénteken újra a Fradi lesz az ellenfelük. Változtatnak valamit a múlt vasárnapi meccshez képest, vagy ragaszkodnak a bevált recepthez?
– A vasárnapi meccs előtt viccelődtünk, ha választani kellene, hogy melyiken nyerjünk az FTC ellen, a Szuperkupa-mérkőzést választanánk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne készülnénk maximális erőbedobással a pénteki idénynyitóra a Fradi ellen. Egy bajnoki találkozó teljesen más, de a mostani siker önbizalmat adott a fiataloknak is, jól szeretnénk kezdeni, és rövid időn belül másodszor is szeretnénk legyőzni a zöld-fehéreket.

– Az előttünk álló idényre mik a csapat és az ön személyes céljai? Az előző évadban a playoffelődöntőig és kupagyőzelemig jutottak, lát reális esélyt arra, hogy ezt a teljesítményt túlszárnyalja a csapat?
– Az Erste Liga-győzelem régi álmom, tisztában vagyunk vele, nem mi vagyunk az esélyesek, de jó lenne eljutni a bajnoki döntőig, és ott meg már bármi megtörténhetne. Az előző idény kupagyőzelme hihetetlen élmény volt, karrierem egyik csúcspontja, különösen mert a Fehérvár ellen játszottunk, a városban sok időt töltöttem fiatalként, ott váltam felnőtté. Ezekből a sikerekből meríthetünk az előttünk álló évadra erőt és önbizalmat.

– A szerződése 2024-ig szól a DEAC-cal, ezt szánja pályafutása végének is?
– Egyelőre úgy néz ki, hogy igen. Ers­te Ligát viszont jó lenne még addig nyerni. Viccesen azt szoktam mondani az öltözőben a csapattársaimnak, ha azt akarják, hogy békén hagyjam őket, nyerjük meg a következő kiírást és utána kipaterolhatnak engem. Ehhez azonban az kell, hogy az edzésekre ugyanolyan eltökéltséggel korcsolyázzunk ki, mintha döntőt játszanánk. Amíg úgy érzem, hogy hasznára vagyok a csapatnak addig szívesen játszom.