Elnézést, hogy nem azzal kezdem ezt a néhány sort, micsoda siker, öröm és előrelépés a Hydro Fehérvár AV19 jégkorongcsapata életében, hogy bejutott az osztrák bázisú bajnokság döntőjébe, mert alig egy hónappal a divízió 1/A-s világbajnokság előtt nem hátrány, ha a sportág hazai egészére vetítjük ki a történelmi tettet.
Teszem ezt azért is, mert óriási öröm látni, hogy a kék-fehéreknél honfitársaink nemcsak azért koriznak a jégre a harmadik, negyedik sor tagjaiként, hogy eredményt tartsanak, hanem egyértelműen vezérszerepet kapnak: Hári János, Bartalis István, Erdély Csanád klasszisteljesítménye, Sarauer Andrew, Terbócs István vagy éppen Magosi Bálint gólérzékenysége nélkülözhetetlen a Volánnak. A fiatalok pedig tündökölnek, nő a pálma a teher alatt, és mérkőzésről mérkőzésre bizonyítják, van olyan akadémia az országban, ahol képesek nemzetközi mércével mérve is jó játékosokat kinevelni.
És ez a siker, ez a lendület, a győzelem íze, a rengeteg pozitív tapasztalat igen sokat nyom a latban a ljubljanai vb-n, amelyen négy csapatból csak kettőt kell megelőznie a magyar válogatottnak, hogy újra feljusson az elitbe.
És akkor most kanyarodnék vissza a fehérváriak ICHL-döntőbe jutásának jelentőségére. Korábban is leírtam már, hogy minden olyan szereplő hatalmas gratulációt érdemel, akinek bármilyen szerepe van az együttes felépítésében, eredményes szereplésében. Magyar klubcsapat talán még sohasem volt annyira komplex, mint a jelenlegi Volán, amelyben a magyar és a külföldi játékosok tökéletes elegyet alkotnak, kiváló a kapusteljesítmény, és elsőrangú a szakmai stáb munkája.
A fehérváriak „ősi” és nem éppen kedvelt riválisa, a Salzburg éppen ezért sem lehet nyugodt a finálé előtt, hiába a liga leggazdagabb klubja, és annak sincs sok jelentősége már, hogy játszi könnyedséggel söpörte ki a Viennát az elődöntőből. A „bikák” most valóban ördögökkel néznek farkasszemet, és nem lesz kellemes a története legnagyobb sikereit élő, feldobott fehérváriakkal összecsapniuk, főleg kétszer jégre lépniük a pokolban, azaz a Raktár utcai katlanban.
A Volánnak nincs mitől megijednie, és tényleg nincs veszítenivalója. Már eddig is sikerült történelmet írnia, azzal pedig, hogy a következő évadban a Bajnokok Ligájában is szerepelhet, újabb kapu nyílik ki előtte, és talán együtt lehet tartani majd ezt a kiváló keretet.
Persze az igazi csoda az lenne, ha bajnokként mennének a kék-fehérek az európai porondra. Szerencsére sok csodát láttunk már Fehérváron…
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!