Jégkorong: Lesz bennem drukk – Hetényi Zoltán

– Sokáig nem volt biztos, hogy védheti még valaha a magyar válogatott kapuját – mit szólt a meghíváshoz?
– Nagyon jó érzés, hogy ismét megkapom a lehetőséget a bizonyításra a válogatottban. Ezáltal sűrű lesz a jövő hetem is, de egyáltalán nem bánom – mondta lapunknak Hetényi Zoltán, a DEAC kapusa. – Remélem, elérem a százszoros válogatottságot, egyelőre kilencvenkilencnél tartok. Ha játszom, természetesen a legjobbamat akarom nyújtani. A válogatott szintje magasabb, mint az ­Erste Ligáé, ahol napról napra szerepelek. Biztos beletelik kis időbe, míg újra felveszem a fonalat a nemzeti csapatnál.

– Számított rá, hogy még magára öltheti a címeres mezt?
– Új kapusedző érkezett a válogatotthoz, az olasz Daniel Goller, aki mindenkit felhívott, aki szóba jöhet a kapusposztért folytatott versenyben. Elmondta, szeretne személyesen megnézni minket a világbajnokság előtt, hogy el tudja dönteni, ki a legalkalmasabb. Egyenlő feltételekkel indul mindenki, aminek nagyon örülök. Férfias küzdelemben megméretjük magunkat, és a stáb majd eldönti, ki az ügyesebb, kit visz az olimpiai selejtezőre és a vébére.

– Így külön tétje is lesz a jövő heti klagenfurti felkészülési tornának. Mennyire izgul, rutinos már annyira, hogy figyelmen kívül tudja hagyni a nyomást?
– Biztosan izgulni fogok, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, mert ritkán találkozunk a válogatottal, nem a megszokott közeg, én legutóbb tavaly játszottam a csapatban, ezért lesz bennem drukk, de igyekszem túltenni magam rajta, és a teljesítményemre koncentrálni.

– Nemcsak a jövő hete lesz sűrű, az elmúlt időszak is az volt, a közelmúltban sikeres államvizsgát tett a Debreceni Egyetemen. Hogyan fért meg az életében egymás mellett a profi sport és a felsőoktatás?
– Úgy érzem, nem ment a pályán nyújtott teljesítményem rovására az iskola, és a hoki sem akadályozott a tanulásban. Ez már a mesterdiplomám megszerzéséhez szükséges államvizsga volt az állattenyésztő mérnök szakon, szóval nagyjából öt és fél éve párhuzamosan van jelen az életemben az oktatás és a sport. Ennyi idő alatt megtanultam, hogyan osszam be az időmet, és a klubom vezetősége is megértő volt, megteremtette a lehetőségét, hogy a vizsgára készüljek. Szerencsére jól is sikerült, nagyon fontos nekem, hogy a jégkorong mellett a civil életemben is haladjak. Nem állok le, a doktori címet is szeretném megszerezni és sportközgazdaságtant is tanulni.

– Könnyedén átment a vizsgán?
– Igen, de nem volt szerencsém a tételekkel, bármelyik másikat húzom, elmondom ötösre, így csak négyest kaptam, de már nem bánkódom emiatt. Persze szubjektív, kinek mi a jó tétel, de ez legyen a legnagyobb baj.

– Kacsingat már a civil élet felé, vagy még inkább a hokira koncentrál?
– Még a jégkorong az első, és amennyire a sport mellett belefér az időmbe, igyekszem a visszavonulás utáni életemet is előkészíteni. Annak viszont örülök, hogy most a tavaszi szemeszterig kizárólag a hokira figyelhetek.

– Szükség is lesz a jó teljesítményre, a DEAC-cal csak kilencedikek az Erste Ligában, noha az ön védési hatékonysága kilencvenhárom százalék fölötti. Az előző idény végén edzőváltás volt, de egyelőre nem jönnek a kívánt eredmények.
– A jégen mindig mi játszunk, a legnagyobb felelősség a miénk. Az a gond, hogy nem tudunk mérkőzésről mérkőzésre kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtani. Sokkal több kellene mindenkitől ahhoz, hogy biztosan elérjük a rájátszást. A százszázalékos erőfeszítés lenne a minimum, és akkor a kiélezett párharcokat a magunk javára tudnánk eldönteni. Még nincs vége az idények, próbálunk ezen változtatni.

– A fejekben nincs rend, vagy a képességekkel van baj?
– Rengeteg múlik azon, milyen mentalitással korcsolyázunk ki a jégre. Már akkor sok minden eldől, ebben kell kicsit javulnunk. Egyértelmű célunk, hogy bejussunk a rájátszásba, de a mezőny hátulja is nagyon sűrű, nem lesz egyszerű.