– A poznani világbajnokságon szerzett három arany- és két ezüstérem is elég motiváló lehet a továbbiakra.
– Nagyon elégedett vagyok, bár teljesen nem lehetek az, hiszen ötszázon is jó lett volna elcsípni az aranyat. De nem is baj, hogy nem sikerült minden tökéletesen, így van min javítani. Ha mindenben én lennék a legjobb, értelmét vesztené, hogy tovább küzdjek. Nem véletlenül mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni. Eddig nemigen nyert senki sem ötszázon és kétszázon is.
– Többször is mondta, hogy az idén komolyan veszi az ötszáz egyest is. Ez a jövőben is így lesz?
– Szolnokon a vébé előtt főleg az ötszázat építgettem, olyan edzéseket végeztem, amelyeken inkább arra gyakoroltam, de kiderült, ez a fajta munka kétszázon is meghozza gyümölcsét.
– A kétszáz métert mintha Önnek találták volna ki.
– Remélem, továbbra is sikeres leszek rajta, bár azt nem mondanám, hogy nekem találták ki. Kiskoromtól kezdve jól megyek kétszázon, valahogy bennem van ez a táv.
– A négyes sztrókjaként látjuk még?
– Nagyon remélem, mert remekül éreztem magam a négyesben. Sokat gyakoroltunk, volt időnk próbálgatni a különböző felállásokat – végül megtaláltuk a legjobbat.
– Mintha Ön is megtalálta volna, hogyan tud a legjobban felkészülni. Sokan dicsérték már idény közben is, mondván, megkomolyodott, és rendkívül tudatosan versenyez.
– Én is érzem, valahogy más volt ez a szezon. Nyugodt körülmények között készülve, tudatos emberekkel vagyok körülvéve, akiknek megnyugtató a jelenlétük. A nőket egyébként azért lehet jól edzeni, mert másképp gondolkodnak, mint a férfiak. Mi nem agyalunk annyit, mi fogjuk, és belevágunk a munkába. Például edzésen – és a sok kicsi aztán sokra megy.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN.