Jégkorong: sikert sikerre halmoztak a hokisaink – évértékelő

Egy éve ilyenkor még arról írtunk, 2021-ben félig üres, félig teli a pohár, hiszen a női válogatott sikere és a Hydro Fehérvár AV19 alapszakaszban szerzett második helyezése mellett elbukott olimpiai kvalifikációk és elmaradt divízió 1/A-világbajnokság miatt is bosszankodhattunk. Az idén azonban ugyanez a pohár csordultig, sőt talán túl is lett töltve.

Kezdve a DEAC sorozatban második Magyar Kupa-győzelmével, hiszen ki ne szeretne egy klasszikus Dávid és Góliát típusú sztorit? Nyilván a szenvedő fél, a Volán szurkolói, őket viszont minden esetleges sérelemért kárpótolta a csapat 2021–2022-es idénye az osztrák bázisú ICEHL-ben.

Ugyanis az alapszakaszt a harmadik helyen zárta a Fehérvár, s új vezetőedzőjével, Kevin Constantine-nal a klub történetében először verekedte át magát a rájátszás első körén. S ha már lendületbe jött, a döntőig meg sem állt, amelyben a liga kirakatcsapata, a Red Bull Salzburg ugyan kisöpörte, de a valósághoz hozzátartozik, hogy két kétgólos vereség mellett egyszer csak eggyel, egyszer pedig hosszabbításban maradt alul a Volán, amely legalább egy győzelmet igazán megérdemelt volna. Az emlékezetes évadban elért eredmény értelmében viszont az ősszel így is első magyar klubként indulhatott a Bajnokok Ligájában.

Persze csak azután, hogy a keret legtöbb magyar tagja az ICEHL-playoffot követően előbb a budapesti válogatott edzőtáborba „iszkolt”, majd a ljubljanai divízió 1/A-világbajnokságra utazott, amelyen gyakorlatilag elégnek ígérkezett a papírforma-eredményeket hozni az elitvébére jutáshoz, miután a kialakult háborús helyzet miatt a fehéroroszokat és az oroszokat kizárták a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) eseményeiről. A két együttes megüresedő „A-csoportos” helyét az eredetileg divízió 1/A-résztvevő franciákkal és osztrákokkal töltötték fel, míg a szlovéniai tornára a litvánokat emelték fel.

A magyar válogatott élt az ölébe hulló lehetőséggel, így Szapporó és Krakkó után Ljubljanából is feljutott a világ­elitbe, érdekesség, hogy ezek a sikerek „menetrend szerint” hétévente követik egymást (és Vas János mindig a jégen van) – bár reméljük, 2023 után nem kell ennyit várnunk a következő alkalomig.

Emellett – noha a téli olimpiára nem jutottak ki – a hölgyek sem lógatták a lábukat, az előző esztendőhöz hasonlóan a világ legjobbjaival mérkőztek meg, ezúttal a Dániában rendezett vb-n.
A cél a bennmaradás volt, ezt jelentősen túlszárnyalták a mieink, hiszen a torna egyenes kieséses szakaszába jutottak, a női szakág történetében először.

Aztán az ősszel visszatértünk a klub­idényhez, s az orosz–ukrán háború alaposan felforgatta az erőviszonyokat. A legerősebb eurázsiai ligát, az orosz bázisú KHL-t ugyanis exodus­szerűen hagyták el a jobbnál jobb légiósok, így jellemzően az egész európai színtéren a megszokottnál jobb játékosok váltak elérhetővé. Ez és az új pontrendszer a magyar bázisú Erste Ligát is felrázta, példának okáért az előző kiírás két döntőse, az FTC-Telekom és az SC Csíkszereda (az előbbi sorozatban négyszeres magyar bajnok, az utóbbi egyhuzamban háromszoros ligagyőztes) csak a 6., illetve a 7. helyen áll a pontvadászat több mint kétharmadánál.

Tehát mindenképp izgalmas 2023-nak nézünk elébe, egy kiszámíthatatlan hazai bajnoki végjátékkal és két elit-vb-vel magunk előtt, s ha csak feleannyi sikert érünk el, mint 2022-ben, akkor sem nagyon panaszkodhatunk.